A beígért határidőt kicsit eltolva még júliusban megérkezett a The Great War társasjátékom, gyümölcse az első Kickstarter projektnek amiben részt vettem. Részemről kihagyhatatlan volt az ajánlat, a profi PSC 15mm-es figuráival, egy Memoir 44 játék, az 1915-17-as német-brit ütközetekre optimalizálva. A közösségi finanszírozás jól működött, az alap játékhoz kaptam még extra küldetéseket, öt-öt komplett löveget kezelőkkel, fém parancsnoki figurákat valamint egy tíz fontos utalványt a következő kiegészítő doboz árából. Helyesebben az utalvány nem volt benne a csomagban, de remélhetőleg ezt később egy emailben küldött kóddal fogják pótolni.
A játékkal kapcsolatos legnagyobb kérdőjel számomra, a figurák mérete volt. Mennyire lesz pici a 15mm mint különálló társasjáték figura? A 28mm-es figurákat egyenként kellett átrakosgatni, a Memoir 44 20mm-es figuráit összefogva, négyesével szoktam átrakni, egyik hexről a másikra. Vajon mennyire fognak kézre állni ezek a figurák? Ha megfelelnek, kezdhetek kuporgatni a WW2 testvéreikre, hogy velük tuningoljam fel a nagy Memoir térképeket. Jelentem ez a kérdés eldőlt, nekem nem felelnek meg. Túl kicsik és törékenyek, a kemény műanyag 15mm-es szuronyok egy Flames of War féle talpakon álló rendszerben talán túlélik a használatot, de így egyesével rakosgatva, összeborítva zacskókban tárolva kétséges. Annyira nem győztek meg, hogy le se vágom őket a keretről, csak félrerakom a lövegekkel meg a fém parancsnokokkal együtt, ki tudja talán egyszer eljön az ideje egy olyan WW1 projektnek ahol ezeket használom fel. Az eddigi netes tapasztalatok alapján átlagban a bajonettek 10% törik el már a keretről való levágáskor. A játékot a jó öreg M44 figurákkal fogom játszani, ezek a rugalmas műanyagból készült figurák sokkal jobban bírják a strapát. Ezt leszámítva a PSC remek munkát végzett a figurák nagyon szépek, a kockák, kártyák, használati utasítás, mind kiváló minőségű. Részemről csak nem sikerült két legyet ütniük egy csapással, mert ami jó wargame figura, az nem biztos, hogy jó egy társasjátékhoz is. Arról már nem is beszélve, hogy ha valaki nem rutinos modellező, szerintem jóval többet össze fog törni a figurákból, mire leszedi őket a keretről.
A jó hír, rossz hír és megint jó hír tematikáját felrúgva én még egy negatívumot mondanék még itt az elején, ez pedig a projekt logisztikai részét hivatott kritizálni. Mivel a PSC nem bírta lebonyolítani a sok postázást, kiadta a feladatot egy alvállalkozónak. Az pedig annak rendje és módja szerint elbaltázta. Az történt ugyanis, hogy a szállításhoz használt csomagoló doboz remek lett volna, ha csak az alap dobozt küldik benne, de az extra plasztik keretek a lövegekkel, a két külön küldetés külön lapon, illetve a fém tiszti figurák nos ezek mindenféle buborékos vagy egyéb csomagoló anyag nélkül csak rá lettek rakva a társasjáték dobozára, ezért ha nyomás érte a dobozt felülről vagy ezek a keretek törtek ripityára, vagy a doboz fedele horpadt be. Nálam az utóbbi következett be, tehát viszonylag jól jártam, sokan panaszkodtak törésekre, meg sérült doboztetőkre. A PSC mindenkit kárpótolt, a törött kereteket újra postázták, a kármentés profi volt, a csomagolás volt amatőr.
Most pedig jöjjön a pozitív része a dolognak, lássuk miben más a The Great War, mint a Memoir 44. Egyértelműen az angolul úgynevezett Big Push-nak keresztelt első háborús taktikai szituációt szimulálja az alap játék. Támadóként a "nagy lökéshez", nagyon jól kell időzíteni, szétbombázni az ellenség állásait, megnyitni a szögesdrót akadályokat és annyira lekötni a védőket, hogy a nyílt mezőre kivezényelt gyalogosaim közelharc távolságig jussanak előre. A valóságban ehhez hónapokig gyűjtötték és halmozták a lőszereket, és terveztek. A korabeli kommunikációs viszonyok között, egyszerűen nem volt lehetőség az előre küldött csapatokat valós időben irányítani, átlendültek az árkok peremén és eltűntek a füstben-porban és gázfelhőkben. A britek úgy hívták ezt, hogy Over the top, a legjobb ha ebben a kontextusban úgy fordítjuk magyarra, hogy: átlendülni az árok peremén. (Az árok tetejének a hónapokig tartó frontszolgálatban szimbolikus jelentése lett, az volt fent a fejük felett, és ha oda fel kellett menni az mindig véres áldozatokkal járt.) Amikor tehát ez megtörtént, mármint az árok elhagyása, elindult a versenyfutás. Ha a brit gyalogság ért előbb a német árok peremére, nyertek. Ha a német géppuskások tudták előbb előhozni a mély fedezékeikből és üzembe helyezni a „Spanadukat” ők nyertek, mert a nyílt terepen kaszálták le a briteket.
A játékban ezt úgy oldották meg, hogy a küldetésekhez a játék elején kapunk véletlen lapokat a parancs pakliból, ezeket alaposan átgondolva sorrendbe rakva tudjuk megtervezni a támadásunkat. Ha nem jó a lapjárás, körökig várunk és adjuk ki a nem használható parancsokat, hogy begyűjtsük a megfelelő kombinációt. A Recon kártyával például gyorsíthatunk a paklin, egyszerre két lapot felhúzva és a kedvezőbbet megtartva. Eddig ugyanaz mint a Memoir 44, viszont itt jön be a képbe a második pakli, a negyven lapból álló Combat deck. Az első pakli a parancs kártyákat tartalmazót nevezzük Command deck-nek. A küldetésekhez megadott számú ugyancsak véletlen alapon húzott lapokat kapunk a Combat Deck-ből, ezeket kombinálva játszatjuk ki a Command lappal, ehhez kell jól átgondolva időzíteni. Hogy teljes legyen az öröm, a Combat lapoknak van úgynevezett kijátszási költsége, ehhez kapunk a küldetés elején HQ pontokat (HQ a parancsnokság, vagy főhadiszállás rövidítése). Van tehát egy limitált mennyiségű pontunk amelyből kijátszhatunk 1-3 lapot amivel megtámogatjuk a parancsainkat. Most jön a zseniális csavar, az elköltött pontokat csak néhány meghatározott módon tudjuk visszaszerezni, ergo tovább támogatni a csapataink támadását. A legjobb módszer ha közelharcban a kockáinkon csillagot vagyis HQ-t dobunk mert minden ilyen szimbólum egy ponttal növeli a pontjainkat, igaz ez egyben azt is jelenti, hogy a támadás mellé ment. Dönthetünk úgy is a körünk végén, hogy a kijátszott Combat lap helyett nem húzunk újat, inkább kérünk két HQ pontot. Illetve el is dobhatunk egy meglévő Combat lapot, ezért is kapunk egy HQ pontot. Néhány Combat lap kijátszása is adhat HQ pontokat. A legolcsóbb módja tehát ha közelharcba bonyolódunk és a mellé ment dobásokból szerzünk HQ pontot. Igen ám, de ehhez már az ellenfél árkaiban vagy azok mellett kell lennünk, vagyis Over the Top pozícióban, ahol a csapataink nagyon sérülékenyek.
Hogy még jobban átérezzük a korabeli hadvezérek fejfájását, a tüzérségi támadáshoz nem kell külön Barrage lapot kijátszanunk (bár van ilyen is, lásd fenti képet) elég a Command lapunk egyik parancsát elkölteni a térképen kívül tanyázó tüzérségünk egyből elkezdi lőni az általunk kijelölt célpontot. A Memoir 44-ben a Barrage kártya is így működött, mondhatnánk, csakhogy mégsem így van. A Memoirban egy teljes körünket elhasználva kiválaszthattunk egy hexet, a rajta álló egység ellen dobtunk négy kockával sebzést és szépen levesszük a veszteségeket. Szerencsés eseteben akár az egész egységet. A TGW-ben ez is másképpen van, kiadom a Probe parancsot, a jobb szárnyon, ez azt jelenti, hogy két egységet mozgathatok a jobb szárnyon és ezek lőhetnek is. Ha akarom a TGW-ben ez lehet két bombázás is a jobb szárnyon. A küldetés elején megkapom, hogy milyen erős a tüzérségem, vagyis hány üteg támogat egytől ötig, minden üteg egy HQ pontért lő, vagyis egy HQ pontért veszek egy sebzés kockát. Ha maximális ötös a tüzérségem akkor vehetek öt HQ pontért öt kockát és egy ekkora bombázást hajtok végre, sőt ha van tíz HQ pontom, két támadásom is lehet mindegyik öt kockával. Az első világháború, a tüzérség háborúja volt, ezt itt szépen hozza is a TGW rendszere. Viszont ez így túl szép lenne, és főleg túl hatékony. A példánkban szereplő öt kocka sebzését ugyanis, nem egy általam meghatározott hexre zúdítom, hanem kijelölök egy hexet, ráteszek egy szóródás sablont és minden sebzés kockáért dobok egy hat oldalú kockával ez megmondja, hogy a sablon hat oldalára egyenként hány sebzés kocka jut, lehet nulla is, de lehet öt is. Kicsit macerásnak tűnik, de tekintve a HQ pontok mennyiségét, nem sokat bombázunk majd egy játékba. De szerintem remek ötlet, és itt is a korabeli parancsnok bőrébe bújva átkozódunk, mert hívjuk a tüzérséget, megmondjuk hova lőjenek, aztán majd lesz valami, nem tudunk valós időben korrigálni.
Remélem így már érthető, hogy ha valaki támadó, akkor kuporgat, tervez kombinál és csak utána kezdi meg a rohamot, pont úgy mint a valóságban. A siker is pont annyira kockázatos mint a valóságban. A játékot sajnos még nem sikerült kipróbálnom, de igyekszem. A küldetések közül az 1915-ös Loos körüli csatákat öt, a hírhedt 1916-os Somme-i csata első napját hét, a Vimy Ridge elleni 1917-es kanadai támadást négy térkép dolgozza fel, ezen kívül van még két tanuló küldetés is a játékban. Ha valaki kibogarássza a mellékelt kártyák feliratait, akkor kap egy kis ízelítőt abból, hogy hogyan lehet egymás terveit az un. "szivatós" Combat kártyákkal felborítani, Mata Hari kijátszása például öt HQ pontba kerül, cserébe húzhatunk az ellenfél Command lapjaiból hármat, és kettőt ebből a gyűjtőbe dobunk.
