HTML

Hadijátékos

Wargame vagy magyarul Hadijáték. Öt évig volt szerencsém Londonban az egyik legrégebbi Wargame Klub tagságát gyarapítani, rengeteget tanultam és tapasztaltam a hobbiról. Úgy gondoltam érdemes lenne egy magyar nyelvű blog keretében népszerűsíteni és bemutatni a hadijátékokat.

Címkék

#feherhegy400 (1) 1.pun háború (3) 1848 49 (22) 1859 (1) 1862 (2) 1914 korai csaták (22) 1918 (2) 20mm (40) 28mm (11) ACW (19) afrika (10) alternativ (1) Alternativ Toys W. (3) amerikaipolgh. (35) amfügháb (1) angol polgárháború (4) Anjou (3) árpádházi (1) AWI (2) BAcsatajelentés (32) Bagration1944 (2) BEFNapló (6) Belgium (2) Black Powder (4) blk mozaik (10) Bolt Action (106) brandford (4) Bullrun1 (1) Burma4245 (11) C&C (1) Cambrai 1917 (6) ChosenMen (1) ColdWarGoneHot (9) colours (3) CommandsC (9) Crusaders (2) Csubissimus (2) DarkAge (3) DVDajanló (11) első világháború (174) FlyingL (4) Frankok (1) Heroes of the great war (2) Historikum (20) Honvédség (20) HueCity68 (4) Hungary1944-45 (4) images of war (2) JackLark (1) japán-orosz 1904 (2) Jentz (17) JohnnyReb2 (2) Juego (1) Kaiserschlat (5) keleti front (1) kezdőknek (2) könyvajánló (169) Korea (1) KuKNapló (9) második világháború (177) memoir44 (14) Moson (1) mud and blood (5) műhely (50) Napoleoni háborúk (14) NeuveChapelle1915 (2) Noendinsight (4) Normandia44 (9) ókor (14) olasznapló (1) orosz polgárháború (14) overthetop (2) Pacific (4) PeKo (2) PikeandShoot (1) Podcast (1) PoilouNapló (3) Projekt (15) rapid fire (19) Referencia (1) referencia (1) riport (60) SAGA (4) sds (4) SharpeP2 (1) Simon Scarrow (3) Singapore (2) Somme16 (10) south london warlords (18) SwordandSpear (1) SzalonikiFront (2) szamuráj (1) Székesfehérvár (1) Tanks! (1) társasjáték (27) Tengeri csata (4) terepépítés (6) TGW (13) Trento (3) Verdun (1) Vietnam (26) WAB (1) Waterloo (1) WI (1) XIX.sz (1) XV.sz (1) XVII.sz (2) XVIII.sz (5) youtube (1) Zirran (1) Zsigmond (1) Címkefelhő

Friss topikok

Rendhagyó társasjáték ismertető

2016.02.17. 21:45 janos900

Ez egy ajándék poszt a születésnapos blognak Molnár Attila barátomtól, akivel időről-időre sikerül egy-egy parti Memoir 44 vagy The Great War játékot játszani. Természetesen ajándék poszt az olvasóknak is, mert egy egészen különleges nézőpontból íródott ismertető, fogadjátok szeretettel:

Jonathan Welsh angol földrajztudós hőlégballonján a huszadik század hajnalán derekasan elsodródik az öregkontinenstől és mondjuk, a Szent Ilonán landol, vagy ha éppen úgy tetszik, egy addig ismeretlen trópusi paradicsom kellős közepén. Európába visszatérni nem tud, így közel húsz évet a szigeten tölt. Élelmet gyűjt, a rendkívül barátságos helyi lakosoktól eltanulja az alkohollepárlás archaikus művészetét. Elvan vele. Miért ne lenne? Asszony, gyerek nem várja, de ha várná is mindhiába, nincs repülő vagy úszó alkalmatosság. Tegyük fel. Egy reggelen, némi fejfájással kísérve ébred és látja, hogy egy hajó horgonyoz a sziget pazar öblében, ami hazaviszi. Jonathan Welsh akkor szembesül a ténnyel, hogy az ereje teljében lévő Anglia megroppant, mindazok ellenére, hogy győztes félként került ki a nagy világégésből, amiről Mr. Welsh mit sem tudott. A pöffeszkedő Német Birodalom romok között középkori állapotban, az Osztrák-Magyar Monarchia nem létezik, Törökországban soha nem látott változások zajlanak és a dinasztikus Orosz birodalomban kivégezték a cári családot, holmi szélsőséges ideológiában dagonyázó Palotaforradalmat emlegetve. A hatalom a nép munkás kezében. Soha nem látott és eladdig nem létező országok kerültek fel a térképre. Mindezek mellett európai és afrikai bevándorlók felépítették egy új országot, egy leendő világvezetőt, az Amerikai Egyesült Államokat. Mr. Welsh egyébként sem tartotta hüvelykujját a nemzetközi események pulzusán, de azt végképp nem tudta, hogy Amerika hibát követ el azzal, hogy nem hajlandó részt vállalni az európai újraépítésben.

aparta.jpg

De ez most nem számít.

Az számít, hogy Jonathan Welsh azt sem tudta, hogy közel száz évre rá, az akkori hadászati eseményekről, egy társasjáték készül.

Nem nehéz elképzelni egy szektort, mondjuk Mametz vagy Somme mezején. Két oldalt földbe ásott árokrendszer, közöttük az irodalmi „No mans land”. Az emberek az árkokban, ha éppen nem akarják a sarat, sebesült társaikat nézni, az égre tekintenek. Ha létezik is, Isten rég elfordította a tekintetét, nem akarhat ennyi szenvedést látni, szerencsére mi képzett hadurak, katonai vezetők már hozzászoktunk ehhez. A háború nem rózsalugas. A feldúlt, pipacsokkal és vérrel tarkított mezőt nézzük, számolunk. Egy hexagon- két hexagon… Fejünkben a haditerv. Még egyszer ránézünk a lapra vázolt eseményekre, kártyáinkra és bízunk benne, hogy a szerencse a mi oldalunkat ragyogja át. Háttérben a gránátok robbanása, mint strandlabdák tompa puffanása, úgy hangzik. Megrezdül a föld. A tiszti szállás deszka mennyezetén keresztül a gránátnyomás földet és kénszagot terít szét a szűkös, kényszer szülte parancsnoki helyiségben. A tiszthelyettes összerezdül. „Balszárny” – hangzik a kiáltás – „előrenyomulás!” Őrmester rohan a szűkre szabott árokban, int, majd sípszó hangja hasítja szét a csendet. A bakák nekiindulnak… A szerencse forgandó, kockák lendülnek a kartonlapra. Talált, megsemmisül, helyére lép. „Géppuskások! Előre!” - erre útnak indul a különítmény, majd egy domboldalon meghúzódik és felállítja a puskát és vár. Egyikük visszanéz. „Előre!” – szól a parancs újra. Amazok meg a fejüket rázzák, nem léphetnek többet. Megremeg az ég, sorozatos mennydörgések hangja tör fel. Egy szempillantás a kartonlapra és a kockákra; a különítmény fele nem létezik többé és tüzérség söpri be a pontot. Az árokból viszont tisztán látszik, hogy az ellenség jobb szárnya mozdul. „Ellentámadás.” Összekuporodnak, behúzzák a nyakukat és átadják magukat a játékos kényé-kedvének. Indulhat a Nagy Műsor, a „Big Show”, még egy egység előjön az árok védelméből egyenesen a géppuskások felé lendül. Puskájukon már fenn a szurony, arcukat a rászáradt sár és puskapor keveréke szürkíti el. Elszántságukra a válasz, hogy amint ráléptek az árkokba támasztott létrák első fokaira, kibékélnek a halál gondolatával. Futás közben kiszáradt torokkal, rekedt hangon üvöltenek, mely erőt ad, ám valójában a megváltó becsapódást várják testükön, mely véres nyitás lesz a halál ösvényére.

atank_1.jpg

Mindkét parancsnok árgus szemekkel nézi az eseményt.

A géppuska kerepelve szedi áldozatait, körülötte forró a levegő, kezelője gondolatban imát mond az Istenhez, aki valójában már rég magára hagyta e földi agresszív söpredéket. A mezőn futó egység szemével a gránátokkal felforgatott talajt pásztázza, hová is bújhatna, bár tudják, őrültség lenne, mivel a tüzérség bemérné őket, így marad az öngyilkos roham, és a dicsőség halvány pislákoló őrlángja. Sorsuk kétes, mintha csupán néhány dobókocka elhajításán múlna. A géppuskás imája nem talált megértő fülekre, akármennyire is villog a torkolattűz előtte, az emberek közelednek, sőt kétségbeejtően közel kerülnek. A világ megfagy. Leáll minden, csend és mozdulatlanság, csak a tisztek nem pihennek, gondolkoznak, számolnak. A kártyákban ott lapul az ellentámadás esélye, így röpült a lap, forgott a levegőben, mígnem a csata mezejére terült. A géppuskás újratölt, a heveder a helyére kattant, a závár fémesen csattan. A dobókockák forgótáncot járnak. A pillanatok alatt viharvert, szuronyos gyalogsági roham nem várt sikerrel jár. A géppuska elhallgat, kezelője nem imádkozik már. A katonák várnak. A mező elcsendesedik, de csak egy kis erőgyűjtésre, a következő körig… 

Valahogy így tapasztaltam, amikor játszottunk a „The Great War”-ral. Az egységek mozgatásán túl, jelentős szereppel bír a kezünkben lévő lehetőségek, ami kártyalapok formájában kapunk meg, ezekkel előnyöket kaphatunk a terepen, vagy éppen hátrányokkal sújthatjuk ellenfelünket.

A legnagyobb elismerés a készítők felé, ha azt mondom, hogy parádésan fordulatos és mozgalmas játékot alkottak az állóháborúról. Mégis miért játszik valaki egy első világháborús társasjátékkal vagy úgy általában, egy társasjátékkal? Szükséges hozzá egy rendszerszemlélet, aminek kereteit egy szabálykönyv adja meg. A változatos eseményekről a különféle szcenáriók gondoskodnak. A történelmi események sikereit, esetleg kudarcait élhetjük át. Stratégák lehetünk, cselszövők és vezérek. Úgy hajolhatunk térképpé lényegült helyszínek fölé, ahogy egykor Napoléon, Grant, Hannibal, Montgomery, Ceasar, Pershing és törhetjük az agyunkat különféle hadműveleteken, hogy megéljük a következő napokat. Ezek másféle kalandok, mint Jonathan Welshé, viszont így biztosra vehetjük, hogy nem maradunk le az ütközetekről.

atanka.png

3 komment

Címkék: társasjáték TGW

A bejegyzés trackback címe:

https://hadijatekos.blog.hu/api/trackback/id/tr858395120

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

MeyilKree 2016.02.17. 22:38:44

Néha én is belegondoltam már, az a szerencsétlen aki rohamozik és tuti meghal, itt most csak egy darab plasztik, de bazz az igazából, egy élő embert helyettesít.

janos900 2016.02.17. 23:32:56

@MeyilKree: Ez a legfontosabb lecke amit a hadijáték tanít, aki játszott már viszonylag reális szabályok szerint, annak utána már nem lehet beadni a hősies maszlagokat, meg frázisokat. Az pontosan tudja nincsenek veszteség nélküli harcok, a valódi háborút kerülni kell amíg csak lehetséges.

MeyilKree 2016.02.18. 07:27:15

A legelőnytelenebb béke is jobb, mint a leghősiesebb háború.
süti beállítások módosítása