A legutóbbi klubnapon, egyszerűen túl fáradt voltam, hogy érdemben játsszak SAGA párbajt, így inkább körbejártam és megnéztem néhány játszmát. Az egyik asztalnál 54mm-es szépen festett műanyag Amerikai Polgárháborús figurákkal játszottak 1:1-es un. skirmish játékot. Az 54mm-es figurák eleve nem szokványosak, így leültem nézni a játékot. Negyed óra után rájöttem kincsre bukkantam! 
A szabályrendszer mindössze harmincöt oldal, a játékidő kb. 1 óra, és nem kell hozzá több mint maximum tizenöt figura meg három hatoldalú kocka játékosonként. Amikor utánanéztem, a kiadótól 10 fontért pdf formátumban simán le tudtam tölteni az alap könyvet és kiegészítőt is. A szabályrendszer 2009-ben elnyerte az Origin Award-ot „Best Historical Miniature Rules” kategóriában. A játékosok a Napóleon korabeli csaták elfeledett apró epizódjait játszhatják le, konvojkíséretet, rajtaütéseket, előcsatározásokat. A 28mm-es mérethez a terep egy 90cm oldalú négyzet, a mozgás és mindenfajta távolság három szabott léptékben van megadva, rövid, közepes és hosszú, ezeket pálcákkal kell mérni. A rövid 75mm, a közepes 120mm, a hosszú pedig 180mm, a fordulás egy aktiváció, csak egyenes vonalú mozgás van! Nincs félremérés, lökődés, a pálcát le kell fektetni és a figurát átrakni az egyik végéről a másikra. Nekem ez a rendszer tökéletes elkezdeni az 1848-as játékokat. A rendszerhez van osztrák és török sereglista, ezekből lehet szemezgetni a szerb-magyar délvidéki háborúhoz, az oroszokhoz is van lista, ha az erdélyi hadszíntérre vágyom. Két teljes nap alatt simán kifesthetek egy 15 figurás „sereget”, lovasokból sem kell több mint hat, mondjuk ide nem ártana a lóról szállt figurák elkészítése sem, de ezek beszerzése elég problémás, lévén szinte alig gyárt valaki. Ahogy elkezdtem tervezgetni egyből a székely meg a szerb Grenz gyalogság ugrott be, ezekhez századonként tartozott húsz katona vontcsövű puskákkal, a szerbek mellé szerviánus felkelők, a magyarok mellé népfelkelők csatolhatók. A székelyekhez huszárok, a szerbekhez szerezsánok dukálnak, a falvakért vívott csaták remek terep lesz egy ilyen játékhoz, a nagyobb csatákhoz lehet akár négy-hat játékos is, mindenki egy-egy kis csapatot vezet. 
A játék körökre bontott, a katonáinknak van egy minőségi mutatója ez nagyjából a kiképzés és tapasztalat számszerűsített értéke, illetve egy harcértéke. Amikor aktiválni akarunk valakit egy hatoldalu kockával kell nagyobbat dobnunk, mint a minősége. A trükk ott van, hogy a cselekedetek végrehajtásához nem mindig elég egy aktiválás, így nekünk kell eldönteni, mit szeretnénk csinálni a figurával és ennek megfelelően 1-3 kockával a minősége fölé dobni. Ha dobásunkba két balsiker van, akkor elbuktuk a kört és az ellenfélé az aktiváció joga! Amíg sikeresek vagyunk szépen aktiváljuk a figuráinkat sorban, amíg mindenkivel lépünk, és csak a végén adjuk át az aktiválás jogát a másik játékosnak. A parancsnokoknak van hatósugara, amin belül a katonái eggyel jobban dobják az aktiválást, és ha a katonák talpkontaktusban állnak, akkor a parancsnok egyben aktiválhatja őket. Az aktiválások száma adja a játék egyensúlyát, a puskát elsütni egy aktiválás, de megtölteni már kettő, ha a katonáink egy dupla vonalban állnak a puska elsütése után ingyen cserélhetik az üres puskájukat a mögöttük álló bajtárs töltött fegyverére, így töltött puskával néznek szembe az ellenféllel, amíg a hátsó sor tölti az üres puskákat. A közelharcban a fegyvereknek rangsora van, az ulánus szálfegyvere előnyben van a szuronyos puskával szemben stb. 
Az alap karakterisztikák a hatoldalú kockákból adódóan nem nagyon térnek el egymástól, az újonc milicista 4-5-6-ra aktiválódik, a francia öreg gárdista mindenre kivétel az egyes dobás. A figuráknak vannak viszont tulajdonságai, pl a vértes nehézlovasok ellen mindenkinek morálpróbát kell dobni, mert félnek tőlük. Ráadásul a vért miatt jobb a védelmük, a lóról előnnyel támadnak, és a kardjuk is magasabb besorolású fegyver, mint a gyalogos szuronya. Ehhez mérten a pontértéke 86, egy veterán sorgyalogosnak 34, a seregünk maximum 400 pontos lehet. A szerezsánok elég hatékony fegyverzettel rendelkeznek ebben a rendszerben jatagán, puska és két pisztoly, a huszárok veszik csak fel velük a versenyt a szablya, karabély és két pisztoly adta arzenállal. Az egyetlen hiba számomra, hogy a kard magasabb besorolású, mint szuronyos puska, márpedig a honvédek a közelharcban előnyben voltak a szerezsánok ellenében. A tulajdonságok elég változatosak, külön jelentősége van a tiszteknek, altiszteknek, dobosoknak és a zászlóvivőknek, és persze annak, ha ezeket a vontcsövű puskával valaki szépen levadássza. Teljesen élethűen kijön, miért is kell az előcsatározóknak párban mozogniuk, és mindig tartalékban tartani egy töltött fegyvert. 
Mivel a szabály írói teljességre törekedtek a kiegészítőben helyet kaptak az 1812-es Brit-Amerikai háború sereglistái is, ezek alapján a szabály jó az Utolsó mohikán féle akciókra is, hiszen vannak benne szabályok a tomahawkra, dupla pisztolyra, de még a lóról nyilazásra is, az egyik küldetésben van példa az ágyúkra is, így a lovasság mellett a tüzérség is lehet opció. A szabály tehát kb. 1700-1870-ig használható. Ha valaki csak az alap szabálykönyvet akarja használni, a napóleoni háborúk akkor is végtelen sorban kínálják az akciókat, téli visszavonulás az orosz pusztában gárdisták a kozákok ellen, spanyol gerillák rajtaütései, magyar huszárok portyázása vagy éppen Richard Sharp lövészeinek összes kalandja. Ehhez extra pontért van opcionális szabály a hősökre. Létezik egy kiadvány, ami az amerikai polgárháborúval foglalkozik, és a rendszer alapja egy fanatsy szabályrendszer. Nekem nagyon elnyerte a tetszésemet az egész koncepció, már alig várom, hogy élesben is kipróbáljam egy szerb-magyar portyázással, vagy egy jó kis huszár rajtaütéssel.
