Megjelent végre a várva várt, és szerintem az érdeklődő hadijátékosok által már nem remélt Over the Top szabálykönyv, a már halottnak hitt Warhammer Historical sorozatból, a The Great War szabálykönyv második kötete. A két szabálykönyv együtt ad egy rendszert, amivel az 1914 és 1918 közötti nyugati front harcait játszhatjuk újra. A hadjárat rendszerben helyet kapott a lövészárok rajtaütéstől a zászlóalj szintű csatákig minden. Gyakorlatilag a Warhammer 40.000 lett átültetve a világháborúra.
Az első könyv csak a zászlóalj szintű csatákra koncentrált a sereglisták pedig csak az 1914-es illetve az 1918-as évre vonatkoztak (brit, német, francia), a közbenső állóháborús évekre nem. Ezen kívül az első könyvből kimaradtak az Amerikaiak, és a különféle Nemzetközösségi tagállamok alakulatai, valamint a Francia idegenlégió is. A második könyvben vannak szabályok arra, hogy a nagyobb léptékű csatákat hogyan lehet újrajátszani zászlóalj szintű csaták sorozataként, ezek az un. Battleground küldetés sorozatok. Az eddig olvasottak szerint, nekem ez a rendszer nagyon jónak tűnik, vegyük sorra, mit nyerek én ezzel.
A Warhammer 40K (40K) kiforrott rendszerét kapom különféle sereglistákkal, egy kidolgozott rendszerben, párbajozhatok a másik játékossal. A játékokat össze tudom fűzni egy hadjáratnak, a rajtaütéses mini csatákkal egy este akár 2 csatát is lejátszhatok. Én nem játszom az eredeti játékkal, nekem ez egy új íz. Sajnos azok, akiket eddig kérdeztem, és játsszák, a 40K-t azok nem akarják az Első világháborút (WW1) is ugyanazzal a szabályrendszerrel játszani. Ezt meg tudom érteni, mert azért jönnek ezt játszani, hogy legyen egy másik játékélményük. Ugyanakkor nekem tökéletes, mert történelmi, és bár elég figura igényes, mégse kerül annyiba, mint a vérszívó sci-fi nagytestvére. Szerencsére azért van olyan játékos, aki akar ezzel játszani, mert hozzám hasonlóan nem játszik 40K-t.
A két könyv a Nyugati Frontra koncentrál, de elég sereglistát ad ahhoz, hogy kis rugalmassággal, a Keleti és egyéb frontokra is jó legyen. A legvalószínűbb egyelőre, a Keleti front részemről, mert az Orosz sereg kész, és a német is készül, a brit még nincs azon a szinten, hogy elég figurám legyen, bár a korai WW2 britjeimmel együtt már lehet tesztelgetni azt is.
Az alapszabályok, ha jól tudom a 2008-ban érvényes 40K szabályok alapján kerültek átdolgozásra. Egy figura három valós katonát jelképez, a seregekben négy gyalogos század van, ezekhez lehet vásárolni zászlóalj, ezred és hadosztály szintű támogató alakulatokat. Egy gyalogos században 2-4 szakasz van, ezekben a háborús évtől függően 6-18 figura, nagyjából ötven figura egy század. Az alap századok számától függ, hogy mennyi támogató egységet hozhatok, így egyensúlyoznom kell a századok létszámával, mert több kisméretű század több támogató fegyverhez fér hozzá, mint egy nagy. Az 1914-es évben a sereglistákban viszonylag kevés egységtípus van, nagy puskás gyalogosokból álló hordák csapnak össze, nincsenek lövészárkok (vagy csak nagyon kezdetlegesek), összesen két géppuska jut zászlóaljanként (1918-ban lehet akár őt is), vannak viszont lovasok és vannak lövegek is, ezek adják a mozgékonyságot és a tűzerőt a seregeknek. A háború közepétől a gyalogos századok létszáma csökken, megjelennek a kézigránátok, puskagránátok és golyószórók. A támogatóegységek kibővülnek, a géppuskákon kívül, megjelennek a lángszórók, az aknavetők és végül a tankok.
A seregek a pontértékükből vehetnek, légi és tüzérségi támogatást, mesterlövészeket, lövészárokrendszert, bunkert, szögesdrótot, lövedék krátereket a csatamezőre (ezek lassítanak, de fedezéket is adnak), sőt 1915-től megjelenik a gáztámadás, is mint opció. Ez utóbbi kétélű fegyver, mert van esélye annak, hogy a szél megfordul és a saját csapatokra is kell mentődobásokat tenni. Arról már nem is beszélve, amikor mindkét játékos beveti a fegyvert és mindkettő vissza is kapja a saját támadását is. Egy ilyen helyzet alapjaiban változtatja meg a csatát már az elején. A gázfegyverek szörnyű és gusztustalan módja volt a háborúzásnak a valóságban, a játékasztalon azonban igazi véletlen generátorként működik.
A 40K rendszert ismerőknek is tartogathat a rendszer kihívásokat, mert az un. parancsadás módszerével (opcionális szabály!) meglehetősen realisztikus kihívásokkal teli a játék. A csata elején a századoknak és a támogató egységeknek ki kell adnunk egy-egy parancsot a háromból, úgymint: támadás, megtartás és manőverezés. Ha változtatni akarunk egy parancson, akkor a zászlóalj parancsnoki egységnek, oda kell mennie az egységhez és parancstávnyira megközelítenie, hogy legyen esélyünk a parancs megváltozatására. A parancsot a 40K szerint megszokott morálteszt megdobásával lehet megváltoztatni, csakhogy amíg a morál tesztnél két hatoldalú kockával kell kevesebbet vagy ugyanannyit dobnunk, mint az érték, itt ugyanezt három kockával kell megtenni! Ez reprezentálja a korabeli kommunikációs nehézségeket. Egy 1918-as sereglista alapján a francia kapitány parancsnoklási értéke nyolc, tehát ha a zászlóaljparancsnok le akarja állítani a század támadását, három kockával kell nyolcat vagy kevesebbet dobni. Ez így elsőre lehet, hogy elrettentőnek tűnik, de nagyon reális, és az ellenfélnek is ugyanezzel kell megküzdenie.
A zászlóaljparancsnokok hatótávja 8-12 inch, a németek kaphatnak törzskari tisztet a parancsnok mellé, ez ad nekik extra 6 inch-et. A figurák a szokásos 1 inch-es körtalpakra kerülnek (a brit 2 pence pénzérme, az én esetemben), a figurák közötti térközök mérete a kiképzés és a harcászati képzés függvénye, a képzetlen vagy korai seregeknél talpkontaktusban masíroznak előre, a jobbak 1 inch távolságra egymástól, az elit vadászok és az 1916 utáni egységek két inch-re távolodhatnak el egymástól. A játék a sztenderd 40K lövési sablonokat használja, így látható például, hogy egy oszlopban vonuló talpkontaktusban álló formációból egy nagyméretű sablonnal tüzelő löveg komoly vámot szedhet.
A zászlóaljaknak alakulattól, évtől és nemzettől függően van egy stratégia értéke, valahol egy és négy között, ezt az értéket a csaták elején használjuk, mintegy kezdeményt. Például az 1914-es brit alakulatok stratégiai értéke egy a németeké négy, a németek terv szerint nyomultak előre, a britek hátráltak (volt százezer magasan képzett brit hivatásos, egy többmilliós sorozott hadsereg ellen). Egy csata elején a két játékos dob egy kockával, hozzáadja a stratégia értékét, akié nagyobb, az választhat, hogy ki rakja fel előbb a hadseregét az asztalra. A támadó német tehát nagy eséllyel a brit erők gyenge pontjain tud majd támadni, de a britek lépnek először. (Folyt. köv. Kommentek kérdések vélemények a tapasztalt 40K játékosoktól nagyon jól jönnének a következő részhez.)