A formabontó Nagy Háborús cikkek közül íme itt a második. Egy számítógépes játék ismertetője, nem klasszikus asztali hadijáték, viszont ezt a léptéket nem is nagyon lehetne megoldani terepasztalon. Nyolcadikos koromban a Harc Európáért táblás játék miatt kezdtem el érdeklődni a második világháború története iránt, középiskolás koromban számolatlan órát töltöttünk a jó öreg C64 és Amiga gépek előtt a Storm Across Europe szoftvert nyúzva, ezek a játékok mind stratégiai szintű szimulációi a második világháború európai eseményeinek. Emlékeim szerint 7-8 éve adták ki a Commander-Europe at War című programot (1939-45), majd 2009-ben a Gold verziót, utána volt egy gyenge próbálkozás, a szoftver engine-nel ami a Napóleoni háborúkat próbálta feldolgozni, és végül 2012-ben kijött a program első világháborús verziója.
Miről is szól ez a játék? Megkapjuk Észak-Amerikától indulva Irakig bezárva a Nagy Háború térképét, hexekre osztva, kiválasztjuk melyik szövetséget akarjuk irányítani Antant vagy Központi Hatalmak, és hadtest szinten szépen újravívhatjuk az első világháborút. Minden háborús évben kezdhetünk, és 1919 január 1.-ig tart a játék. A stratégia alapszabályai nem bonyolultak, ahogyan az angol mondja könnyű megtanulni őket, de nehéz a mesterrévé válni. Kevés Nagy Háborús PC-s játék van, kihívás ezt a korszakot élvezetes játékként feldolgozni. Ennél a programnál, szerintem megvan a tartalomhoz a forma. A második világháborús verzió is nagyon jó volt, ez a mostani viszont piszok nehéz, főleg ha valaki 1914-től, mint a Központi Hatalmak irányítója akarja megnyerni a játékot. Őszintén szólva elég frusztráló, éveken át három fronton harcolni, úgy hogy egy kör két hetes időtartamot jelent.
A készítők remekül eltalálták a háború lényegét, az anyagcsatát. A populációnk vérzik és hullik, egy bizonyos szint alatt, már csak 80%-os hatékonyságú egységeket tudunk gyártani, és az ipari termelés is visszaesik a hiányzó munkaerő miatt, majd még jobban csökken a népesség és már csak 60%-os egységek felállítása telik a kivérzett nemzeteinkből. Churchill híres mondása a vért, könnyeket és szenvedést ígérő háborúról, ebben a játékban is nagyon él. Az ipari termelésünkre ezer helyen lenne szükség, pótolni a veszteségeket, fejleszteni, növelni a vasúti szállítási kapacitásunkat, új egységeket hadba állítani és főleg, lőszert gyártani. Bevallom nekem ez a része tetszik a legjobban a játéknak, itt igazán érezni a korszak hadviselésének sajátosságait. Mert a hatékony fegyvereinknek külön lőszer pontokra van szükségük, ahhoz hogy használni lehessen őket. A nehéztüzérség, a hadihajók ha partot bombáznak, a bombázók és a léghajók, mind ugyanazt a lőszer pontot csökkentik, és lőszerből soha sincs elég! Nem győzöm elégszer ismételni magam, ez a háború a tüzérség háborúja volt. Egy szépen eltervezett támadáshoz, 6-7 körig kell lőszert gyűjteni. Pont mint a valóságban, hónapokig tart egy offenzívára felkészülni. 1914-ben Németország egy körben kilenc lőszert gyárt, egy löveg alakulat, egy körben tíz ilyen pontért tud megbombázni egy hexet, egy offenzívának az alapfeltétele két támogató lövés, és három szomszédos hexről a támadás, ha sikert akarunk elérni. Nem egyszerű feladat, találni egy jó kiszögelést a fronton, és kellő mértékben rákészülni az áttörésre.
A kutatások is nagyszerűen vannak felépítve, a XIX. századi szinten álló kezdeti haderőinkhez, tömérdek haditechnikát fejleszthetünk a játék során. Ha okosan használjuk az újdonságokat, például a gázgránátokat a tüzérséghez, a felkészületlen ellenfélnek csúnya meglepetéseket okozhatunk. Ha összpontosítva megfelelő mennyiségű lőszert felhalmozva vetjük be elsőként a harci gázt, akkor remek hatást érhetünk el az első pár körben. Persze ez meggyorsítja a semleges státuszban lévő nemzetek hadba lépését, hiszen barbárságunk ellenünk hangolja őket, de egy sikeres áttörés ellensúlyozhatja a diplomácia hátrányait, rövid távon mindenképpen. A sikeres tengeralattjáró hadjárat megbéníthatja a Nemzetközösséget, viszont az USA-t nagy erővel taszigálja közelebb a hadüzenethez. A semleges országok megtámadása szintén Cassus Belli az amerikaiaknak. Ahogyan fejlesztünk úgy jelennek meg az új fegyverek, páncélautók, tankok, bombázók, vasúti lövegek, léghajók. Repülőgépünk például már 1914-ben is van, csak éppen fegyverzet nincs rajta, azt külön ki kell fejleszteni. A térképen van vasúthálózat, ehhez van fejleszthető szállítókapacitásunk országonként, illetve gyárthatunk páncélvonatot és vasúti óriáslöveget amik gyorsan mozoghatnak a síneken. A vasúton szállított egységek hatékonysága csökken, csakúgy mint a tengeren szállított egységeké. Kell neki egy kis pihenő a kirakodás után, hogy visszanyerjék az eredeti hatékonyságukat.
A korszak hangulatát remek, kis újságcikkes üzenetek fokozzák. Az első sikeres tengeralattjáró támadás, a hadüzenetek, a blokád, egyes városok eleste, mind külön híradást kapott. Minden eseményt korabeli újság fejlécekkel tudat velünk a program. A nagyobb hadseregeknek, bizonyos feltételek teljesülése esetén az egységekhez kapcsolható parancsnokok jelennek meg. Haig, Bruszilov, Horthy (játékbeli neve De Nagybanya), Hindenburg és még sorolhatnám. Von Richtofen esetében a csatolt vadászgép egység színe vörösre változik. A parancsnokoknak van hatósugara is, nem csak egy egység részesül a bónuszaikból. A fontosabb erődök is feltüntetésre kerültek, ezek védelmi bónuszokat adnak. Ahogy a fejlesztések megvalósulnak, extra pontokért átfegyverezhetjük a régi egységeinket, az új fegyverekkel. Ilyenkor változik az alakulat grafikéja, a hajóknál van pl. rejtőszínű kamuflázs, és az egyenruhák is változnak, a repülők és lövegek rajza nem különben.
Kiemelném a tengeri hadviselést, ebben szintén nagyon ráéreztek a korszakra. Tengeri egységből három típus van a játékban: tengeralattjáró, cirkáló és csatahajó. Viszonyítás végett az 1914-es német flotta két csatahajóból, öt cirkálóból és három tengeralattjáróból áll. A Monarchia mindenből kapott egy-egy darabot. Ezek inkább flottillák, mint egyes hajók. A fejlesztések hozzájuk különböző szintekkel, négy fő típusra bomlanak, ebből egy csak a tengeralattjárókra vonatkozik, egy pedig az ellenük való harcra. A kikötő hexen álló hajók, egyfajta erődbónuszt kapnak, csak nagy veszteségek árán lehet neki sérülést okozni, az országok saját kikötői körül van egy külön zölddel jelölt zóna, ebben a baráti hajók szintén bónuszokat kapnak a torpedónaszádok és aknamezők támogatása miatt. Elfoglalt kikötőkre viszont ez nem vonatkozik, hiába van megszállva Antwerpen a németek által 1914-től, a hazai kikötő bónuszait még 1918-ban sem nyújtja a császári flottának. Fontos szerepet játszanak még a konvojok és a blokád, időről-időre a Franciák is kapnak tengeri utánpótlást, de a fő konvoj forgalmat a Brit Birodalom és a Német Császárság bonyolítja. A nemzetközösségi konvojok három irányból érkeznek véletlenszerűen, az egyik a Földközi-Tengeren érkezik, és ha a Központi Hatalmak elfoglalják a Szuezi-Csatornát, azzal a konvoj útja elzáródik. A Kaiser kikötőibe is három irányból jönnek konvojok, Afrika felől, Norvégiából és Svédországból. A német hadihajókkal okosan manőverezve, szép sikereket lehet elérni a tengereken. Ha az ember többször újra játssza a kezdő köröket, rájöhet, hogy a Monarchia flottájával kihasználva a Franciák későbbi hadba lépését, veszteség nélkül el lehet süllyeszteni egy cirkálójukat a nyílt olasz vizeken, ahol még mint semleges hajózik, de a hadüzenet körében már támadható.
A Monarchia helyzete ezt leszámítva, minden csak nem jó. A „kis” Szerbia (az első körben akkora hadereje van mint a Monarchiának) erői, folyó mögött, nyakig beásva várják a támadást, kemények nagyon. Nagy siker ha addigra sikerül őket leverni, mire az Olaszok belépnek, általában a Bolgárok hadba lépése tudja csak hátba támadni őket. Az Orosz gőzhenger, kombinálva a hosszú frontvonallal, sikeresen elszívja az összes extra erőforrást. Majd jön a Román hadüzenet, ami ismét leköti mind a K.u.K., mind a Bolgár erőket. A Törökök csak gondot okoznak, ráadásul 1916-ban kitör az arab Dzsihád is, Arábia Lawrencenek köszönhetően. Egyértelműen a Németek kezében a megoldás, de nekik is két fronton kell helytállniuk, a blokádról nem is beszélve. Ha valaki végig játssza ezt a játékot, az tisztában lesz a Nagy Háború stratégia viszonyaival, az holtbiztos.
A gép stratégiája idegesítően jó, törekszik az egységeink bekerítésére, visszahúzódik ha összeomlóban a front, sőt feladja a veszélyes kiszögeléseket ha egységet veszít. A tengeri és légi fölény kivívása azonban nem nagyon megy neki. Öt háborús év van, ötféle felállásban játszhatjuk a játékot, nekem eddig a legnagyobb győzelmem egy 1914-ben kezdett és 1916-ban befejezett háború volt az Antant oldalon. Volt már rá példa, hogy a Központi Hatalmakkal 1916-ban elértem, hogy kitörjön a Nagy Szocialista Forradalom, bevettem Párizst, de a Franciák tovább harcoltak és beléptek az amerikaiak is ellenem. Hosszú ez a játék és nehéz, igazi kihívás, a hexek és zsetonok stílus egyik gyöngyszeme.
