A vásárlást követő napokban –amíg vártam a csomagokra - gondolatban összeállt már az egész terv. A meglévő II. Világháborús Csendes-óceáni hadszínterek terepkellékei mellé még mindenképpen szükségét éreztem egy új, barnás-vörös, szabadon variálható, vietnámiterep-alapnak. Így vásároltam 2 méternyi 1cm vastag szivacsot is. A füves terepekhez már volt két - korábban fűzöldre festett - műszőrme anyagom is (egy rövidebb és egy hosszabb szálú), gondoltam, ezeket feláldozom a „Mekong oltárán”! Magyarul, a szivacs terepalap folyóinak partvonalai mentén daraboltam fel őket, úgy, hogy bármikor visszahelyezhetők legyenek helyükre az egyes szivacs terepalappal kompatibilis szőrmedarabok, ha épp úgy döntök, hogy mégsem lesz folyó a terepasztalon.
Terepalap:
Puzzle-szerűen illeszkedő darabokra vágtam a barnás-vörös terrakotta színre festett szivacsalapot, úgy, hogy a középső részeket kivéve egy folyó rajzolódjon ki a terepasztalon. Így ha akarom, lehet egy nagy folyóm, vagy ebbe a folyóba ömlő – egy, vagy több - kisebb folyó. De a folyó darabok visszahelyezésével lehet akár egybefüggő szárazföldem is, dzsungelekkel, rizsföldekkel, falvakkal, vagy városokkal, melyeket hegyekkel és dombokkal is tarkíthatok. Ha akarom, egyetlen széles folyó szeli ketté a terepet, vagy épp a Mekong-deltára hajazó, szigetekkel tarkított, túlnyomórészt vízzel borított terepet állíthatok össze. Ahogy feljebb említettem is, a puzzle-talaj darabjaihoz illeszkedően daraboltam fel mindkét korábbi, fűhatásúra festett szőrmeanyagomat, így a későbbiek során akár kétféle füves folyópart-szakaszt is modellezhetek.
USA Bázis:
Az első nagyobb kihívás! Voltak ugyan 2 világháborúhoz gyártott „homokzsákjaim”, de ezek nagyon nem hasonlítottak az amerikaiak által Vietnámban használt homokzsákokhoz. Ráadásul még sokkal nagyobbak is voltak, hisz inkább gabonás jutazsák-formára hajaztak, nem pedig a kisebb, kimondottan homokzsák kivitelre. Így hát először is készítenem kellett új homokzsákokat. Jó sokat! Végül egy hónapig tartó munka és kb. 3000 db legyártása, festése után úgy gondoltam, ennyi talán már elég lesz egy amerikai katonai táborhoz. A zsákocskák téglalap alapját A4-es dekorgumi lapból vágtam ki, majd mindegyiküket szövettextúra hatású Leukoplast sebragasztó-négyzetekbe csomagoltam, egyesével. A végüket levágtam, az összeset háromfelé osztottam, és khaki, világosabb - illetve sötétebb olív színűre festettem. Ezeket egyesével ragasztottam fel a szivacsból készült, talajszínűre festett, lövészárkokkal és kisebb tartózkodó helységekkel kialakított bázisalapra.
Rizsföldek:
A korábban készített rizsföldjeimet Győrben hagytam, - jelenleg a Mosonmagyaróvári Hadijátékos klubbot gazdagítják - így újakat kellett készítenem. Azok anno szétdarabolt műfű-sorokkal készültek, de arra gondoltam, hogy most inkább kipróbálok egy újabb technikát! Megnéztem pár youtube-os „Paddy field tutorial” videót, de nekem az ott látott „csipesszel egyesével bedugdosós majd művízzel kiöntős” diorámakészítő technika nagyon nem tetszett. Valami egyszerűbb, gyorsabb megoldást szerettem volna, így kísérletezésbe fogtam. Az A4-es víztiszta spirálborító-lap egyik oldalán barnára mázolva maradt, mint a régi jól bevált vizes-sáros alap. De a műfű mai szemmel nézve vastagnak tűnt 1:72 méretarányban, ezért a helyi kínai boltosok nagy örömére bevásároltam egy csomó körömkefét, hogy majd a sörtéiket egy csomóban kiszakítva a műanyagkeretből, szépen beágyazom a sáros vízimitáció gyanánt használt műanyag lapba. Ez sajnos nem vált be. Ahogy kiemeltem a helyéről, kipattintva a fém tartópöcköt, már hullott is szét az egész sörtecsokor. Az, hogy egyesével, folyékony ragasztóval fixálva, cérnával összekötözzem a csokrokat, nem tűnt ésszerűnek. Más megoldást kellett találnom!
Végül sikerült, bár ez is időigényesnek bizonyult, de talán mégsem annyira, mint a sörte-dugdosás. Felkerestem a legközelebbi rövidáru boltot, és a készleten lévő összes jóminőségű fűzöld pamutcérnával a táskámban hazatérve - egy vietnámos háborús filmet betöltve - lázas öltögetésekbe kezdtem. …pontosabban kezdtem volna! Mert ugyebár elvben működik, hogy a tűbe fűzött cérnával egyenletes öltésekkel haladok, döfködve a műanyagot, de a gyakorlatban véletlenül sem sikerült ugyanolyan hosszúságúra húzni a cérnát, mint a mellette lévő. És ugyebár egy rizscsokor legalább 10 szálból kellene, hogy álljon. Újratervezés! Ha a spulnit körbe-körbe tekerem egy kereten, és a 10-12 szál vastagságúra nőtt cérnasodronyt fűzöm egy nagyobb lyukú tűbe, egy öltéssel egy egész rizscsokrot kapok, melyet már csak középen el kell vágni, így egy öltéssel két sorban két rizscsokrot állítok elő! Heuréka!!! Segédeszközként egy alumínium vitrázscsövet használtam, qvázi „felhímeztem a műanyag lapra”, kb. fél centis öltésközökkel. Mikor végeztem egy sorral, a fonákoldalon meglocsoltam folyékony pillanatragasztóval, kihúztam a csövet, majd száradás után középen kettévágtam az öltéseket. Végeredmény: Kétsornyi rizsvetemény! …na, most már jöhetett a vietnámos filmek nézése, és a kb. kétheti délutáni elfoglaltságot jelentő kézimunkázás!
A rizsföldek „kerete” talajszínűre festett, csiszolt parafa. Ezután az egészet szivacskartonra ragasztottam.
Folyt köv.
