Bíró Szabolcs regényét már nagyon régen szerettem volna elolvasni, több okból is. Egyrészt mivel kortárs magyar írótól jó magyar történelmi regényt ritkán olvas az ember, másrészt pont az egyik a kevés figurás (skirmish) hadijátékra leginkább alkalmas magyar történelmi korszakban játszódik, és végül mert annak idején Rónaszegi Miklós Kartal ciklusa nagy kedvencem volt. Az író személye külön fokozta a kíváncsiságomat, a szlovákiai születésű kerekesszékben élő, fantasy és történelem rajongó énekes aki a saját nevén publikáló irodalmár is egyben, már magában sem egy hétköznapi karakter.
Mielőtt rátérnék a regényre, amely csak mintegy apropója a cikkemnek, szeretném felhívni a hadijátékosok figyelmét a körülmények összjátékára, amelyek már szinte egy trendet alkotnak. A trend számunkra két markáns vonulatból tevődik össze, az első a magyar történelem egyik izgalmas korszaka az Árpád ház kihalása és az Anjou ház felemelkedése Magyarországon és az erről szóló modern regények megjelenése. A másik trend a plasztik figuragyártók vonatkozó dobozai, és szabályrendszerei, ezek pont illenek a korszakhoz. Ha valaki hadijátékosként követi Bíró Szabolcs gondolatmenetét, a regényhez hasonlóan egy kellemes wargame szórakozást alkothat magának. Végy egy templomos lovagot, ők izgalmasak, titokzatosak, és nem utolsó sorban a korszak viszonyaihoz képest magasan képzett és remekül felszerelt elit harcosok, és megjárták, megjárhatták a Szentföldet. Szerepjátékos szempontból a tökéletes kalandozók, nem kell hozzá fantasy környezet az alap valódi középkorban is toronymagasan kilógnak az átlagból. Fogd a lovagrendi (nem csak a templomosok jók, a Teutonok, vagy a Johanniták szintén megfelelnek) hátteret, és rakd be a korabeli magyar polgárháborús viszonyok közé, és már kész is a koncepció. A harc garantált, más sem volt akkoriban, csak kis portyázó csapatok összecsapása. A plasztik figurákat viszonylag kedvező áron kaphatsz, a Norman és Lovagrendi figurák teljesen megfelelnek a célnak, többféle párt, változó szövetségek, a Trónok Harca sem változatosabb mint ez a korszak a két koronás trónkövetelővel, meg a kiskirályokkal. SAGA, vagy Song of, de még a Deus Vult is remekül megfelel, a jó öreg Warhammer Historical-ról már nem is beszélve.
A szerző szépen felépítette a könyvét erre a receptre, Bátor Vilmos templomos lovag huszonhárom év után hazatér a Szentföldről, magához veszi az unokaöccsét és letelepszik a káoszba sodródó Magyarországon. Az ifjú a veterán tanító útmutatásai alapján a templomos lovagok nehéz életét választja hivatásának. Sajnos nekem sok szempontból a regény egy remake vagy inkább a mai ifjúság részére átdolgozott Kartal történet. Ugyanazok a karakter típusok köszönnek vissza, a lovag barátja a bárd, a szerető aki a Nyulak szigeteki zárdába kerül, a vicces Wittelsbach Ottó a bajor trónkövetelő. Ugyanakkor a háttér és a történelmi hitelessége a karaktereknek jobban kidolgozott, mint a Kartal könyveknek. Ha valaki nem olvasta a Rónaszegi féle könyveket, akkor ez egy nagyon szórakoztató történelmi kalandregény, ha valaki olvasta akkor is, de az áthallások óhatatlanul ott vannak a műben. Volt több pont ahol prüszköltem mint egy vén csataló, a Szélűző sámán aki vendégszereplő Fonyódi Tibor regényéből, meg a hamisítatlan "mi lett volna ha" ősmagyar lovas íjászok szerintem nem illetek bele a korszakba, inkább a fantasy eszköztárból csordultak át. Bíró Szabolcs a kötetek végén szépen csokorba is szedi ezeket az írói fantázia által kipótolt részeket.
Öszességében ez a regény még mindig egy kezdő író szárnypróbálgatása, nem írói stílusában, nem történelmi háttértudásban, hanem abban, hogy a réseket kevésbé fantasy elemekkel kellene feltölteni. Olyanokkal, amik a szerző háttértudására alapozottan sokkal hihetőbbek. Az az érzésem volt mintha a fantasy írót rákényszerítették volna egy történelmi regény megírására, aztán azokon a pontokon ahol nem volt semmi kényszerítő szakirodalom, vagy bizonyíték, gyorsan kiöltötte volna a nyelvét és kanyarított valamit amihez igazán kedve volt, lovas nomád magyarokat vagy éppen egy táltost.
A fentiek alapján talán úgy tűnik, hogy a regény nekem nem tetszett, pedig dehogynem, hiszen már a második bekezdést kezdtem meg a zsörtölődésben, ha nem tetszene nem foglalkoznék vele ennyit. Ez a Non Nobis Domine könyv bizony nagyon is a mi kutyánk kölyke, csak fejlődnie kell. El is szomorodtam rajta, hogy a Bíró Szabolcs következő könyve a vikingekről fog majd szólni, micsoda pazarlás! Viking könyvekből Dunát lehet rekeszteni, ezt a korszakot kellett volna tovább folytatni, mélyíteni a tudást, és egy másik történetet alkotni. Magyart, magyarul. Őszintén szólva Csák Máté is megérne egy misét, Ő is úgy járt, mint szegény Koppány vezér, a győztes megírta a történelmet, és rá osztotta a gonosz szerepét. Pedig ha a korabeli viszonyok között valaki megkérdezi tőlem kit támogatnék én a magyar trónon, egy cseh tinédzsert, egy szicíliai suhancot, vagy egy magyar nemest akinek már így is uralma alatt áll a fél ország, én bizony Csák Mátét választottam volna. Ne feledjük klasszikus felállás volt, akkor is. A Pápa által külföldről támogatott és pénzelt olasz trónkövetelőt akarták a büszke magyarok nyakába ültetni! Károly Róbert nagyságát az idő igazolta, de azokban az években ezt senki sem tudta előre. Nekem a történelmi regényekben az a szemléletmód tetszik a leginkább amit G.R.R. Martin képvisel a Trónok harcával (ami ugyan nem történelmi, mégis), minden pártnak és karakternek vannak, jó tulajdonságai, gyengéi, és főleg mind gyarló a végletekig.
Azért írtam a könyv kapcsán trendről, mert hamarosan jön Csikász Lajos.: Ezüst sávok, arany liliomok című regénye, szintén az Árpád ház kihalása idején játszódik, és a fülszöveg alapján szintén nagyon érdekes történet lesz: "Ezekben a viharos időkben veszíti el családját az ifjú Ócsárd nembeli Imre. Miután apja évtizedes ellensége feldúlja a falujukat, a cseperedő legény rabszolga-kereskedők kezére kerül, és az erdélyi sóbányákban köt ki. Azonban fürge észjárásának, vakmerőségének és karja erejének köszönhetően hamarosan kiszabadul, és a rabságban szerzett társaival bejárja az egész országot, míg csak új urat nem talál Károly Róbert szolgálatában, és új otthont a kunok között." Nagyon várom már ezt a kötetet is.
Ha valakit a korszak érdekel és inspirációt szeretne kapni, akkor a Non nobis Domine két kötete után melegen ajánlom a Rónaszegi Miklós ifjúsági regényciklusát: A rettenetes Kartal, Kartal kalandos esküvője, Kartal visszatér, Kartal utolsó kalandja. Valamint az Anjou kor háborúi című hadtörténelmi kötetet Kristó Gyula tollából. Szerintem az Anjou kor legalább akkora kincsesbánya egy írónak, mint a Bán Mór által nagyon helyesen elkezdett Hunyadi korszak. Pont ezért érzem pazarlásnak, ha egy magyar író letérdel egy külföldi témának, ha az még nem teljesen ismeretlen a hazai olvasóknak. Márpedig a vikingek kommersz lerágott csont, szerintem. Az Anjouk sokkal jobb téma.
