Ezt a könyvet kellett volna elolvasnom nagyjából 1993-94 körül magyarul, és akkor mostanra már komoly, több száz figurából álló gyűjteményem lenne, és a hobbi nagy öregjének számítanék. Tekintve, hogy egy 1988-as könyv, még esély is lett volna rá. Sajnos nem így történt, a múlt héten került a kezembe. Így sorsformáló hatása már nem volt rám, csak jóleső nosztalgiát éreztem miközben olvastam.
A kiadása idejéből adódóan, ez a könyv az un. „vintage wargame” végén és a mai modern wargame kezdetén jelent meg. A „vintage” stílus egyrészt a szabályok fejlődése miatt különbözik, a mai wargame-től, másrészt a figurák és a terepasztalok kinézetében. A régi stílusban, a figurák közelebb álltak a játékatonákhoz, a mostani stílusban az élethű makettezéshez. A magyar történelmi wargamesek többsége a makettjeivel akart valamit kezdeni, és a makettező boltokban kapható második világháborús plasztik figurákkal és járművekkel játszik. Ahogyan bővül ez a kínálat, úgy bővülnek a korszakok is. A vintage wargamet, fényesre lakozott ólomfigurák, papirmasé házak és kocka dombok között folyó hadműveletek jellemzik. A katonák egyszerű sima talpra kerülnek, ezt azután zöldre festik és ezzel már csatára kész az alakulat. Folyatás, szárazecsetelés, szóróanyag és más effélék szóba sem jönnek, színhelyesen kifestett figurák sorakoznak az asztalon, egyforma menetelő pózban, fényes lakkal bevonva. Ha valaki megnézi a Minifigs 15mm-es és 25mm-es figuráit, egyből látni fogja a stílus sajátosságait. Ezt csak azért éreztem szükségesnek bemutatni, mert a kötet alaphangulatában nagyban benne van ez a fajta játék, ugyanakkor a képeken már a modern stílusban készült terepasztalok és figurák vannak. Nekem őszintén szólva tetszik a vintage is, előbb vagy utóbb bele akarok kóstolni. Na de térjünk rá a könyvre!
A szerző ajánlásai teljes mértékben megegyeznek a véleményemmel, a hobbi elkezdésére és népszerűsítésére, ugyanúgy a 20mm-es plasztik figurákat ajánlja, mint én. A legegyszerűbb korszaknak az Amerikai Polgárháborút tartja, az 1988-as viszonyoknak megfelelően ESCI és Airfix figurákkal. A kezdő wargame klub tagjai a könyv szerint összedobnak annyi pénzt, hogy meg tudjanak venni négy-négy doboz gyalogságot, két-két doboz lovasságot és tüzérséget, mindkét hadsereghez. Majd a tagok elosztják egymás között a festési munkát, meg a figurákat különféle pózok szerint. A szerző szerint a festést sem kell túlzásba vinni az északiak eleve kék műanyagból vannak, a déliek meg szürkék, így a figurákon elég az ettől eltérő színeket kifesteni. Amikor a seregek készen állnak alap seregrészekre kell őket bontani például három gyalogos egység, egy lovas egység és egy tüzér üteg, minden játékos kap egy sereget, és a klubdélután csatáit aszerint játszák le, hogy éppen hány klubtag jön el és melyik seregből lesznek többen. Kicsit idealizált a kép, de a lényeg az, hogy aki akar játszani, az minimális összegből is tud, csak elhatározás, meg ellenfél kell hozzá.
A keményfedeles kézikönyv, szépen végig veszi a népszerű korszakokat, az ACW-t, a Napóleoni Háborúkat, a második világháborús ejtőrenyős és kommandó akciókat, a sivatagi ütközeteket. Fejezetet szentel a búrok elleni háborúnak, az Amerikai Függetlenségi Háborúnak, a fáraók csatáinak. Ízelítőt ad a klubok hangulatából, néhány rövid történettel, fényképeken mutatja be az összes létező méretarány figuráit, hattól egészen ötvennégy miliméteres méretig bezárólag. Az egyik kis történet különössen tetszett. Röviden annyi az egész, hogy az egyik wargamer klubtag, egy este összefut a pubban barátaival és ott az egyik újonnan bemutatott hölgy elszólja magát, miszerint éppen a Napóleon elleni spanyolországi hadműveletekről olvas egy könyvet. Wargamer barátunk persze, egyből lecsap a témára, mert nem hisz a fülének, elkezd beszélgetni a lánnyal, aki abszolute profi a hadtörténelemben, emberünk se rest meghívja a következő klubdélutánra. Persze elújságolja minden klubtagnak, így aztán soha sem látott módon tele lesz a klub. A lány mindenki nagy megrökönyödésére jó stratégának bizonyul, élvezi a játékot, belép a klubba. Pár hét után sorra elkezd játszani a tagok ellen, szinte minden játékot megnyer, a kezdetben lelkes ellenfelek, kezdenek elmaradozni. A lányról kiderül, hogy a női egyenjogúság élharcosa, a szüfrazsetek méltó utódja, presztiskérdést csinál minden ütközetből, mert neki minden férfit meg kell vernie a hadijátékba, hogy bizonyítsa, nincs olyan, amit a nők ne tudnának ugyanolyan jól, ha nem jobban mint a férfiak. Még egy komplett amazon hadserget is készít neki az egyik klubtag az afrikai kolonizálós háborúkhoz, csupa fedetlen keblű fekete harcosnő, ugyanakkor a tagok kezdenek elmaradozni, senki sem akar játszani a lánnyal, aki végül feladja és kilép a klubból. Pár héttel később női focicsapatot alapít, és zajos kampányba kezd, hogy indulhassanak a férfi ligában (ne feledjük ez kb a korai 80-as évek).
A kötet rengeteg apró fejezet gyüjteménye egy válogatás, hogy a kezdőt elindítsa a hobbi rögös útjain, illetve, hogy a már aktív játékosoknak kedvet csináljon új korszakokhoz. A szerzőnek több wargame könyve is van, azok már célirányosan mutatják be a játékok egyes vállfajait, mint szóló hadijáték, skirmish hadijáték, hadjáratok hadijátékhoz és hasonlók. Összeségében egy szép hangulatos keményfedeles könyv, a hobbi történelme iránt érdeklődőknek ajánlom, mint a wargame egyik mérföldkövét.