Nagyon elégedett vagyok a hidegháborús projektem alakulásával, tetszik a No end in sight szabály. A harmadik játékra már felkészültem a füstgránátokra, és használtunk járműveket is. A következő csata a jövő héten lesz, abban szeretnék kipróbálni egy olyan felállást amiben teljesen gépesített csapatok ütköznek meg egymással. Ezzel szerintem jelentősen fel fog gyorsulni a játék, mert a négy hüvelykkel óvatosan haladó gyalogságnak, kell két teljes kör, vagyis hat aktiválás mire elkezdődik a tűzharc.
Az alap felállás a játékban az volt, hogy a Bundeswehr korlátozott erőkkel ellentámadást indít egy központi lakótömb elfoglalására, miután egy precíz tűzcsapásban elpusztította az előrenyomuló lengyelek egy gépkocsi konvoját. A lengyel erők még időben eszmélnek, és ők is elindítanak egy szakaszt, hogy a lakótömb ne kerüljön az ellenség kezére. Mindkét szakasz kapott egy-egy harckocsit és egy-egy páncélozott felderítő járművet támogatásnak. A küzdelem elég kiegyenlített volt a BRDM-2-es az első aktiválás során gyakorlatilag kiiktatta a német géppuskás rajt, cserébe kilőttek rá öt páncéltörő rakétát, ami aztán meg is pecsételte a sorsát. A Leopard 1 harckocsi kivárta a megfelelő pillanatot, bátran előre tört, hogy aztán a rá kilőtt második kézi páncéltörő rakéta megsemmisítse. A lengyel T-54-est én inkább egyfajta mozgó bunkernak használtam, az első aktiválás során leblokkoltam vele a gyors és tiszta útvonalat, így a Leopard 1 kénytelen volt a kanyargós, roncsokkal és kráterekkel borított utcán bejönni. A második körben sikerrel pinneltem a német mesterlövészt a párhuzamosított géppuskával, majd a hadnagyot szórtam meg. A Luchs páncélozott felderítőre legalább ötször sütöttem el a löveget, mire az utolsó lövéssel a téli álcázó színekben virító felderítőt sikerült megbénítanom. A játék végére, a T-54-es olyan pozícióba került, hogy tiszta lővonala volt mindkét német objektívára, úgy hogy a német gyalogságnak nem volt semmi fedezéke. Ez elsőre remek, hiszen minden látható mozgásra volt esélye lőni, reagálni. De csak egyetlen párhuzamosított géppuskával rendelkezett, és a német játékosnak még volt négy kézi páncéltörő gránátja (3 figuránál volt rakéta vető, egyenként három rakétával, ebből ötöt lőtt ki a BRDM-2-re), illetve elkezdhette volna dobálni a füstgránátokat, amivel elvakítja a harckocsit. Összességében jók a járművek, de kisebb a tűzerejük, mint egy második világháborús Bolt Action játékban, és nagyon kell velük manőverezni, mert egyáltalán nem könnyű a túlélésük egy városi terepen.
A No end in sight szabály írója Ivan Sorensen alapvetően nem a járművekre fókuszál, mivel a játék gyalogos összecsapások lejátszására íródott. Ezért nincs is lista minden járműről a tulajdonságokra, vagy pontérték a páncélokra, vagy az azokat átütő fegyverekre. Ez a 4*4-es terep olyan rövid harctávolságot jelent, amiben például egy T-55 is ki tud lőni egy Abramset vagy egy Leopard 2-t. Mégis jól vissza adja néhány ecsetvonás szerű szabállyal a különbségeket a két hidegháborús tömb harckocsi építési elvei között. Mivel minden jármű egy önálló raj, a jármű parancsnokát aktiváljuk dobunk neki egy K6 kockával, az eredményből gazdálkodunk, egy pontból utasíthatjuk a vezetőt egy mozgásra. Ha egy harckocsi parancsnoka a toronyból félig kiemelkedve irányít, a jármű kilenc hüvelyket roboghat egyenesen, ha "be van gombolkozva" tehát a periszkópokon keresztül tájékozódnak, akkor csak hatos a sebesség. Természetesen a parancsnokot kézifegyverekkel lehet támadni, ha előbújik. A fő löveget egy pontért tudjuk elsütni, újabb egy pontba kerül újra tölteni, és azonos aktiválásban akár másodszor is lőhetünk (Az első lövés 5+, ha se a célpont, se a saját jármű nem mozdul, a második lövés 3+. Szóval nagyon ajánlott ráduplázni), ezt viszont egy szovjet T-72 nem tudja megtenni, mert automata töltőrendszere van. Viszont pontköltség nélkül minden aktiválás elején töltött löveggel indul. Ez elég helyzet függő előny, vagy hátrány. A szovjet T-72 eggyel rosszabb értéket kap a találati listán a lőszer elhelyezése miatt, és a legénység is egyel rosszabbat dob a jármű elhagyására, viszont a K6 pontot csak három fő között kell elosztani nem négy. Itt még vannak homályos pontok amiket meg fogok kérdezni Mr. Sorensen-től. Minden esetre az aktuális csatában semmi különbséget sem tettünk a Leopard 1 és a T-54 között, mivel az utóbbi még négy fős legénységgel és töltő automata nélkül operált.
