A hadijátékos bakancslistámon, már nagyon régen fent van a korai középkor, mint téma, meg a hozzá kapcsolódó Saga szabályok, illetve a Sword and Spear kipróbálása. Viszont ami eddig még fel sem merült bennem mint opció, az a Frank Birodalom. A viking témában nagyon sok kalandregény jelent meg angolul, ez nem meglepő. Ami viszont igen az az, hogy a négy legnépszerűbb író könyveit mind elkezdték kiadni magyarul is. Gondoltam hát egyet és kivettem a könyvtárból a kezdő köteteket, közben viszont kezembe akadt Tim Severin könyve a Sigwulf trilógia első kötete. Elhoztam hát ezt is. Nem bántam meg, szórakoztató kalandregény ez a könyv.
Tim Severinnek már két trilógiája jelent meg magyarul, ez a harmadik. A Viking trilógiáját még a nyáron kaptam ajándékba, eddig nem kerítettem rá sort, de most úgy látom érdemes lesz. A Hector Lynch kalóz kalandjait bemutató kötetek most valahogy nem mozgatnak meg, ez marad talonban. A vikingek előtt viszont valahogy egy szász herceg története került a kezembe. Talán azért is kezdtem ezzel, mert a frankok teljesen vakfolt nekem, Nagy Károly, Kis Pipin, Roland kürtje meg a muszlim hódítás megállítása Poitiers 732 ennyi maradt meg a középiskolából. Keveset tudunk a korszakról jól el tud vele játszani egy író, vannak fix pontok de ezeket sokféle módon lehet összekötni. A Sigwulf sorozat nyitó kötetében, Mr Severin nem szégyenlősködik, kötögeti a szálakat rendesen. Főszereplőjét hamar a legendás Nagy Károly udvarába indítja. Könnyed elbeszélő stílusban fedezhetjük fel a nyugati világ akkori legfontosabb irányítóit. Sigwulf egyfajta kívülálló, aki emlékeit meséli el nekünk. A stílus nekem nagyon emlékeztetett Michael Chricton Ködsárkányok című nagyszerű könyvére, aki nem tudná az a könyv adta a 13. harcos című film alapját, a Beowulf mítosz egyfajta realista ábrázolásával. Az idegen utazó naplója, a legautentikusabb formája egy történelmi regénynek. Sigwulf egy száműzött szász herceg akinek muszáj valahogy boldogulnia a frank udvarban és közben naplót ír az életéről.
Severin nem szűkmarkú, főhőse nem egy szimpla figura, sok apró dolog együtt teszi rendkívülivé. Enyhe természetfeletti jósálmok, külhoni nevelő, de főleg a legfontosabb: tud latinul, sőt még írni-olvasni is! Nagyon nagy szó volt ez akkoriban. Ami kifejezetten tetszett, hogy Sigwulf nem dicsekszik és csak a sorok között olvasva derül ki, hogy nem átlagos harcos. Vicces volt az egyik brit olvasó kritikája, szerinte röhejes, hogy egyes szituációkat hogyan tudott túlélni egy ilyen írnok forma fickó mint Sigwulf. Ha valaki akkoriban nemesként nőt fel, akkor az átlagnál sokkal jobb ételhez jutott gyerekkorában a kellő mennyiségben, ezen kívül kapott harci kiképzést is, máris messze jobb fizikuma meg több tapasztalata volt mint egy átlag katonának. A sisakról, láncingről, csataménről meg a jó minőségű fegyverekről már nem is beszélve. Természetesen a többi lovaghoz képest még ettől lehet lemaradva harci tudásban, csakhogy egy királyi udvar válogatott harcosaihoz képest határozza meg magát gyenge harcosnak. Ez alapján már nem is annyira nyápic a főhős.
Az első kötet remek bevezető, a második 2017 novemberében kerül a boltok polcaira, a harmadikra viszont szerintem várni kell, a kiadási rendszer alapján kb 2018 végén jelenik majd meg. Részemről valószínűleg az angol nyelvű kötetek elolvasására előbb sort fogok keríteni. Mindenképpen ajánlom a könyvet, mert olvasmányos és jó bevezető a korszakhoz, a szerző magyarázó jegyzetet is írt a végére, sorra véve, mit hol változtatott a jelenleg elfogadott hivatalos történelmi tényekhez képest.
