Idén másodszor sikerült eljutnom a hazai terepasztalos játékok legnagyobb rendezvényére, remek hétvégém volt. Már szombaton reggel elkezdtem a budapesti kiruccanást, rég látott barátaimmal találkoztam, bebarangoltuk várnegyedet, sőt még hajléktalanok álruhás mikulását is elkísértem egy kicsit az ajándékozó esti munkájába. Mi több Dzsozy barátomnál egy kedélyes, éjszakába nyúló összejövetelben is részem volt, ahol tanultam egy nagyszerű melegszendvics receptet.
Mivel volt szállásom, már nyitásra ott voltam a kiállításon, a Rapid Fire bemutatónak voltam a résztvevője, de bevallom férfiasan én ezeken a rendezvényeken nem igazán tudok játszani, inkább beszélgetek. Mivel nekem a hobbitársak jelentős része a neten keresztül az ismerősöm-barátom, ez az évi egy nap inkább arról szól, hogy élőben is találkozzunk. Idén három vagy négy év netes ismeretség után először találkoztam személyesen: Zirriannal (Plastic Fantastic blog), Szilvási Andrással (Random and Creative blog), Viharral akinek tavaly nem tudtam személyesen átadni a könyvét és Freddy Kruegerrel akinek figuráit mindig megcsodálom az inkvizítor fórumában. Rajtuk kívül is rengeteg ismerőssel sikerült beszélnem, de velük nem először találkoztunk élőben.
Dzsozy barátom elkészült újabb tizenöt 28mm-es K.u.K. gyalogosommal, még ugyanennyi van hátra és teljes lesz a szakasz a januárra szerveződő, székesfehérvári bemutatóra. Az eladott könyveket is leszállítottam, szóval a hobbihoz kapcsolódó beszerzések és cserék is szépen lezajlottak. Vásárolni nem vásároltam, mert jelenleg inkább az újabb figurák kifestésére költök, ha van szabad forrásom. Örömmel láttam a színes felhozatalt a játékok terén, történelmi vonalon kellene még erősíteni, de sajnos idén nem jött össze a saját bemutató. Ha mostani fejjel kezdeném a hobbit, valószínűleg 15mm-ben indulnék, nem 28mm-ben. Egyből felére zsugorodna a logisztikai probléma.
A Games Day a tavalyi helyszínen került megrendezésre, és idén is nagyon forgalmas volt. Az osztrák wargamer ismerőseim le voltak nyűgözve a képek láttán, ennyi látogatót nekik eddig még nem sikerül megszólítaniuk, különösen azt irigyelték, hogy mennyi fiatal volt, a rendezvényen. Amikor megemlítettem, hogy hölgyek is nyertek helyezéseket a festőversenyen, az már egyenesen a mitikus legenda szintjén mozgott számukra. Mondjuk ezeket a remek eredményeket, jórészt érzésem szerint a sci-fi és fantasy vonulat hozza magával, és nem a történelmi. Egy fanatsy világnak mindig is több érdeklődője lesz a hölgyek között, mint egy első világháborús hadviselésnek, a fiataloknak is sokkal vonzóbbak a Star Wars rohamosztagosai, mint a német császáriak 1918-ból (akikről az előbbieket másolták). Gondolom a rendezvény helyszíne is segít a fiatalok elérésében, meg a környező lakótelep ahonnan le lehet ugrani egy kis vasárnapi nézelődésre, ebéd előtt, vagy után. Mindez nem a szervezők érdemeit csökkenti, sőt inkább azt kell látni, hogy a helyszín nagyon jó. Itt meg is ragadom az alkalmat, hogy megköszönjem a szervezők munkáját, ha valaki én aztán tudom mivel jár a hobbi rendezvények szervezése. Tavaly sokkal zsúfoltabbnak éreztem a helyet, idén talán jobban eloszlott időben a tömeg.
Egy rendezvénytől mindenki mást vár, minél több ember megtalálja a számítását annál, sikeresebb a dolog. Nekem a festőverseny kimerül abban, hogy a verseny után megnézem a nevezésekről a képeket. Ettől függetlenül, nagyon fontos része a hobbinak, csak engem nem motivál a dolog. Azt viszont nagyra értékelem, hogy egy csomó mindenkivel tudok személyesen találkozni. A megunt könyveimet ilyenkor el tudom adni és képet kapok arról, hogy miket játszanak a hobbi magyar szerelmesei. Szerintem remek volt a felhozatal, a bitz börze is tele volt, turkálni valókkal. A kereskedők is szép nagy kínálatot vonultattak fel. Játékokból is volt jócskán, ezekről készítettem képeket illusztrációnak.
Az 1945-re datált 20mm-es RAPID FIRE bemutatójátékunk, gigantikus küzdelmet hozott, csaknem záróráig dúlt a csata, ami végül egy döntetlent hozott. A küldetés szerint brit ejtőernyősök landoltak a Rajna német oldalán, őket kellett a németeknek visszaszorítani. Mindkét fél kapott erősítéseket, ezek beérkezését kockadobások döntötték el, nagyjából a nyolcadik körben az ejtőernyőseim megfutottak, innentől már nem követtem szorosan a csatát, lévén az utánpótlásként beérkezett amerikai erőket nem én irányítottam. Ahogyan említettem is, a rendezvényeken én nem igazán tudok a játékra koncentrálni, sokkal fontosabbnak tartom az érdeklődők megszólítását. Szerencsére ebben is volt részem, egy fiatal párnak tartottam egy kisebb előadást az amerikai és német páncélosokról, illetve még előtte volt két srác akiknek a második világháborús játékok világát mutattam be.
Nem vagyok egy fantasy játékos, de kreatívnak találtam az orkos-trabantos autóverseny játékot. Kár, hogy a terep nem volt jobban kidolgozva, érdemes lenne kicsinosítani és jövőre is bevetni. Az Uncharted Seas asztalon és a Bushido-n is megakadt a szemem, mindkettő nagyon hangulatos volt. Az asztalokat nézve az egyik szemem sírt a másik nevetett. Mert milyen jó lenne, ha mindenki egyféle méretarányba egyféle szabály szerint játszana történelmi játékokat, ugyanakkor a hobbi szépségét a változatos színes kínálat nagyban növeli, és így több embert tud megszólítani. Végül is, arra jutottam, annak kell örülni és azt kell értékelni amink van, a színes hobbit és a nagyszerű rendezvényt.
