Megtartottuk az első tesztjátékunkat, csupa proxy figurával. Az oroszaimat az 1914-es német lista alapján szerveztem seregbe, a WW2-es britjeimet, a már meglévő, WW1-es britjeimmel keverve az 1914-es brit lista alapján. Elég sok mindenre rájöttem a játék során, lássuk csak szépen sorjában. 
Az első a seregek és az asztal mérete, az asztal a szabálykönyv szerinti 6*4-es helyett 6*5 lett. Nyolcszáz pontos seregeket állítottam össze, egy találkozó harcot játszottunk, a Battle of Mons hadjárat opció alapján. A cél az asztal négy negyedének birtoklása volt, ha a németek nyerik a csatát, a következő küldetés elején csak fele mennyiségű barikádot építhetnek a britek, ha a britek nyernek, a német fél nem kérhet előzetes tüzérségi tűzcsapást. A következő küldetésben a Meuse folyó partján védekezve a briteknek, fele pontszámból kell gazdálkodni, a folyó középen kettészeli a pályát, lesz rajta két híd, egymástól 18”-re.
A két szemben álló sereg markánsan különbözik, a németek oszlopba tömörült hordákban támadnak, vehetnek kézigránátot, vannak aknavetőik, a zászlóaljparancsnok mellé rakhatnak törzstisztet, aki 12”-ről 18”-re növeli a parancsnoki rádiuszt. A britek kicsi elit haderővel rendelkeznek, sokkal jobban lőnek a kézifegyverekkel, viszont se aknavetők, se gránátok, alig van géppuskájuk.
Nézzük ezt szabálynyelvre fordítva! A németek 800 pontos seregében volt egy hét figurás zászlóalj parancsnokság, két század gyalogos, ezek álltak egyenként egy ötfős századparancsnokságból, és három tizenkét figurás szakaszból. A német szakaszok ötvenöt pontba kerülnek, 4+ a lövésük és hét a moráljuk, ez annyit jelent, hogy a D6 kockával 4,5 és 6 esetén találnak, és morálpróbánál 2d6-al kell hetet vagy kevesebbet dobni. A két századhoz volt két géppuska és egy nehéz aknavető támogatásnak. Ha a német játékos rááldoz, extra tíz-tíz pontot a szakaszai tudnak gránátot dobni 8” távolságra, és extra pontokért felhizlalhatja a szakaszokat egészen 18 figuráig. Opcionális lehetőség ugyancsak a németeknek, hogy a szakaszok a csata egész ideje alatt szoros formációban haladjanak, tehát nincs 1” térköz a figurák között, talp-talp mellett állnak. Ha valaki rájuk lő, minden egyest újra lehet dobni, viszont lövés helyett kapnak egy extra d6 mozgást. Ez nem kevés, mert ezzel átlagosan ötven százalékkal gyorsabbak, mint az ellenfél gyalogsága, lévén a sebesség 6” körönként. A brit gyalogság és a géppuskák találati aránya tehát megnő ellenük, és ha ágyúval lövik őket a lövési sablon alá több figura kerül.
Ugyanezért a pontösszegért a britek kaptak egy zászlóalj parancsnoki osztagot hat figurával, egy századot (ebben volt egy negyedik tizenkét figurás szakasz, tehát öt figura a parancsnokság és négyszer tizenkettő a négy szakasz), egy géppuskát, és egy szakasz felderítőt. A brit gyalogság morálja nyolcas, lőni is jobban tudnak 3+. A hivatásos katonákból álló százezres BEF átlagos katonája tizenöt célzott lövést tudott leadni percenként, a németek ezekben a kezdeti csatákban úgy becsülték, a briteknek hatszor annyi géppuskájuk van, mint nekik. Pedig mindkét seregben két fegyver jutott zászlóaljanként. A brit sereglistában, minden két század után vehetek csak egy új géppuskát, maximum kettőt, a németek minden század után vehetnek, de szintén maximum kettőt.
A csatát annak rendje és módja szerint elveszítettem a britekkel, sikeresen megtizedeltem mindkét géppuskájának a kezelőit, és a mozsár kezelőit is, mindhárom fegyvernek egy-egy kezelője maradt az induló négyből, de a játék végén felét uralta a csatamezőnek, a másik két részén pedig fele-fele részben álltunk. Tökéletesen átjött számomra brit játékosként a németek nyomasztó fölénye, a tömött sorokban masírozó gyalogság, akit a géppuskák és a mozsár szépen támogat. Egyfajta napóleoni taktika, amit németként lehet alkalmazni, menetelő rohamoszlopok, akik a tüzérségi előkészítés után indulnak meg. Amit nem éreztem az a szuper brit tűzerő! Nagy arányokban vittem be találatokat ez igaz, de mivel ezeket az alap mentődobások lefelezik, és még utána vannak a mentődobások az esetleges fedezék miatt, ezért maximum 2-3 figurát sikerült lefaragnom a német oszlopokból, egy-egy lövéssel. Ha a németek közel jöttek, akkor működött a „vékony vörös vonal” (19. századi angol gyalogság jelzője), mert 12” en belül, ha nem mozogtam leadhattam két lövést, ez huszonnégy kocka, durván tizenhat találat, nagyjából hat-hét figura veszteség. Na ilyet egyszer sikerült összehoznom.
Összességében tetszik a játék, ami elsőre is látszik számomra világosan, nem kell több figura, mint két normál, vagy maximum három gyönge század. Fizikálisan lesz nagyon zsúfolt a tábla, ezen kívül kezdőként is simán lenyomtunk 8 kört egy átlag klub összejövetelen, három csata az már egy hadjárat pont jó hétfő esténként.
