A nagy többséget megelőzve én már november elején túl voltam a Karácsonyon, eltöltöttem két hetet a családommal, végigtáncoltam egy magyar mikuláspartit és egy céges karácsonyi partit a Trafalgar térnél, megvolt a kemény munka, éjszakai műszak karácsonyig. Ugyanakkor a délutánjaim felszabadultak a hadijátékra, úgyhogy gőzerővel készültem a januári csatákra. Elkezdtem kidolgozni egy hadjárat hátterét, hogy a skirmish csatáinkat egybefűzve, nagyobb mélységet adjak a játéknak.
A szakirodalmas cikkemben már említettem Csikány Tamás könyveit, mint a téma szakértője szerkesztőként és íróként is közreműködött egy könyvben, ami nagy kedvencem lett. A Székely határőrök a magyarországi hadszíntéren 1848-ban, című kötetből szemezgettem adatokat a skirmish hadjárathoz. A székely határőr (Grenz) gyalogezredek a magyar forradalom oldalán harcoltak, az összes többi határőr ezred ellene. A délvidéki fronton is megfordult két zászlóaljuk, harcoltak a szerb határőr zászlóaljak ellen is, így tehát két teljesen egyforma alakulattal tudunk egymás ellen harcolni. A Grenz alakulatokat kiképezték a könnyűgyalogos harcászatra is a sorgyalogsági harcászat mellett, századonként tizenkét katona lövészként funkcionált, az 1842M vontcsövű kurtályal voltak felszerelve. Ez azt jelenti, hogy van századonként tizenkét olyan katonánk, mint a Sharpe könyvekböl megismert lövészek. A székely századok állománytábláján egyébként tizenhat lövész van feltüntetve századonként.
A határőr ezredek kötelékébe beletartozott három ágyú és egy tarack is, ezeket a gyalogsági legénység kezelte, akiket kiképeztek tüzérnek is. Ilyen kiképzést kapott a híres Gábor Áron is, aki leszerelt székely határőr volt. Az ezredek része volt a szerezsán különítmény is, ezek a határőrök, népviseletben, puskával, két pisztollyal és egy handzsárral voltak felszerelve, az Osprey könyvek alapján mintegy kétszáz Szerezsán volt egy ezredbe, ebből húszan lovon. Szerezsán csak a válogatott határőrökből lehetett, nem szabad őket összekeverni a szerviánusnak nevezett, a török területekről beözönlő irreguláris szerb szabadcsapatok tagjaival..jpg)
Alan barátom gőzerővel festi az „imagination” balkáni figuráit, köztük egy csomó Zuávot, ők lesznek a szerb legénységű Grenz, a játékban. Nekem van tizennyolc szerezsánom festve, ha kifest még 6-8db Perry féle Bashi Bazouk lovast, akkor már lovas szerezsánja is van. A kurtályal felszerelt katonákat az én osztrák és magyar vadász figuráim adják majd. Így én a napóleoni Grenz figurákat festem most. Ezeket fele részben az Elite Miniatures-től, fele részben pedig a Front Rank-tól szereztem be, a figurák korhűen jók mindkét fél Grenz gyalogságának, de itt a játszhatóság érdekében kompromisszum született. Így Alan serege balkáni stílusú figurákat használ Grenz-nek, jobban elkülöníthetőek, mert amúgy csak a barna frakk ujjai és szegélyei színében különbözne a székely és a szerb határőr gyalogság. A kurtályos lövészekre nincs megfelelő figurám, a jó láthatóság végett az osztrák vadász figurák is megteszik.
Az alakulatok harcászatáról remek leírás van a fent említett Csikány féle könyvben, a csatárláncban három katonából álló, un. „tag”-ok voltak, ezek egymást fedezve tudtak előrenyomulni, egy puskának mindig töltve kellett lennie, a tagok egymástól kb. 12 lépésnyire haladtak előre. Ha lovastámadás érte őket hat-nyolc tagnak össze kellett tömörülnie egy altiszt vezetésével, és un. zömöt alkotva, körkörösen védekezni. A Sound of Drums and Shakos szabály pontértékei alapján nagyjából két ilyen háromfős csapatot tudok felrakni egy csatához, egy őrmesterrel. A székelyek állománytáblája megvan, még a tisztek nevei is. Ezért úgy tervezem, hogy fejenként kapunk egy-egy századot, és maximum az állománytábla szerinti darabszámban vehetünk majd figurákat az egyes csatákhoz. Tehát nem lesz minden csatában tiszt, zászlós, meg dobos, mert pl. tiszt egy században csak három volt, altiszt hét, dobos kettő, zászlója meg csak a zászlóaljnak volt. Az SDS sereglistáiban egy adott ország mindenféle alakulatából kedvünk szerint rakhatunk össze, egy-egy „kommandót”, de ez nem reális. Az én tervem az, hogy a századok alap legénysége mellé maximum olyan extra figurákat lehet használni, amik szervezetileg az ezredébe tartoznak. Így a határőrök mellé vehetünk, lövészeket, Szerezsánokat, lovon ill. gyalogosan. Valamint esetenként egy-egy könnyű löveget. A lovas Szerezsánokat ellensúlyozandó a magyar oldalnak lesznek huszárjai, mert a délvidéki hadműveletekben, a zászlóalj erejű hadoszlopokhoz szinte mindig csatoltak egy század huszárt fedezetnek és egy üteget, fél üteget támogatásnak. 
Az első négy csata egy falusi terepen zajlik majd, mindenki 400 pont értékben vásárolhat majd, a négy csata után az összesített pontérték alapján jön a következő küldetés, attól függően, hogy ki nyerte meg az előzőeket. Ha az első 2-3 csatában elveszítem a tiszteimet, nem lesz a későbbiekben, ami nagy gond lehet. Jól kell tehát sáfárkodni a vontcsövű puskás lövészekkel, a két dobossal, a fejszével felszerelt ácsot is erősen kell majd fedezni a házak között, hogy ajtókat tudjon nyitni. A dobosokat a tisztek mellé kell rakni, hogy jobban tudjanak irányítani. Terveim szerint lesz egy kis tizenkét négyzetre osztott térkép, és előre be le kell írni, hogy melyik négyzetbe milyen figurák mennek. Így már nem vérpsitike stílusú játék lesz, nem azt vásárolok, amit akarok, és nem végtelen az utánpótlás. A négyszáz pontos keret egyensúlyt ad majd az egyes csatáknak, de számítani fog, hogy ki hova küldi a tisztjét, vagy a lövészeit. Reményeim szerint egy klubeste akár 2-3 csatát is le tudunk majd játszani.
