A figyelmes hadijátékosok vélhetőleg olvasták blogger kollégám TGábor nagyszerű vonatkozó cikkét a HMS Agincourt csatahajóról. Ha nem, itt az ideje bepótolni! Ez a kivételes csatahajó nem látott túl sok akciót, ellenben a korabeli diplomata és bankár köröknek rengeteg munkát adott a megszerzéséért folyó alkuk, hitelek és egyéb manőverek lebonyolítása. Az Avalanche Press LTD. fejlesztőit annyira megihlette a hadihajó, és a történetében rejlő alternatív hadijáték ötletek tárháza, hogy egy külön küldetésfüzetet szenteltek neki Dreadnoughts címmel.
A kiadvány koncepcióját nagyon jónak találtam, ezért úgy döntöttem írok belőle egy cikket. Egyrészt támogatom vele a Karosszéktábornok blogot, másrészt ötleteket adok az alternatív és a tengeri hadijáték kedvelőinek. Adva van tehát egy csatahajó, amit eladásra kínálnak, a hajó rendkívüli paraméterekkel bír, hosszabb és erősebb (több ágyúja van) mint az öszes többi hasonlónak. De nem csak fegyver ez a hajó, hanem egy hatalmi szimbólum az ágyúnaszád politika és a flotta építési verseny virágkorszakában. Nem csoda, ha beindultak érte a diplomácia fogaskerekei szinte minden országban. Voltak flották akik nem is maguknak akarták megvenni, de mindenképpen meg akarták akadályozni, hogy egy konkurens nagyhatalom tegye rá a kezét. Az Agincourt hirtelen megjelenése egy adott haditengerészet kötelékében, teljesen felboríthatta egy térség tengeri egyensúlyát. Birtoklásáért simán fizettek őrült pénzeket, vagy akár feláldoztak néhány tucat életet.
Ahogyan az a vonatkozó írásból kiderült, a hajót a Brazilok adták el a Törököknek, de az utolsó pillanatban a Britek lefoglalták és így a Törökök hoppon maradtak, egészen addig amíg a Németek egy briliáns diplomáciai és tengerészeti manőverrel kárpótlásul át nem adták Goebben és Breslau hajókat a Törököknek, akik így vegül beléptek az első világháborúba. Vagyis az Agincourt közvetve ugyan, de hozzájárult a Török hadbalépéshez. Ebből is látszik, hogy mekkora jelentősége volt egy-egy ilyen úszó erődnek. Arról már nem is beszélve, hogy a két német hajó a marokkói válság miatt került a Földközi-Tengerre a francia-német ellentétek miatt, szintén egy diplomáciai sakkhúzás eredményeképpen. A világ tengerei ezidőtájt egyetlen nagy államközi sakktáblaként funkcionáltak, a csatahajók és cirkálók voltak a játékosok figurái a nagy játszmában.
A küldetések ezt a játszmát dolgozzák fel, a könyv szépen végigmegy a variációkon egy-egy stratégia helyzetet felvázolva. Az egyik verzió szerint az Osztrák-Magyar Monarchia veszi meg a hajót, hogy ne az olaszok flottáját erősítse. A hajó méretei miatt a javítatása karbantartása komoly problémákba ütközött volna, mivel jóval hosszabb volt mint a Monarchia csatahajói. Páncélzata gyengébb, ágyúi viszont azonos kaliberűek, mint a már meglévő hajóosztály. A szerzők szerint a Monarchiás hajóépítési rendszer miatt, valószínűleg le kellett volna valamivel kenyerezni a magyar parlamentet, így a játékban a Rio de Janeiro-Agincourt a Szent László nevet kapta. Valami homályos elképzelésből fakadóan a stratégiai felállásban, 1914 őszén Szalonika a K.u.K. erők egy részének a kikötője, itt a Szent László a Helgoland és Admiral Spaun hajók társaságában állomásozik, négy Tátra osztályú romboló kiséretében, a flotta többi része pedig Cattaróban. Az ellenfél pedig az Olasz-Görög egyesített flotta.
A japán vásárlásra alapozott küldetésben 1915 nyarán teljesül Zimmerman álma és a korabeli japán flotta az USA tengerészetével ütközik meg, soraiban az Izumi névre hallgató Azincourt csatahajóval. Van egy román küldetés is, ez 1920-ban játszódik, amikor is a háború után “fillérekért” megvett Agincourt Romania Mare néven harcol a Fekete-Tengeren az Orosz flottával. Nekem a legjobban az a verzió tetszett, amiben a Török legénységgel kihajózó akkor még semleges csatahajó, egy hirtelen húzással Kiel felé veszi az irányt, a Goebben meg a Breslau meg ellentételezésként elindul Isztambul felé. Az antant flottáknál meg izzanak a drótok és elkezdenek kirajzani a vadászflották, minden európai tengerre. A németek sem tétlenkednek kiküldik a flottájukat a semleges csatahajó fogadására, miközben a Brit flotta is felfűti a kazánjait Scapa Flowban.
Ezek a küldetések mind arra jók, hogy a korszak szerelmesei minél többször és többféle képpen tudják használni a társasjátékaikat, illetve hadihajómodelleiket. Amikor már minden valós küldetéset végigjátszottak, ebben a könyvben még akkor is rejlik pár száz óra alternatív játékidő.
