"Ezek a gyalog harcoló magyar fiúk koromsötét éjszaka kapták a parancsot, hogy lovaikat hagyják lenn a faluban s jussanak el ezen a meredek magaslaton a hegygerincig húzódó lövészárokba, hogy felválthassák az ott harcoló legénységet. A huszárok, valamennyi tisztjükkel az élen, négykézláb kúszva, óvatosan haladtak a lövészárok elé. Az oroszok túlerőben voltak ezen a dombon és mire a huszárok felértek az árkokhoz, az már el volt foglalva, ott már a fekete éjszakában orosz gépfegyverek lestek rájuk. A felropogó orosz tüzelésre a tisztek rögtön tisztában voltak a helyzettel és gyalogrohamra vezényelték huszárjaikat. A pelyhes állú magyar fiúk karabélyaik agyával mentek neki a szuronyos, gépfegyveres orosz hadnak és minden tűzön, szuronyon, golyószórón keresztül éjfél utántól másnap délelőtt tizenegyig verekedtek az ellenséggel."
Molnár Ferenc.: Egy haditudósitó emlékei, Limanova
A Gladiator Games kiadó egy kickstarter keretében szeretné megjelentetni társasjáték sorozatának első darabját. A játék az 1914 decemberében vívott Limanova körül harcokat dolgozza fel egy stratégia wargame formájában. A játék a csatamező térképét hatszögekre bontva használja mint játéktáblát, a hadseregek ezredekre bontva állnak fel a hexeken. A tesztjátékban zsetonokkal jelölt egységeket használtunk, de a végleges játékban részletesen kidolgozott plasztik figurák fogják megjeleníteni a seregeket. A csata történetét a Digitális Legendárium remek videóban dolgozta fel, ők egyébként szorosan együttműködtek a kiadóval a társasjáték kifejlesztésében is.
A Facebookon értesültem a folyamatban lévő projektről, rögtön jelentkeztem tesztelőnek, majd a kiadótól kaptam egy társasjátékot, ezzel most Győrben és Mosonmagyaróváron is teszteljük a játékot. Győrben a Társasfészekben, Mosonmagyaróváron a pénteki klubdélutánokon. Az első alkalommal egy kétszemélyes játékot játszottunk, sok hibával, de ez kellett, hogy tisztuljon a kép és helyére kerüljenek bizonyos dolgok és fogalmak.
Most lássuk az első benyomásokat: a legfontosabb nekem az egy wargame esetében, hogy mennyire kapom vissza a korszak hadviselésének mechanizmusát a szabályokban. Az 1914-es harcok jellege, főleg keleten még mesze nem volt lövészárok háború, mivel még voltak lovas alakulatok lehetett manőverezni, maga a hadszíntér is hatalmas volt, nem is bírták lefedni kezdetben az egészet csapatokkal. A Limanova Hősei pont egy ilyen szituációt dolgoz fel, a két seregcsoport közötti hézagot kihasználva próbál mindkét fél, a másik hátába kerülni. Mindezt csak azért írom le, mert a fejekben az első világháború kapcsán, a nagy statikus egymással farkasszemet néző seregek képe van meg. Ez a játék nem erről szól, egyáltalán nem statikus a csata.
Az első világháború a védelem fölényéről és a nagy veszteségekről szólt egészen 1917 végéig, ezt jól hozza a játék mechanizmusa, mert kevés egységgel mozoghatunk egy körben, de ha már egymás mellett állnak, a szomszédos hexen lévők mind támadhatják egymást. Mivel a kockadobások szerepe elég jól le van korlátozva a veszteségek rendesen halmozódnak, gyakorlatilag a játék végére felmorzsolódik a seregünk, működik a húsdaráló. Összességében tehát én olyan játékot kaptam, ami a hozta az elvárásomat, a témája különösen tetszik, a design és a hangulat is, tehát nekem az első benyomásom abszolút pozitív, ezt fogja később árnyalni a játéktapasztalat. Az első játék alapján nem mondok véleményt a mechanizmusokról.
Ellenfelem véleményét is megpróbálom összefoglalni az első teszt alapján. Lászlónak tetszettek a figurák, az igényes doboz, a kártyalapok nyelvezete-hangulata, és a masszív játéktábla. Szerinte a rajzfilmszerű térkép grafika nincs összhangban a témával. A szabályt egyszer olvasta el, ez alapján az első játék után tízes skálán hetesnek mondta a nehézséget. Teljesen alap kétszemélyes verziót játszottunk. A játékot hárman is lehet játszani, de igazán a négy személyes verzióban teljesedik ki, haladó szabályokkal. Hozzáteszem amennyire én látom, rutinos játékosok ketten is simán játszhatják a teljes haladó verziót.
Röviden a csatáról amit játszottunk:
A küldetés szerint a Monarchia Hadfy csoportja védi Limanovát a támadó orosz VIII. hadtest ellen, a játék kulcsa az, hogy Krakkó felől vasúton beérkező három K.u.K. gyalogezred időben érkezik-e, hogy feltartsa az orosz gőzhengert vagy sem. A mi játékunkban a tizenötödik körben beérkezett az utánpótlás, az oroszoknak már csak a tüzérsége maradt meg így László feladta a játékot. Az elején tapasztalatlanságból előreküldte a két gárda ezredét, én meg ezeket igyekeztem a lehető leggyorsabban felmorzsolni, majd a négy huszáralakulatomat és az ulánusokat bevetve jobbról megkerülni a harcvonalát. (A huszárok és a kozákok eddig a leginkább kedvemre való egységek, gyorsan és nagyot lehet velük ütni, viszont hamar elolvadnak az ellenséges tűzben.) A megkerülő akció során az én lovasaim pár szép roham után sajnos elfogytak, utána László is megpróbálta a lovasaival átkarolva bevenni Limanovát, de ebbe meg az ő lovassága pusztult bele. Közben a fő harcvonalon a gyalogos és tüzérségi egységek elolvadtak a hosszú harcban. Az egyetlen komolyabb sikerem Alt Sandez elfoglalása volt, a játék végére már nagyon sok kártyánk volt, csak egységünk nem amire a kártyákat kijátszottuk volna. Elsőre úgy gondoltam könnyebb a terepen megadott pontokat elfoglalni, mint teljesen elpusztítani az ellenfél haderejét, most viszont úgy látom ez a két cél majdnem egyszerre sikerült.
A következő egy hétben terveim szerint még háromszor játszunk majd, addigra már menni fognak a szabályok annyira, hogy azokat részleteiben is kivesézzem. Szóval folyt. köv.