Figyelmeztető füttyszó harsant az erdei út felől, a német katonák egy pillanatra abbahagyták a felszerelés rakodását, Shultz azonban intett nekik, hogy folytassák. A fütyszó barát közeledését jelezte, amióta elindult az őrnagy konvoja, most kellett harmadszor lerakniuk a kocsikat. Az őrnagy által választott út hosszabb volt, mint a másik völgyben futó útvonal, azt remélte ezzel átveri az üldözőket. Nem számolt azonban a völgyben futó mély folyócskával, az út és a folyó rengeteg helyen kersztezte egymást, megannyi apró régi kőhíd, az első összeomlott a teherautó súlya alatt amikor ráhajtottak, ez egy fél napos késést jelentett, azóta minden híd előtt lerakodtak és egyesével vitték át a járműveket.

Motorzúgás hallattszott, majd a veszteglő konvojt hirtelen utolérte a hátvéd két teherautója, Shultz visszaküldött egy osztagot a völgy bejáratához, hogy megerősítse Demmel őrmester csapatát. Az autók most itt vannak megint, de túl gyorsan értek vissza, nem érték el tehát a völgy elejét. Shultz karba font kézzel várta a jelentést, a teherautókból kiugráló katonák jóval kevesebben voltak mint az eredeti osztag, volt velük vagy egy tucat hegyi rabló is, Von Frischauf bérelte fel őket „vezetőnek”. A csapatot a három testőr vezette, mert ők értettek szót a helyiekkel. A kocsiról leszálló katonák közül többen sebesültek voltak, mégis a katonák lelkesnek tüntek. Verekedtek és nyertek, konstatálta Shultz, az ellenfél tehát közel van, mivel Demmel emberei közül egy sincs a csapatban, a hátrahagyott helyőrség elesett.

Shultz meghallgatta a jelentést, majd előrement, hogy maga is jelnetést tegyen az ezredesnek. Menet közben a hallottak alapján rakta össze magában a csata történetét. A görögök áttörtek Demmel helyőrségén, a három testőr akkor ért oda az erősítéssel, amikor az ellenség már megkezdte az átkelését a városka hídján. Mivel az a híd is ugyanolyan apró kőhíd volt, mint a többi a völgyben. A görögök is üresen vitték át rajta a kocsikat, elősszőr átdobtak egy szakasz Evzone könnyűgyalogost, majd elkezdtek átkelni a hídon az üres teherautókkal. Hans, Günter és Verner úgy döntöttek, gyorsan rajtuk ütnek és megpróbálják késleltetni őket amennyire csak lehet. A híd után rögtön volt egy folyókanyarulat és egy gázló, ide felállítottak egy maximot, a banditákkal, pedig minden oldalról körülvették a görög szakaszt, és elkezdtek velük játszani. Zajt csaptak a bozótosba, hol innen, hol onnan bukkant fel egy-egy „népi vadász”, hogy rálőjön a görögökre. A görögök ráharaptak a csalira!

A könnyűgyalogosok megpróbáltak szétrajzani, és az egyik rajuk végigtrappolt az úton egyenesen bele a maxim lővonalába, hanyatt-homlok kezdtek menekülni amikor a németek tüzet nyitottak. Verner öt rohamosztagossal és egy könnyű géppuskával keresztűzbe fogta őket, de nagyon ráfizetett, mert egy hirtelen előbukkanó görög lovasosztag megrohamozta őket a kis ligetben, ahol bújtak. A roham olyan váratlanul jött, hogy nem volt idejük reagálni, a görögök letaposták őt is, meg a rohamosokat is, sőt még a segíteni próbáló banditákat is, tizenégy emberük veszett oda. Verner súlyos sebet kapott, így a mesterlövészük kihullott a sorból. A maxim végül elintézte a lovasokat, rendet vágott közöttük, a túlélők fejvesztve vágtattak vissza a hídon, egyenessen szembe a teherautókkal, hatalmas kavarodás és torlódás volt a hídon. De teherautók nem álltak meg, két teherautó is átjutott a hídon, az egyik padlógázzal áthajtott az egész csetepatén, a másikat szétlőtték.

Zürzavaros csatározás folyt ezután a hídfőben, erdei tűzharcok, rohangálás, káosz, de végül a görögök, lépésről lépésre visszahúzodtak, és elveszítettek még egy teherautót. Hans és a banditái, belelőttek a hídon menekülő görögökbe, a kapitányuk is éppen hogy csak megúszta a csatát, negyedmagával kezdett futni, és egyedül érte el a biztonságos túlpartot. Günter nyolc német katonával, precíz sortüzekkel, pofozta vissza a Evzone rajokat, a görögök egy teljes szakaszt veszítettek, három teherautót hagytak hátra, és feladták az átkelési szándékukat, legalábbis egyenlőre.

Shultz elégedett volt a három testőr munkájával, a hidat felgyújtották a zsákmány teherautók benzinjével. A három teherautó roncsával eltorlaszolták az utat, a csatatérről összeszedtek két francia golyószórót, és zsákmányoltak kézigránátokat is. Elveszített viszont öt rohamosztagost, egy lovasrohamtól. 1918-at írunk, géppuska, gázfegyverek, repülőbombák, és az ő embereit lovasrohamban tapossák le, és karddal koncolják fel. Hiába ez mégiscsak a Balkán, a fene vigye el ezeket.