Az inkvizitor.hu-n nagy örömömre elindult egy kezdeményezés, a Black Powder szabályok alapján játszott napóleoni csaták ügyében, a fórumba beszúrt képek alapján rákérdeztem, és nagyjából 1-1 doboz lovas és tüzér mellé kell még 3-4 doboz gyalogság, egy életképes sereghez. Ez nem kevés, de a fantasy vagy sci-fi 25mm-es figurákhoz viszonyítva nagyon kedvező befektetés. Ezért kezdtem el, ebben az irányban gondolkodni a téma kapcsán, mert ha a szabály elterjed, ez alapján lehet polgárháborút is játszani, így most ezzel kapcsolatos gondolataimat írtam le. (A képeken 54mm-es figurák vannak.)

Megnéztem a wargame.hu-n Dzsozy barátom 20mm-es gyönyörű Föderációs seregét, ezek amennyire én láttam mind az Italeri cég gyártmányai, majd megnéztem a kínálatot a plasticsoldiersreview.com-on, persze nem csak a polgárháborús szekciót, mert az IMEX Alamo Defenders csomagja teljesen jó korai déli gyalogságnak és milíciának, a Mexican-American War amerikai gyalogsága szintén. A krími háborús Zuáv dobozok szintén jók, mindkét fél másolta a híres zuáv egyenruhát. Az olasz függetlenségi háborús készletek közül a Garibaldi vörös ingesei lehetnek korai északi gyalogság, a 1st Minesota Infantry, vörös ingben és fehér napvédő kendővel ellátott kepi sapkában vonult csatába. A Waterloo 1815 cég Bersaglieri dobozából meg lehet építeni a 39th New York ezredet, közismertebb néven a Garibaldi Guard-ot, illetve piros zubbonnyal a Garibaldi Legion-t is. Mindkét ezred az északiak sorait erősítette, a gárdában sok magyar is szolgált. Az American Western Frontier menüpont alól is szabadon lehet szemezgetni, szekereket, polgári lakosokat és persze indiánokat, akik a nyugati hadszintéren törzsi hovatartozástól függően, harcoltak mindkét oldalon, mint lovasított gyalogság. A Déli sereget építő hadijátékosnak jóval szabadabb keze van, a figurákat illetően, mert a déliek a zsákmányolt északi felszerelést és ruhákat nagy számban használták, egyszerűen átfestették a ruhadarabokat. A déli sereg vegyes ruházatban harcolt, a háború előrehaladtával az északiak ruházata egyre egységesebb lett, a délieké viszont végig vegyes maradt. Így az északinak eladott és gyártott kepi sapkát viselő figurákat is be lehet sorolni a déli seregbe, persze van aki szereti szabványosítani a seregeket, és az északiak kékek kepiben, a déliek szürkék karimás kalapban, lelke rajta ez tisztán ízlés dolga.

A kérdés jogosan vetődik fel, miért jobb hadijátékra a polgárháború, vagy más a polgárháború, mint a napoleoni háborúk? Előnyös szerintem, hogy az egyenruhákat sokkal, de sokkal rövidebb idő alatt lehet kifesteni, és hatalmas a választék a figurákból. Lovasból sokkal kevesebb kell, és nincsenek külön huszárok, ulánusok, dragonyosok és nehézlovasság, egyféle könnyűlovasság van. A megmaradt kozák figuráimat egy másik orosz sereget építő hadijátékos tudja csak használni, a maradék északi gyalogságomat vagy tüzér figuráimat viszont akár az ellenfelem is felhasználhatja, lehet közösen egy tételben vásárolni és cserélni. Hangulatában teljesen más ez a háború nekünk az utókornak, mert már léteztek fényképezőgépek! Ez szerintem sokkal közelebb hozza a korszakot, mint a festmények, bár a Don Troiani féle polgárháborús festmények vitán felül gyönyörűek. Ha valaki ért angolul, mindkét fél dokumentumait tudja olvasni, könyvek memoárok ezrei hozzáférhetőek a neten, a filmekről már nem is beszélve.

Hadviselés és taktika szempontjából is más, mert bár első pillantásra ugyanúgy lovas-gyalogos-ágyú a felhozatal, az alkalmazási módjuk más volt, mint a napóleoni háborúkban.  A legfontosabb különbséget a katonák jelentik, a polgárháborúban amatőr katonák harcoltak, a hivatásos tisztek aránya nagyon kicsi volt. A gyalogság lőtávra megállt és elkezdett tüzelni, lehetőleg fedezékből. Közelharc szuronyroham alig volt, a napóleoni de még a 48-as gyalogság is, sortűzet lőtt aztán szuronyrohamozott. Az amerikaiak inkább bunkósbotnak használták a puskát, semmint szuronyvívásra. Persze nem mindenki, de a nagy átlag nem volt erre jól kiképezve, a tisztek nem vagy csak alig bírták mozgásra bírni az egységeiket, ha azok egyszer már elkezdtek lőni. A Johnny Reb szabályok szerint játszott csatáimban még soha sem sikerült igazi szuronyharcot összehoznom! A rendkívül reális szabályrendszerben a roham esetén a modosítók kikalkulálása után mindkét egység moralpróbát dob, mindkettőnek meg kell dobnia, ahhoz, hogy közelharc legyen. A józan amerikaiak viszont nem várják ezt be, inkább szépen elfutnak, vagy megtorpannak féluton, ha nem elég jók a kondíciók. A felbomlott egységekek aztán 2-3 kör alatt rendezik soraikat, ha van egy jó parancsnokom a közelben, gyorsabban is. A környező egységek meg mind morálpróbát dobnak, hogy vajjon ők is fussanak-e? Egy, jól sikerült roham, megfutamíthat 2-3 ezredet is, úgy hogy tulajdonképpen veszteség nincs is, maximum az eltünedező menekülők.

A tüzérség is más, mert a vontcsövű ágyúkkal pontosabban lehetett lőni, viszont a gránátok nem voltak olyan hatékonyak, a 12 fontos simacsövű Napoleon ágyúk pontatlanabbak voltak, viszont hatásosabbak voltak a gyalogság ellen, a vontcsövű ágyúkkal így általában a másik fél tüzérségét vadásszuk le, a simacsövűekkel az élőerőt írtjuk. A déliek tüzérségi gránátja a vontcsövű ágyukhoz rossz minőségű volt, gyakran befulladt, kevesebb modern ágyújuk volt, ezt érdemes a játékban érzékeltetni. A tüzérek voltak egyébként a legjobban képzett katonák, oda kellett az iskolázott képzett emberanyag. Az Únió nagy összevont ütegeket alkalmazott, technikailag és taktikailag is jobban használta a tüzérséget. Mindkét fél használt lovas tüzérséget, a tüzérek külön lovakon ültek, az osztrák „hurkás” módszer nem talált követőkre itt sem.

A lovasság külön téma, az amerikai lovasságot nem lehetett egy lapon említeni az európai kollégákkal, nagyjából mint a kozákok és a huszárok portyázó könnyülovasság, azzal a kivétellel, hogy a csatatereken alig bukkantak fel. Az uniós seregben az első két évben el is terjedt a mondás, hogy: Na jó de ki látott már halott lovaskatonát? Az európai színvonalú képzett lovasságról a polgárháború alatt, maximum az 1864-65-ös években beszélhetünk, és akkor is csak néhány Úniós ezred esetében. A déli birtokosok nagyszerű lovasok és portyázók voltak, a hadsereg szemei és fülei, egyénileg remek lovasok voltak, de együtt alakzatban manővezerni nem nagyon tudtak. A lovasroham sem volt az esetük, közelharcban jobban preferálták a hatlövetű pisztolyokat semmint a kardokat. Az északi lovasság 1863-ra kezdett magához térni, erre jó példa a Nagy lovaskaland című könyvben leírt portya. Viszont a csatákban ők se csillogtattak nagy tehetséget lovon. Mint lovasított gyalogság, ismétlőpuskákkal felszerelve, skirmish alkazatban már nagyon is használható egység voltak, erre példa a Gettysburgi csata eleje. A lovasság tehát egy gyors gyalogság, rövidebb lőtávval és kevesebb emberrel, viszont nagyobb tűzerővel. A lovasrohamok nem, vagy csak alig voltak hatásosak, mert a megtámadott gyalogosok és tüzérek egyszerűen lefeküdtek a földre, a lovasok meg a legtöbbször elszáguldottak felettük. Szálfegyvert csak mutatóba használt néhány egység, szablyákat se mindenki, kilőtték a pisztolyaikat lovaglás közben, illetve lórol szállva harcoltak lehetőseg szerint hátultöltős puskákkal vagy ha volt, ismétlő puskákkal. A lovasroham átütő erejét tehát elfelejthetjük, a megzavarodott vagy menekülő gyalogságot azért még mindíg lovassággal lehetett a legjobban elcsípni, a mobilitást és a tüzerőt is remekül lehet használni a megfelelő tereppontok gyors elfoglalásánál és tartásánál, amíg a gyalogság odaér. Én mindíg úgy találtam, a lovasság színt visz a polgárháborús csatákba, viszont cserébe a lovon ülő egység mellé el kell készítenünk a gyalogos skirmish verzióját is az egységnek a lovakat tartó figurával együtt.

Mindét fél nagy számban alkalmazott lövészeket, mesterlövészeket ezek a kommunikácó és az irányítás megbénítását tartották elsődleges feladatuknak, távcsöves, ismétlő puskákkal vadászták le a lovon ülő tiszteket, a gyalogos tiszteket, a hangászokat és végül a zászlótartókat. Ezért a Johnny Reb-ben az ellenségtől való távolság alapján körönként dobunk esélyt minden parancsnokunk elvesztésére, elősször 4K6 aztán három és végül már csak K6-on kell hatost dobni ahhoz, hogy a parancsnokot lövés érje. A hátul töltős puskákkal felszerelt egységek le tudtak térdelni, nem kellett állva tölteni, így kisebb volt a veszteségük, képzeljük csak magunk elé a tömött vonalban közeledő gyalogságot, akit ismétlőpuskával kőkerítés mögül tizedel meg a szétszórva megbújó ellen, aki ellen még a tüzérség is jószerével hatástalan.

Végül még egy fontos pont a Napóleoni háborúk egy évszázadok óta lakott, megművelt un. kultúrtájon zajlottak, többnyire nyílt terepen. Az 1860-as évek Amerikája ehhez képest egy ősvadon, erdőkből kihasított farmok, kerítésekkel körbevéve. A polgárháborús csatamezők álltalában saktábla szerűen szabdalt terepen zajlottak, rengeteg tereptárgy, földes dűlőutak, és erdők mindenfelé. A szabdalt terepen kell manőverezni és formációt váltani, meg parancsokat továbbítani és egyáltalán átlátni a helyzetet.

Félreértés ne legyen a Napóleoni háborúk az egyik legjobb wargame téma, a kiegyensúlyozott fegyvernemek a kő-papír-olló szerű taktika a fegyvernemek között, és a színpompás seregek mind nagyon jó téma, de a polgárháború sem rossz, és egyszerűbb és gyorsabb összehozni egy ilyen sereget festve, mint egy napóleonit.Akit tehát hozzám hasonlóan visszatart a rengeteg festési munka a napóleoni sereg készítésétől, azoknak ajánlom ezt a háborút, mint alternatívát.