2019-ben újraolvasni egy 1986-os amerikai techno thriller bestseller könyvet, amelynek témája egy fiktív harmadik világháború kitörése a NATO és a Varsói szerződés között 1985-ben? Ez bizony felér egy időutazással, igazi retro. Annak viszont nagyon jó! Clancy a regény írója egy igazi konzervatív, republikánus USA hazafi volt. Könyveiben az angolszász jófiúk harcolnak, a nem angolszász rossz fiúkkal. Akik közül persze akad pár megvezetett derék fickó is, akik nagyon értik a dolgukat, ettől lesz a harc epikus, a sztori meg izgalmas. Ha a kliséktől el tudunk vonatkoztatni, akkor egy jó író, izgalmas könyvét kapjuk, sok technikai részlettel.
Tom Clancy egy műfajt teremtett az 1984-es Vadászat a Vörös Októberre című ma már klasszikus regényével, ebből 2 300 000 példányt adtak el, és meg is filmesítették. A Vörös Vihar két év múlva jelent meg az USA-ban és majdnem egy millió fogyott belőle az első évben. Nagyon meggyőző számok, a könyv egy akkor nagyon is valós és nyomasztó helyzetet dolgozott fel ami sokakat érdekelt. Fontos kiemelnem: ez kötet nem a Jack Ryan sorozat része, sokan össze szokták keverni. Ez egy másik fiktív valóságban játszódik. Érdekes módon akik utólag 1989 után foglalkoztak azzal, hogy lemodellezzék a két katonai blokk feltételezett összecsapását, azok is mind 1985 vagy 86-ot választották ki mint a konfliktus évét. A regény egyébként azért is különleges, mert Clancy egy táblás stratégiai játék, a Harpoon-al lejátszott légi-tengeri csaták alapján írta a regényt. A könyv előszavában feltüntetett társszerző Larry Bond tervezte ugyanis a Harpoon-t, ezt később átültették számítógépre és a 2010-es kiadását még ma is meg lehet vásárolni. A kilencvenes évek elején játszottam az akkori PC-s verzióval, amelynek küldetéseit már a regény történetéhez igazították, illetve ekkoriban volt nagy sláger a Strike Fleet C-64-re, amiben szintén a regényhez hasonló küldetések voltak lejátszhatóak. (említettem már, hogy igazi retro a Vörös Vihar? ) Ez a regény tehát egy ízig-vérig hadijátékos könyv, arról szól, amire a vezérkarok általában használják a wargame műfaját, felkészülnek egy következő konfliktusra, több forgatókönyv alapján. Természetesen ebből a regényből is készült számítógépes stratégiai játék.
A történet, tehát stratégiai játékokon nyugvó alapjainak hála, részletesen ki van dolgozva, lépésről-lépésre bontakozik ki a válság és ezzel párhuzamosan ismerjük meg a kulcsszereplőket. Clancy igyekszik jól felépíteni a szárazföldi hadviselésről szóló fejezeteket, de messze a tengeralattjárós, felszíni flottás és a légierős hadműveletek illetve ezek kombinációi uralják a könyvet. A szereplők is a Herman Wouk féle Háború sorozat receptje alapján vannak megalkotva, egy tengeralattjárós, egy hordozós, egy rombolós stb. A nagyhatalmi ütésváltások és a harcászati trükkök nagyon jók, ha valakinek van technikai háttértudása is, akkor válik igazán ütőssé a regény. Én annak idején a programokkal előbb játszottam, mint ahogy a könyvet olvastam (magyarul 1995-ben jött ki), ezért nekem volt "gyakorlati tapasztalatom" abban, hogy az F14 Tomcat gépek a 2 db Phoenix légiharc rakétával mire képesek, vagy hogy milyen időzítéssel és mekkora erőkoncentrációval lehet egy repülőteret légicsapásokkal teljesen kiiktatni. Igazi karosszék generálisoknak való csemege a könyv, de ettől függetlenül a laikusok számára is élvezhető. A Jack Ryan könyvek rajongóinak viszont nem biztos, hogy tetszeni fog, jóval kevesebb az emberi kapcsolat, és a politika, van viszont helyettük sok technológia.
A Varsói Szerződéses részek kidolgozottsága elég sok kívánnivalót hagy maga után, főleg valakinek aki a keleti blokkban nőtt fel. Egy a mai Németország területén zajló fiktív háborúról szóló könyvben, egyetlen lapon sem bukkannak fel más csapatok, csak a szovjetek. A csehek, a lengyelek vagy éppen maguk a kelet németek, teljesen kimaradtak a könyvből. Ez persze a cselekményt nem csorbítja, de egy "mi lett volna ha?" forgatókönyvön alapuló regényben ott lett volna a helyük. A szovjet haditervek, és hadműveletek ellenben ötletesek, és egyáltalán nincsenek lebecsülve az oroszok ezen a téren. Az egyetlen atrocitást amit a szerző belesző a sztoriba, részemről erőltetettnek érzem, nem is magát az atrocitást, inkább az amerikai szereplőt. Ez megint egy ízlés dolga epizód, minden esetre van kiért izgulni a könyvben végig.
1995-ben amikor először olvastam, teljesen magával ragadott a regény, most 24 évvel később is nagyon olvastatta magát és megvolt a "nem akarom letenni" érzés, de már jóval kritikusabb voltam. Minden esetre, akit érdekel a fiktív háború témája és a 80-as évek haditechnikája, annak kötelező darab, aki viszont jó politikai thrillert akar olvasni Clancy-tól annak inkább a Jack Ryan sorozatot ajánlom, illetve annak filmes feldolgozásait: Férfias Játékok, Kokainháború/Végveszélyben, A rettegés arénája.
