Hosszú sorokban álltak a falusiak, adogatták a homokzsákokat, épültek a barikádok. Anton a komisszár körbejárt és biztatta a főként nőkből álló csoportot. A nehéz munka dacára, az asszonyok hangulta jó volt, a táborban már rotyogott a kása a nyílt tűzön, a Vörös hadsereg ingyen ebédet adott mindenkinek aki a védműveken dolgozott. Stipkovics boldogan lapátolt, megúszta a parancsmegtagadást és még át is helyezték a lett lövészekhez. Az utolsó ütközetben rengeteg embert veszítettek, amikor meglátta a magyar és szlovák elvtársakat sebesülten heverni az úton, mindenkit becipelt a kocsiba, és visszavitte őket a táborba. Legalább két internacionalista elvtárs életét mentette meg. Anton viszont tajtékzott, mert a vontató nélkül a Putilov löveget kézzel kellett visszatolniuk a kínaiaknak, agyon akarta lőni Pált gyávaságért, a szanitécek és az orvos nem engedték. Végül a parancsnok döntése alapján Stipkovics átkerült a lett lövészekhez mentőautó sofőrnek.

A legutóbbi csata után érkezett be a lett lövészek százada, az alakulat csak a nevében volt lett, a soraiban szinte senki más nem szolgált, csak magyarok. A kommunista propagandában jól csengett a lett név, de a valóságban a vörösök között tízezer számra szolgáltak volt hadifoglyok, köztük magyarok is ezrével. Lenin testőrségében is ott voltak, a Cárt is „lettek” őrizték. Stipkovics örült, hogy végre a földijei között lehet, még a kocsija is ugyanaz lett, egy 1910-es Renault. Jóska az egység parancsnoka egy debreceni ügyvéd, aki tartalékos hadnagyként esett fogságba a Bruszilov offenziva idején, remek parancsnok volt. A század egy egész hadtáposzlopot kísért az ostromgyűrűt alkotó csapatok táborába, szükség is volt az utánpótlásra, mert a városból érkező jelentések alapján kitörés készül. Stipkovicsék a kiürült zsákokból építettek mellvédeket, az egyik gazdaságot erődítették éppen, a kitörés valószínű útvonalán.

A magyar elvtársaktól sok új dolgot tudott meg Pál. A forradalomban rengeteg magyar is részt vesz, amikor 1918 júliusában a bolsevikok hatalma ellen fegyveresen támadó eszerek megpróbálták megkaparintani a hatalmat Moszkvában. A lenini kormány elsősorban a ,,moszkvai magyar csoport" vezetőjéhez, Kun Bélához fordult segítségért. Aki fegyverbe szólította a magyar agitációs iskola végzőseit, akik közvetlenül a Kremlben laktak akkortájt. Az agitátorok egyesítették erejüket az ugyancsak ott található ,,lett lövészekkel", és elindultak kiverni a Főposta épületéből az oda magukat befészkelő eszereket. Mintegy hetven magyar együtt vonult a negyven fős lett őrszakasszal, megvédeni a forradalom vívmányait. Az oroszoknak jobban hangzott a lett részvétel, mint a magyar, így elkezdték őket lettként, vagy internacionalistaként emlegetni, hogy eltitkolják a valódi nemzetiségüket. Azt is hallotta, hogy Szemjonov Bugyonij magyar exhuszárokból szervez lovasságot a kozákok ellen, mert a városi proletárok nem elég jó lovasok, a nyeregbe termett kozákok minduntalan megverik őket. A magyar huszárok méltó ellenfélnek bizonyultak, Bugyonij lovasságának magját ők képezték. Jóska parancsnok szerint minden internacionalista csapatban tíz katonából négy legalább magyar.

A lövész századnak három teherautója, géppuskái és egy német Krupp ágyúja is volt, csupa a frontot megjárt, szikár elvtárs, akik most végre a jó oldalon, igaz ügyért harcolnak. A parancsnokság őket jelölte ki a gazdasági épületek védelmére, Anton és a lövege is hozzájuk került támogatásnak, a páncélautókat viszont elvezényelték máshova, a védekezéshez nem lesz rájuk szükség. A lövészek javában ácsolták a spanyol lovasokat, szögesdrótot is ígértek nekik, majd most megkapják a magukét a görögök!

A csata a Bolt Action szabálykönyvben leírtak szerinti küldetés lesz, ennek címe: Point Defence. Nem fogunk kockadobást tenni a szovjet sereg lesz a védő, a francia-görög csapat fog támadni. A védőnek a tábla közepétől tizenkét incsre lesz a felállási zónája, a zónán belül minimum hat incsre a tábla szélétől ki kell jelölni három pontot, úgy, hogy a pontok között minimum huszonégy incs távolság legyen. Valószínűleg három épületet vagy valami hasonló tereptárgyat fogok így elhelyezni. A támadó akkor nyer, ha minimum két pontot elfoglal a játék végéig. A pontok kezdéskor a védő kezén vannak, ha van ott egysége, ha nincs. A pontokat csak gyalogos, vagy tüzérségi egység foglalhatja el, minimum három incsre kell lenni a ponttól a foglaláshoz, és nem lehet ellenséges egység három incsre a ponttól. A védőnek fel kell raknia minimum a fele haderejét a kezdéskor, a többiek a második körtől sikeres morálpróba után léphetnek be, a támadó az asztal széléről indul. A támadás egy tüzérségi előkészítéssel kezdődik majd, ehhez egyesnél jobbat kell dobnia egy hatoldalú kockával, ha a dobás egyes a tűzcsapás elmarad.  A zárótűz elve egyszerű, a támadó a védő minden egységére dob, ami az első kör elején az asztalon van. A hatoldalú kocka dobása alapján a következő hatások lehetnek: egyesnél mellé, kettő és háromnál egy “pin” jelző, négyes és ötösnél két “pin” jelző, hatos dobásnál egy sebzést is kap az egység minusz hármas módosítással, ez elég ütés egy tanknak is a felső páncéljára, a gyalogság esetén azonban csak a kis egységek specialistáira veszélyes igazán.

Ez az előkészítő bombázás meglehetősen erős kihívás a védőnek, mert az értékes egységeit így vagy kiteszi a tüzérségi tűznek, vagy csak később lépnek be, és nem fedezékből indulnak. Ugyancsak elgondolkodtató, hogy a bombázás után a tisztjeimmel és a komisszárokkal körbe kell rohangálnom minden egységhez, hogy felrázzam őket a “pin” jelzőkből.

Az előző csatához képest átvariáltam a seregemet, az alap megint két gyalogos szakasz, mindegyiknek gerincét egy tizenkét fős “regular” raj alkotja, a puskás katonák mellé mindkettőbe jutott egy-egy Lewis golyószóró, ők fogják megszállni a jobb és bal oldali objektívákat, rajtuk kívül lesz még egy-egy puskás rajom is, az egyik tíz puskás “regular” a másik a szovjet sereg tulajdonságaiból adódó tizenkét “inexperienced” gyalogos. Mindkét szakasznak vettem egy-egy “regular” hadnagyot (+2), melléjük két-két puskás gyalogost, hogy ha a legrosszabb verziót kapják a tüzérségből, akkor is biztosan túléljék az első kört, ugyanezen elgondolásból a komisszárok is kaptak két testőrt, belőlük is van szakaszonként egy-egy. Sajnos a szanitécek mellé már nem jutott segítő, remélem szerencséjük lesz, így egy-egy szanitéc is van a két szakaszban. A tűzerőt egy-egy pajzsos Maxim hivatott erősíteni, illetve vettem egy-egy könnyű tarackot is, hat-hat kezelővel. Hogy egy kis meglepetés is legyen a dologba, vettem két mesterlövészt a hozzájuk tartozó megfigyelővel, ezeket a játék elején a senkiföldjén lehet felrakni, csakúgy mint Alan tüzérségi megfigyelőjét. Szinte biztos vagyok benne, hogy hoz majd extra tüzérséget, a bevetését nem tudom majd megakadályozni, viszont a kis egységeit megpróbálom majd levadászni, hogy minél kevesebb aktiválása legyen. Az utolsó ász a kabátom hajtókája mögül, egy kapitány(+3) lesz lóháton, őt nem rakom fel az első körben, a másodikban fog belovagolni, oda ahol a legjobban le lesznek amortizálva a védőim.

Remélem látszik, hogy különösebb technikai kütyük nélkül is jópofa sereget lehet összerakni, a csapat nagy része egyszerű puskás gyalogos. Természetesen nem bajnokságra optimalizált sereg, de nem is azt játszunk, hanem egy történet alapú hadjáratot.