Sajnos a tervezettnél sokkal kisebb mértékben tudtam csak részt venni az előkészületekben, munkahelyi és egeszségügyi problémak miatt. Idén nem lett egységes a show arculat, más volt a logo, és más a demo játékok témája, és megint más a figura. Alapvetően ez egy jubileumi 40. SALUTE volt, rubint évforduló. A figura a 2012-es Maja naptárral kapcsolatos lett, egy maja pap aki a kőnaptár széttört talapzatán állva, éppen egy levágott fejet áldoz.
A klub három bemutató játékkal készült, ebből az egyikben a vállalkozó kedvü látogatók is részt vehettek. A történelmi vonalat egy tizenkilencedik századi dél-amerikai csata feldolgozása jelentette, 20mm-es plasztik figurákkal, konvertált napóleoni seregekkel. Az egyik barátom megjegyezte, hogy ez olyan erőletettet, mert neki ez valahogy a napóleoni háborúk megcsúfolása, másnak festeni, ezeket a figurákat. Szerintem ennyi erővel a mi negyvenyolcas konvertálásaink is ugyanígy az „eredeti” napóleoni korszak erőltetése. Részemről ötletes és nagyon egyedi témának tartom a volt spanyol gyarmatok függetlenségi háborúit.
A második témajáték egy 40K fiesta volt, a legnagyobb rajngóink a klubból, kirakták a legszebb seregeiket egy megacsatára, valami 15000 pontos volt oldalanként, sikerült is egy egész kört lejátszani a nap folyaman. A játék szemkáprásztatoan színes volt, es nagyon zsúfolt, a modellező és terepépitő színvonala nagyon jó volt szerintem.
A harmadik játék egy kultikus angolszász sci-fi sorozaton alapult, amit Marionett bábukkal készítettek el, ez volt a Captain Scarlet. Ezt dolgoztuk fel egy a sorozaton alapulo die-cast autókkal elkészített országúti üldözés keretében, ebben vehettek részt a vállakozó kedvü látogatók, egy-egy órára.
A jubileumi Salute keretében újabb magyar sikernek örülhettem, a blog, az inkvizítoros cikkek és fórumozások meghozták a gyümölcsüket, rajtam kívül még hét másik magyar hadijátékos is ott volt a rendezvényen, ebből négyen itt laknak, hárman pedig a rendezvényre jöttek Budapestről. Hatuknak ez volt az első Salute-juk, Viktor barátom viszont már évek óta visszatérő vendégünk. Mindenkinek nagyon tetszett, kétóránként összefutottunk a látnivalókban elfáradva, egy kis eszmecserére, majd újra fejest ugrottunk a showba. Idén szerencsés módon nem volt műszakom tizenegytől egészen ötig, így volt időm körülnézni, de erről majd később.
Emerald és Ghulk Gandalf stílusát utánozva pénteken napkeletkor érkeztek, igaz ezúttal észak felől, mivel én Dél Londonban lakom. A rohani lovaskíséretről lemondtak, ellenben a fapados légitársaság elnevezésű trükkös varázslatot kipróbálták, a London éjjel alszik nevű természeti csodával együtt. Magyarán Standsted-ra érkeztek csütörtök este tizenegyre, bebuszoztak a Victoria Station-re, onnan London by night elgyalogoltak a Trafalgar térre, és onnan a N87 éjszakai buszon zötyögtek le hozzám. A metro és vonat közlekedés már nem üzemelt mire a Victoria-ra értek. Ezen kalandos útjuk kerek öt órába került, így négy órakkor találkoztunk, és hatkor már meg is volt az ébresztő. Harry a skót törzsörmester és Salute kordinátor vett fel minket a kocsijával, majd a Phil vezette teherautóval konvojba rendeződve indultunk a Salute helyszínére. A Temze alatt futó alagútnál a helyi közlekedésrendészet megállította a teherautót, mert túlsúlyosnak ítélte. Sajnos igazuk lett, mert bár a raktér fele üres volt, mégis 44%-al túlléptük a súlyhatárt. Ilyenkor ott helybe ki kell rakodnunk, az út szélére, nincs kegyelem, de legalább az eső nem esett így semmi sem sérült elsőre. Felmerül persze a kérdés mi a fenét szállítottunk? Mindent ami a show rendezéséhez kell, üveges vitrineket a figura festési versenyhez, négyezer programfüzetet, négyezer ólomfigurát, pólókat, bögréket, fényvisszaverős mellényeket a klubtagoknak, négyezer reklámtáskát stb. Ránézésre nem volt sok, de súlyban bizony túl soknak bizonyult. Leparkoltunk hát az ugyancsak lemeszelt kínai árusok közé, és velük együtt mi is elkezdtünk lerakodni a kocsinkról. Mit mondjak, mindenek voltunk, csak boldogok nem. Riadoztattuk a többi klubtagot, még három autó indult felénk. Most rendkívül jól jött a két extra fő amit Ghulk és Emerald jelentett, kétszer mérték meg az autót, mire elég rakományt raktunk le, a továbbhaladáshoz. Emerald maradt a rakományt őrző csapattal, Ghulk, Harry és én tovább mentünk a rendezvényre, én már előre jót röhögtem Ghulk-on. Vártam az arckifejezését amikor megláttja a tizenkétezer négyzetméteres csarnokrészt. Nem csalódtam, a látvány nála is kiverte a biztosítékot. Mert az egy dolog képen látni, meg tele standokkal, de üresen élőben látszik igazán a valós mérete a rendezvénynek.
Folyt. köv.
