London egyik külvárosában, Woolwich Arsenal-ban a XVIII. században alapított ágyúgyár területén alakították ki a brit tüzérség múzeumát. A focirajongóknak illik tudni, hogy a gyár dolgozóiból szerveződött az első Arsenal focicsapat, 1886-ban. Ez a csapat később fociklubbá fejlődött, és elköltözött így alakult ki a ma ismert Arsenal csapat. A múzeum a Londoni Magasvasút (DLR) egyik végállomásától (Woolwich Arsenal) alig öt perc sétányira van, a Temze partján.
Már régóta terveztem, hogy ellátogatok ide, most sikerült egy szombat délutánt szakítanom rá. A múzeum maga egy átalakított üzemépület, kétszintes és zsúfolásig van az elmúlt közel ötszáz év löveganyagával. A belépő öt és fél font, ebbe beletartozik egy mozi vetítés is. A bejáratnál három érdekes ágyút találunk, mindhárom a britek által a Távol-Keleten zsákmányolt ágyú, az egyik a sárkányt mintázó díszes látványa miatt érdekes a két másik pedig arról híres, hogy ma az ágyúgombjaikból öntik a Viktória kereszteket. Ezt a kitüntetést alapítása óta hatvankét tüzér érdemelte ki, az ágyukat egyébként 1860-ban a kínaiaktól zsákmányolták, előtte a kereszteket az oroszoktól a Krími háborúban megszerzett ágyúk anyagából öntötték.
A tüzérek csarnokában a földszinti részt a XX. századi fegyverek foglalják el, az emeleti galériában vannak a korábbi darabok elhelyezve. A medálok termében közel hétezer kitüntetést őriznek, köztük jó néhányat a Viktória keresztekből. Oldalakon keresztül lehetne sorolni az ágyúk típusait és paramétereit, de inkább csak ízelítőnek rakok be néhány képet a gyűjteményről.
A múzeum kiállítási anyagába tartozik egy nagyon színvonalas ólomkatona és modell gyűjtemény. Egy számítógépes szimulátorral összekötött valódi Vickers géppuska, amivel lőszeres ládákon ülve tesztelhetjük az irányzói képességeinket. A múzeum dicséretes módon gyerek centrikus, ott jártamkor éppen egy tizenöt fős szülinapi zsúr zajlott, a srácok két egyenruhás kadét felügyelete mellett, terepszínűre mázolt arccal mentek, gránátdobálós versenyre. A teremőrök mind nyugdíjas veteránok, akiket szombat délután meglátogatnak a régi bajtársak, egy teára. A veteránok nagyon jókedvű és segítőkész személyzet, lelkesen magyarázzák a kiállított fegyverek történetét és működését a látogatóknak. A földszinten három asztalon a helyi wargame klub játszott, főleg apák a fiaik ellen Battletech meccseket. Az egész helynek volt egyfajta barátságos, élő atmoszférája ami elég ritka dolog egy múzeumban. Mindenképpen érdemes megnézni a gyűjteményt, főleg szombatonként amikor pezseg az élet az intézményben.
