Rick Greenberg vietnami könyvét nagy érdeklődéssel olvastam el. A szerző regényes formában adta közre az élményeit, mert így felhasznált olyan eseményeket is amik nem közvetlenül vele estek meg, hanem egy-egy másik járőr tagjaival. A főszereplő egy 19 évesen akció függő srác aki egyrészt már kölyök kora óta tengerészgyalogos akar lenni, másrészt házas fiatalember, egy apa akit otthon vár egy pár hónapos kislány akit még soha sem látott. Érdekes ahogyan próbálja az agyában elzárni gondolatait a feleségéről, és a lányáról meg kizárni az egész VILÁGOT (vagyis a civil életét meg a normalitást). Nem akar foglalkozni a megölt ellenségek kapcsán felmerülő lelkiismereti problémáival, próbál csak a csapatnak és a küldetésnek élni. "Greeny" sorozottként kerül a tengerészgyalogosok önkéntes felderítőihez, ráadásul rádiósként. A dög nehéz rádióval a hátán, menetelni és harcolni kell a dzsungelben, ráadásul nem maradhat le a parancsnok mögött egy pillanatra sem. A legforróbb pillanatokban is hideg fejjel kell koordinálni, a légicsapásokat, meghatározni a MEDEVAC helikopter (sebesültek kimentésének zsargon neve) landolási helyeket, mert a 6-8 fős alakulatok túlélése mind a rádiós kapcsolaton múlik.
A felderítők bevetéseit olvasva betekintést nyerünk a magas szintű dzsungelháborúba. Ők nem falvakat riogatnak, meg parasztokat faggatnak, hanem adatokat gyűjtenek az ellenfél rejtett bázisairól, a légi és tüzérségi csapásokhoz, illetve a nagyobb hadműveletekhez. Kapunk itt mindenből ízelítőt: rajtaütés, meglepetés, Air America titkos repülőgéproncs felkutatása, ellenség rejtett ütegének megsemmisítése és még sorolhatnám. Végig nagyon jók az akciók, érezzük a dzsungelt, a feszült izgalmat amikor egy kígyó pont felénk siklik, de a VC járőr csak méterekre van, és nem leplezhetjük le a napok óta tartó küldetést egy hirtelen mozdulattal. Részletes leírások a felszerelésről, a fordítva összeragasztott tárak, a leragasztott puskacső, a rádióantenna hosszabbítás trükkje, csupa első kézből származó dzsungel tapasztalat. "Greeny" a főszereplő szépen halad bevetésről bevetésre, a kezdeti akció éhség csillapul, majd eltűnik. Barátok és csapatársak sebesülnek meg, majd elérkezik az első KIA (akcióban megölt) veszteség az egységben. A lelkes bevetésre vágyó srácból veterán lesz, meg apa aki már csak az egy év lejártára vár, hogy lássa végre a lányát. A főszereplő a dzsungelháború után, megdöbbentőnek találja, hogy vannak VC egységek akik a civil falusiakat mészárolják le. Bármilyen meglepő is, az a háború amit a profi felderítők vívtak az nagyon távol állt ettől, ott mindenki egyenlő esélyekkel vadászott a másik katonáira a dzsungelben. Se propaganda (1 év alatt nem látott TV-t), se ideológia, se civilek. Ami engem meglepett, az az volt, hogy a felderítők elborzadtak attól, hogy az egyik társuk késsel ölt meg egy ellenfelet. Ez még a dzsungelt megjárt veteránoknak is durva volt, a tűzharcokban gyorsan tüzelve ők is öltek, de lassan ilyen közelről az teljesen más lapra tartozik. Érdekes módon, nekem a könyv elolvasása után vált hitelessé a Sylvester Stalone alakítása az első Rambo megfilmesítésben, egy ilyen év után mint amit Rick Greenberg leír ebben a könyvben, egyáltalán nem meglepő ha valaki kikészül. Vagy inkább az a meglepő, ha nem.
