1918. június 6.-án vívták meg az első komolyabb ütközetet az Egyesült Államok tengerészgyalogosai az európai fronton. A belleau-i erdő semmiféle stratégiai jelentőséggel nem bírt, ugyanakkor a morális szerepe óriási volt, ha a németeknek sikerül megtörni és megverni az amerikaiak elit egységét, az hatalmas fegyvertény lett volna. Nem is beszélve arról, hogy az erdő jelentette a németek előrenyomulásának csúcsát, alig 40km-re voltak Párizstól. Ahogyan az egyik túlélő mondta, egy kis színházban játszottak, egy nagyon véres színdarabot, ahol a nézőtéren ott ült az egész világ.
A Hat cég 20mm-es amerikai figuráit nézegetve ötlött az eszembe, hogyan lehetne egyszerűen és praktikusan, kis anyagi ráfordítással elkezdeni az első világháborús játékot, két ilyen dobozból már lehet egy amerikai sereget összehozni, a figurák egy része tengerészgyalogos lehetne, a többi pedig sorállományú, jóformán csak a színeikben különböznek az egyenruháik. Két nagyon izgalmas csatatér is kínálkozik erre, az egyik Belleau Wood.
Hadijátékos szempontból ez egy ideális csata, a terep erdős dombság, viszonylag kevés lövészárokkal, sok fából készült barikáddal, ösvények, dombok, esetleg egy-két épület a tisztásokon. Nem kell nagy lövészárok rendszer, nem kellenek tankok és egyéb járművek, csak gyalogság. A csata mindvégig az erdőben zajlott, a látótávolságra érdemes az éjszakai harcra vonatkozó módosítókat használni. A többi játéktól eltérően itt érdemes az alap terepet erdőnek tekinteni, és a tisztásokat jelölni eltérő színű foltokkal, meg utakat-ösvényeket felrakni, hogy szabadaljuk a terepet. Nagyszerűen lehet csaták sorozatával szimulálni a harc hullámzását, egyszerűen öt sávot határozunk meg, egy külön térképlapon, középen kezdünk, és aki nyer, az egy sávval visszatolja a másik felet. A sávok sorrendben: német második vonal, német első vonal, senki földje (találkozó harc), amerikai első vonal, amerikai második vonal. Az első csatában a senki földjén kezdünk, egy kezdeménydobással eldöntjük, ki kezdhet, aki az első csatát nyeri, az támadhatja az ellenfél első vonalát, ha ismét nyer, jöhet a második vonal, ha veszít, újabb találkozó harc jön, mert visszakerült a csata a senki földjére.
Az amerikaiak elmulasztották a felderítést, nem volt megfelelő tüzérségi támogatásuk az elején, amikor volt, akkor érintésre robbanó gránátokat használtak ezek az erdő lombkoronájában robbantak, így sokkal kevesebb kárt okoztak a talajon beásott ellenfélnek. A németek tüzérsége sokkal jobban működött és még gázgránátokat is bevetettek, az amerikaiak nem használtak gázt ebben az ütközetben. A tüzérségi támogatásokat ennek tükrében lehet igénybe venni, az amerikaiknak kevesebb jár, és előre a játék elején ki kell jelölni a célpontjait, a németek kérhetnek a csata közben is tűztámogatást, és ez lehet gázgránát is.
Az amerikai tengerészgyalogosok egyenruhája zöld volt, a hadseregé barna. A csata idejére azonban sok tengerészgyalogos, elhordta az eredeti egyenruháját és a pótlása a hadsereg készleteiből történt. Így a figurák festésénél ránk van bízva, hogy milyen viharvert ruházatot festünk, illetve hogyan keverjük az amerikai egyenruhák színeit. Az amerikai alakulatok használtak sörétes puskákat, puskákat, puskagránátokat, kézigránátokat és francia Chauchat gyártmányú golyószórókat, ezek hajlamosak voltak elakadni (a másik két golyószorót csak később kezdték el használni). A németek főleg az MG 08/15 könnyített géppuskát használták a golyószóró szerepkörben, ez sokkal nehezebb volt, de nagyobb volt a tűzereje. Hogy egyedi ízt adjunk a két seregnek, az amerikai golyószórók nem kapnak tűzerő levonást, ha mozognak az adott körben, ellenben a németeknek nagyobb a tűzereje, de csak akkor lőhetnek, ha nem mozogtak az adott körben. A német fegyverek nem akadnak el, mindegy mit dobunk, az amerikaiak az egyes vagy balsiker dobás esetén, egy körre elnémulnak.
A német katonák 1918 nyarára már, rendkívül lerongyolódtak, kiéheztek és kimerültek, az egyenruháikat ezért lehet elhasználtnak, kifakultnak festeni, egyes darabokat meg újnak. A szíjazattuk a gyárból barna bőrszínben érkezett, a fronton kellett a katonáknak feketére bokszolniuk, ezt nem mindig és nem mindenki tette meg, így ezzel is lehet színesíteni a festésüket, valamint sisakok sötétebb vagy világosabb szürkére festésével, illetve a terepszínű festéssel. A német arzenálban az amerikaiaknál felsorolt fegyvereken kívül, ezekben a harcokban már megtalálható volt a lángszóró (az amerikaiakat francia lángszórósok támogatták, ha erre a fegyverre volt szükség) és a sörétes puska helyet, nekik géppisztolyuk volt, ez utóbbi még nem nagy számban. A császári hadvezetés kiemelt figyelmet fordított az amerikaiak elleni harcra, így az erdőben közel 200 géppuskát és golyószórót helyeztek olyan rendszerben, hogy minden állást két másik géppuska fedezett. Ezért az alap sereglistákon felül is extra golyószórók járnak a német elit alakulatoknak erre a csatára, a kimerültségükből fakadóan a moráljukat érdemes eggyel rosszabbra venni, mint általában, az amerikaiakét viszont elitre rakni, mert 50%-os veszteségek mellett is támadtak tovább. A tengerészgyalogosok ellen bevetették az egyik porosz gárdahadosztály alakulatait is, ugyanakkor mindkét fél vetett be soregységeket is az elitek mellett, a csata húsz napja alatt.
A németek nagy számban alkalmaztak mesterlövészeket, ugyanakkor az átlag katonák köszönhetően a hosszú évek állásháborújának, nem voltak túl jó céllövők. Velük ellentétben a tengerészgyalogosok külön gondot fordítottak az egyéni céllövési képességeik fejlesztésére így hasonlóan az 1914-es brit gyalogsághoz, nekik is extra bónusz jár a puskatüzükhöz. A következő cikkben szemtanuk visszaemlékezéseiből szemezgetek majd, hogy kedvet csináljak az amerikai sereghez..
