Kezdjük talán az elején, ha azt mondod: szamuráj, én azt mondom: James Clavell! A Shógun című könyvét legalább tizenötször olvastam el, ugyancsak egy alapmű a Patkánykirály című önéletrajzi ihletésű könyve. A szerző a második világháború alatt japán hadifogságba esett, abba a szerencsés 10%-ba tartozott aki túl is élte a japánok táborát, az ottani élményei kihatottak az egész életére. Szerintem kevés olyan nyugati szerző van, aki nála hitelesebben tudja bemutatni a japánok kultúrális egyediségét.

Szerencsénkre szinte minden könyve megjelent magyarul. Rengeteg film forgatókönyvet is írt, vagy közreműködött társszerzőként a megírásukba, az ezekből készült filmek is bemutatásra kerültek nálunk. Nekem a regényei nagyon tetszettek, bátran ajánlom őket mindenkinek, hadijátékosként három könyve jelentős. A legfontosabb a Shógun és a belőle készült TV sorozat Richard Chamberlain-el a főszerepben, ez a szamurájok virágzása és a polgárháború megértéséhez ad remek hátteret. A második a Patkánykirály, ezt főleg olyanoknak ajánlom akik a második világháborús japánok elleni harcok iránt érdeklődnek, nem a harcokról szól de remek adalék a japánok és a hadseregük megértéséhez. A harmadik a Gai-dzsin, ez 1862-ben játszódik és akit a Tom Cruise féle Utolsó szamuráj ihletett meg, annak ajánlom jó szívvel.  Ha valakit hadijátékosként a feudális szamurájok lázadásai érdekelnek a modern japán születésének hajnalán, annak ez egy nagyszerű könyv. Itt csak halkan jegyezném meg, hogy ezeket a háborúkat az élelmes hadijátékosok a tradicionális szamuráj figurákkal az egyik oldalon, és az uniós ACW figurákkal a másikon szokták játszani, mert ahogyan azt a filmben is láttuk a modern szervezésű kormánycsapatokat ezek alapján szerelték fel és képezték ki.

James Clavell írt még egyéb nem háborús könyveket is, köztük a Tai-Pan-t. Ez a könyv Hong Kong-ról szól az ópiumháborúk alatt, szintén megjelent magyarul.  Hadijátékos jelentősége nincs, nekem viszont nagyon tetszett. A könyvből filmsorozat is készült, ennek kapcsán nagyszerű személyes élményben volt részem. István barátom még 2004-ben amikor másodszor jártam Londonban (akkor még csak látogatóba), bemutatott Ian-nak az antikváriumosnak. Ian egy igazi karakter, atyai dédnagyapja a brit flotta admirálisa volt a XIX század közepén. A sikeres admirális hajógyártulajdonos is volt egyben, mert ebbe fektette a zsákmányát. A gyárban építetett egy rendkívül gyors un. Tea Clippert, a hajója annyira jól sikerült, hogy az egyik évben megnyerték vele a Kék Szallagot. A család a harmincas években a válság alatt tönkrement, Iannak a régi ragyogásból már csak annyi jutott, hogy Etonba járhatott iskolában. Az iskola után az ötvenes években belépett a Royal Air Force kötelékébe. Mindíg is vonzották a világot jelentő deszkák, így amatőr színjátszóként remek fellépést és orgánumot fejlesztett ki magának. A légierőnél lecsaptak a képességeire, és megtették aukciós biztosnak! Mit csinált egy aukciós a légierőnél az ötvenes években? Természetesen azon dolgozott, hogy a háborús készleteken túladjon! Repülőterek, Mosquitó bombázók amit csak el tudtok képzelni, minden kalapács alá került. Az így megszerzett rutint felhasználva Ianból a civil életébe visszatérve műkereskedő, majd antikváriumos lett, a színjátszó hobbiját viszont továbbra sem adta fel, olyannyira nem, hogy volt például mellékszereplő a Dr. No című első még fekete-fehér James Bond filmben. Most térünk vissza a Clavell féle vonalhoz, volt szereplő a Tai Pan alapján készült filmben is! Amikor találkoztunk egy tea és az elmaradhatatlan pipa mellett, a kandalló előtt ülve a Classic Channel zenei aláfestése mellett, mutatta meg nekem a hongkongi forgatásról készült dupla fotóalbumot. Nevetve mesélte, hogy a végén szinte minden jelenetét kivágták, de a forgatás így is egy életre szóló élmény maradt.

Most jön az a rész, hogy mindez hogyan kapcsolódik a wargame-hez. Mivel én is szenvedek abban a betegségben amiben a legtöbb történelmi hadijátékos, nevezzük talán: “több korszak mint nap” betegségnek, időről időre elkap a vágy valami új korszak és méretarány iránt. A szamurájok nem valami jó téma a hadijátékokra, elsőre persze nem így tűnik, de idővel rájön az ember. Az évek során olvastam vagy hat féle szabálykönyvet a témához, a legjobban talán a Lord of The Rings skirmish rendszerére alapozott háziszabályok tetszettek. Megpróbálkoztam az Okko fantasy-feudális japán társasjátékkal, ebből már volt a birtokomba három alapjáték is, de mindegyiken túladtam. Potom pénzért kaptam hat darabot a méregdrára figurákból is hozzá, végül ezeket is jó haszonnal továbbadtam. Egyszer rendeltem vagy nyolc Perry szamuráj blistert, ezeket félig meddig kifestettem, most mind megy az ebayre. Kacérkodtam a Bushido fantasy-skirmish játékkal is, ez sem jött be végül. Most új kísértés bukkant fel a horizonton a Zvezda figurákkal zsúfolt doboza, ami egyszerre két játékot is tartalmaz, a Memoir 44 alapon futó Command and Colours szamurájos verzióját, illetve a cég saját fejlesztésű rendszerét, csábító gondolat…