Most már bevallom férfiasan amikor nekikezdtünk a szervezésnek, egy kicsit vakartam a fejem, hiszen egy olyan rendezvényt raktunk itt össze, aminek még a helyszínét sem láttam soha azelőtt, és semmiféle adat vagy becslés sem volt arra, hogy mennyi látogatóra számíthatunk. Ezért nem akartam túlvállalni magunkat, és nagyon megbonyolítani a feladatainkat, egy olyan „puding” elkészítését tűztem ki célul amelyet még biztosan jóízűen fogyaszthat el minden résztvevő.

A végeredmény a legderűlátóbb becsléseimet is felülmúlta, szeretném tehát megköszönni mindenkinek aki részvételével támogatta a végeredményt és hozzájárult a sikerhez. Sajnos nem mindenkinek tudom a nevét, elnézést. Először is a múzeum munkatársainak akik a helyszínt és a hagyományőrző programokat biztosították, Krisztának aki a múzeum részéről volt a főszervezőnk, hirdetőnk és kapcsolat tartónk. A helyi barátaim közül Istvánnak aki a plakátokat szerkesztette, asztalokat intézte, egyenruhát mutatott be és segédkezett nekem a játékasztalnál. Bogesz szintén kivette a részét az asztalok intézéséből, elhozta az összes tereptárgyát, hogy minél szebb asztalaink lehessenek és természetesen Szaka barátunkkal egyetemben megvalósította a havas 1945.01.21.-i Székesfehérvári csatát 20mm-ben. A „Kolos és fia” duónak akik a Hét éves háborús csatát és az észak-afrikai második világháborús csatát mutatták be. A budapesti csapatból Emerald barátomnak is jár a jól megérdemelt kredit aki fuvarozta a csapat egy részét és vitathatatlanul a legnépszerűbb asztalt vitte. Egyedül fáradhatatlanul tanította festeni az érdeklődőket, nála komoly sor állt időről-időre. Dzsozy barátomnak aki a sivatagi asztal létrehozásával, a 32.-es Gyalogos Kompánia Hagyományőrző Szervezet támogatásának megszervezésével, valamint a pénzügyek rendezésével járult hozzá a sikerhez. Végül de nem utolsó sorban a Warhammer Ancients szabályok szerint játszott Bibracte csatát bemutató csapatnak (Gábor és Gábor, valamint Gábor és Bandi) is köszönöm a bemutatót és az átkötést, mert az ő csatájukkal tudtunk kapcsolódni a múzeum saját figura gyűjteményéhez, valamint a római harci felszerelésekhez is (még akkor is ha korban nem egészen passzolt a csata és a felszerelés).

Úgy gondolom az öt település hadijátékosai példaértékű remek csapatot alkottak, mindenki rutinosan tudta a helyét. Mivel én is egész nap magyaráztam, jóformán csak köszönni volt időm mindenkinek, sebaj önállóan is tette a dolgát a csapat. A saját csatámat már felvezettem két cikkel, még jön egy harmadik a tapasztalatokról. Ami a másik négy csatát illeti gyakorlatilag nem tudok részleteket, mert nem volt időm követni. Ha igaz a fehérvári csatában Szaka nyert, csak azt nem tudom melyik oldalt irányította, mivel szovjeteket gyűjt, szerintem szovjet győzelem született. A porosz-osztrák csatából a poroszok kerültek ki győztesen Kolos és Bence hősies küzdelemben maradt alul. A másik két csata végét bevallom nem tudom, a nap krónikájához hozzá tartozik a kitartó hóesés, ami szűkre szabta a részvételemet, délután négykor elindultunk vissza Mosonmagyaróvárra, mert nem tudtuk mennyire lesz vészes a hazaút.

Véleményem szerint a rendezvény remekül sikerült, dúltak a csaták és folyamatosan jöttek a látogatók, Krisztának hála két váltásban még a híres Seuso kincseket is megnézhettük a nap végén. Részemről úgy gondolom érdemes ebből a dologból hagyományt csinálni. A cikkhez a Bódy család biztosította a fényképeket, köszönet érte, többet mondanak ezer szónál, ezért bőven használtam őket. A résztvevőktől várom a véleményeket, akár itt a cikk alatt, akár emailben, hogy minél jobban leszűrhessük a tapasztalatokat.