Budapesti szervező párosunk Dzsozy és Emerald, ismét remek nyilvános hadijátékot szervezett, ezúttal Gödöllőn. A többszörösen áttételes megoldás végül az lett, hogy a 32.-es hagyományőrzők sorait erősítve, a helyi könyvtár szervezésében tartottunk festési, egyenruha és wargame bemutatót, a Nagy Háború centenáriumára készült helytörténeti kiállításon.
A helyiek nagyszerű szervezésben, sziporkázó ötletekkel és párját ritkító helytörténeti gyűjteménnyel emlékeztek a Nagy Háborúra. Alapvetően a gödöllőiek emlékeit, tárgyait, az akkor élt családtagok tetteit dolgozta fel a könyvtárosok lelkes csapata. Több olyan család is van akinek tagjai vitézi rangot kaptak a háborús szolgálataikért, az ő történeteik, kitüntetéseik, leveleik alkotják a kiállítás fő anyagát. Itt azonban nem álltak meg, készítettek vicces korabeli újságot, amit az olvasótermi látogatók böngészhetnek, leforgattak egy kis konyhaművészeti bemutatót a háborús hiánygazdaság receptjeiből és hangfelvételeket is készítettek a családi történetekről. Mindenkinek ajánlom megtekintésre a tárlatot!
A kiállítás mellé programokat is szerveztek, ott járt előttünk Kolos barátom aki ólomkatona öntést és bemutatót tartott még csütörtökön, velünk párhuzamosan Kéri György skót dudás is fellépet a csapatával. Emerald és Matesz figurafestést, Gábor egyenruha, Dzsozy és én pedig asztali hadijáték bemutatót tartottunk.
Eddig még nem volt szerencsém hadijátékot tanítani az ifjúságnak, csupa asztali csatározásokban megőszült, ólomkatona generálissal hozott össze eddig a sors. Most azonban fejest ugrottam az ismeretlenbe. Hat bátor és elszánt fiatalember között osztottuk szét az egységeket, a harmadik körre már, nagy rutinnal mérték a távolságokat, és pakolták a figurákat. Én meg kezdtem átérezni, milyen lehet Las Vegasban krupiénak lenni. Egy 1914-es Bolt Action játékot prezentáltunk, két szakasz német támadott egy szögesdróttal védett francia falucskát, amiben egy szakasz veterán gall védekezett szívósan. A németeket lelassította a szögesdrót, majd a moráljuk rendült meg egy jól irányzott tüzérségi csapástól, hiába, ha valaki 3 hatoldalú kockával tizenhat találatot dob, az elég megrázó élmény. Az egyik német hadnagy és egy fél raj, rögtön a szögesdrótnál ott veszett a srapneltűzben. Utána viszont a német legények félresöpörték a szögesdrót akadályokat, és teljes sebességgel rohamoztak előre. A francia rajok közül kettő bátran előrenyomult a németek fogadására, a harmadik viszont a hevenyészett homokzsák mellvéd mögött meglapulva, olykor kipuskázva végig tartotta a németek egyik célpontját, egy kis dombot. Középen a francia raj bevetette magát az egyik házba, a németek szuronyt szegezve háromszor megrohamozták az épületet, mire közel húsz fős veszteség árán megsemmisítették a francia rajt, és bevették a kőházat, már majdnem véget ért a csata. Végül a németek egy hadicsellel, kihozták az eredményt döntetlenre, hét kör játék után. A fürge szanitécük egyedül elfoglalta a második dombot, mivel a Genfi konvenciók miatt lőni nem lehetett rá, a franciák meg későn ocsúdtak, nem küldtek a dombra saját egységet. A szanitéc egymagában szépített az eredményen, az utolsó körben.
Számomra rendkívül pozitív mérleggel zárult a bemutató, nyolcan próbálták ki a játékot, három és fél óra alatt, hét kört játszottunk le. Mint kiderült a srácokat történelemre tanító pedagógus is játszik hadijátékokat, sőt mi több szakkört is vezet a gödöllői utánpótlásnak. Dzsozy az érdeklődésen felbuzdulva, már el is kezdte tervezni, egy őszi játék alapjait. Hiszen idén az 1944-es események is évfordulósak, és magyar vonatkozás is akad bőven.