Idén is ugyanarra a hétvégére került a rendezvény mint a London Maraton, ezért a mellettünk lévő csarnokrészben sport ruházati expo volt velünk párhuzamosan, illetve szombat délután egyidőbe végeztünk a két rendezvénnyel, és kezdődőtt ugyanabban az időpontban a Maratonhoz kapcsolodó megnyitó rendezvény is, így az Excell hátsó szervízútjain állandó volt a forgalmi dugulás.
Pénteken reggel két órás késésben voltunk amikor elkezdtük végre rakni az ajándék táskákat, három asztalnál tizenöten dolgoztunk, mint a futószallagok. Programfüzet, figura, szórólapok kerültek a táskába, amikor készen lettünk a négyezer darabbal, az egyik szivacsokat és hordtáskákat áruló cég ajándékakciójaként véletlenszerűen elhelyeztünk kétszázötven nyertes borítékot a négyezer táska közt. Alig százötvenet váltottak ki végül, az emberek nem nézik meg mit kapnak a táskába. A boritékkal egy ingyenes hátizsákot lehetett nyerni, direkt hadijátékos hátizsák, belefért egy figurahordozó doboz amit a cég gyárt, külön zseb a szabálykönyveknek, a kockáknak és a mérőszallagnak, praktikus ajándék.
Miközben a táskákat töltöttük, a szerződött partnercégünk munkásai lerakták a három teherautónyi asztalt és széket amire a rendezvényhez szükségünk volt, és az előzetes helyszínrajz alapján elkezdték berendezni a teremet az asztalokkal. Mire végeztünk a táskákkal, ők is végeztek az asztalokkal, mi meg elkezdtük kicsomagolni a székeket, meg kialakítani a pihenőhelyeket. Ghulk a székeket szállította a helyükre, Emeraldot elvitték a kapukhoz forgalmat irányítani, mert közben elkezdtek érkezni a kereskedők autói. Én a műanyag asztalokba rakosgattam be a lábakat, egészen este ötig dolgoztunk. Voltam a személyi bejárónál is őr egy órára, az első két ember akit beengedtem a két Perry iker volt, rögtön utánna jött a Gripping Beast stábja, majd a Wargame Illustrated munkatársai, találkoztam Billel is, a Musketeer miniatures tulajdonosával. Már előre szabadkozott, amikor meglátott: Tudom-tudom az oroszok, készülnek, már. A dologhoz hozzá tartozik, hogy az orosz első világháborús seregem közel felét tőle vettem, két három shown még 2008-2009 körül, mindíg alkudoztam vele az ötöt fizet hatot kap akciójában, hogy nekem úgy rakja össze őket, ahogy nekem kell, és ne úgy ahogy Ő gondolja. Persze rendes volt és mindíg megkaptam az egyedi kombinációt, csak éppen már évek óta nem bővül a kínálat. Mindíg csak ígérget, tipikus figurakészítő, a soha be nem fejezett kínálataival.
Ötkor aztán visszaindultunk hozzám, több mint egy óra volt a magasvasút, metró és vonat kombinácóval az út. A gyors vacsora és eligazítás után én már döltem is az ágyba, mert másnap ötkor volt nekem az ébresztő. A srácoknak maguknak kellett az utat megtalálniuk visszafelé szombat reggel, mert a hajnali kocsiban nem volt több férőhely. Másnap kezdődő megfázással, és egyre rosszabb rekedtséggel indultam bele a nagy napba. Héttől kilenc harmincig, az autó forgalmat irányítottam az egyik kapunál, mint „kapukapitány”, utánna gyorsan beadtam a cuccaimat a börzére, a SELWG klubfőnök átvette tőlem, hogy ne kelljen sorba állnom, rendes volt tőle nagyon. Aztán átvedlettem fehér-piros polóba, és mentem a látogatók kapujához, a sort igazgatni. Na itt nem kicsit lepődtem meg, mert a két sor olyan hosszú volt, amit még az elmúlt négy évben egyszer se láttam. Elősször az elővételesekre koncentráltunk, húsz percel a tervezett nyitás előtt elkezdtük őket beengedni, de úgy, hogy már előtte megkapták a táskájukat, csak a jegyüket kellett kezelni. Ez a sor egy laza kétezer emberből állt. Érdekesség képpen egy zászlólaj a negyvenyolcas időkben olyan hatszáz emberből állt, szóval volt ott vagy három zászlóalj hármasával sorokban. Őket gyakorlatilag mind be is engedtük a nyitási időpontra, öt perccel tíz után már a fizetős vendégeken volt a sor, ez viszont egy még sokkal hosszabb sor volt, majdnem hétszázzal hosszabb. Mivel nekik fizetni is kellett, velük nagyjából egy óra alatt végeztünk, tíz perccel tizenegy után már nem volt sor, átlagosan húsz percet kellet állni. A SALUTE egyik biztonsági embere a tömeg láttán megjegyezte, hogy ez túl sok látogató, tűzvédelmi okokból a teremhez. De a főnöke megnyugtatta, hogy nyolcezer emberre vagyunk hitelesítve, szóval, messze még a határ.
A sor eltüntével ért véget a reggeli műszakom, mehettem végre enni. Vicces, de még akkor egy keveset se láttam magából a show-ból, Emerald és Ghulk, már fél órával a látogatók előtt bent ámuldozott, én még sehol se voltam. A reggelimet stílszerűen töltöttem, felmentem a harmadik emleten futó folyosó egyik ablakába, és onnan lenézve fogyasztottam el a szendvicseim. Elöttem a tizenkétezer négyzetméter, több mint kétszáz asztalnyi kereskedő és terepasztal, meg vagy ötezer hadijátékos. Nem egy mindenapi reggeli, a jól végzett munka gyümölcse. Később, amikor összeverődtünk mi magyarok, akkor felvittem a csapatot, hogy nézzenek körül ők is, megérte.
Nem volt különösebb vásárlasi tervem, abban biztos voltam, hogy egy darab figurát sem fogok venni, mert az elmúlt négy hóbapban semmit sem tudtam festeni, így figurára költeni bűn lenne, így is halmokba állnak. A meglévő témáimhoz is volt nagyjából elég könyvem, így csak a nagyon jó ajánlatok érdekeltek. Elősször is körbementem beszerezni a friss újságokat, a Wargames Illustrated egy fonttal olcsóbban adta az új kiadást, és még egy 28mm-es kími angol tisztet is kaptam hozzá, így mégis vettem egy figurát, de akaratlanul. Utánna elmentem a Wargames Soldiers&Strategy standjára, és megvettem a legújabb 60. számot, meg a hiányzó 55.-et, meg öt fontért a 4.-et és a 16.-at egybe. A börzén megvettem a magyarul is megjelent Osprey könyvet a Fáraók katonáit, három fontért megérte, ugyanitt négy fontért megvettem a Konföderációs tüzérek című füzetet is. Öt fontért megvettem az Osprey campaign sorozatból a Shiloh 1862 kötetet, és ugyancsak öt fontért a Petersburg 1864-65 füzetet is. Az egyik standon Warhammer Historical kiárusítás volt, így megvettem a Chariot Wars WAB könyvet is egy ötösért, ami az ókori seregekhez van, de még a lovasság előtti időkből. Ugyancsak öt fontért megvettem a legújabb Richtofen`s Flyng Circus című szabálykönyvet is, ez első világháborús légiharcokra van.
Ugyanakkor a börzén eladtam a húsz beadott tételből a felét, köztük a hatvan darab 28mm-es Gripping Beast kárthágói gyalogosomat, meg az egyik belga géppuskás csomagot, meg pár szabálykönyvet és egy társasjátékot, összeségében a terjesztői jutalékok kifizetése után, kézhez kaptam ötvenöt fontot, költöttem negyvenet, kaptam tíz fontot a klubtól kajapénzt, tehát huszonöt font plusszal zártam a napot, persze azóta elvertem ezt is könyvre az amazonon.
Folyt. köv.
