Elérkeztünk a sorozat harmadik részéhez, ebben azokat a díjmentesen letölthető memoárokat veszem sorra amiket a két fél híresebb tábornokai írtak. Természetesen a tábornokok mindig újravívják a háborúikat a memoárjaikban, és igyekeznek az utókort a maguk oldalára állítani. Az amerikaiak sem kivételek, ettől függetlenül ritka helyzet, hogy akik megvívták a csatákat egymás ellen, tíz évvel később egymást támogatják a politikai választások során. Ezért aztán nem az ellenfél az akivel mondjuk a déli memoárok vitatkoznak, hanem pont a saját kollégák írásai. Egy dolgot azonban nem szabad elfelejtenünk, ebben a háborúban olyan tábornokok harcoltak, akik szinte mind kivétel nélkül jól ismerték egymást, sokan együtt jártak iskolába, mi több bajtársként harcoltak a Mexikóiak ellen az 1848-as háborúban, voltak akik már 10-20 évvel a háború előtt is aktívan utálták egymást és mégis közös táborban harcoltak, de ugyanígy voltak nagy barátságok is, amiket szétszakított a háború.
Még csak az elején vagyok a memoároknak, de nagyon színes a tabló. Kezdjük egyből a legnagyobb hallal, U.S. Grant élete végén torokrákkal küzdve írta meg a memoárjait, hogy a családjára némi extra bevételt hagyjon. Sikerrel járt, hála barátjának Mark Twain írónak aki a kiadásban segédkezett és rendkívül kedvező feltételek között adta ki a könyvet, a Grant család 450.000 dollárt kapott meg a könyv bevételeiből. Grant megítélése hullámzó, főleg mivel a háború után is kivételes dolgokat tett: kétszer volt az Egyesült Államok elnöke (ez sok ellenséget szerzett neki), tett egy világkörüli utat melynek során együtt ebédelt Viktória királynővel, majd Bismarck kancellárral és később XIII. Leo pápával, járt Hong Kongban, Indiában, találkozott a Kínai és a Japán császárral. Emlékirataiban sorra veszi élete nagy eseményeit köztük a Mexikói háborút, a harcot a Ku Klux Klán ellen, és az elnöksége alatt zajló indián háborúkat is. Mindenképpen tanulságos lesz elolvasni.
Grant után nézzük barátját és jobb kezét W. T. Sherman-t, neki is vannak emlékiratai és szintén szabadon hozzáférhetőek. Sir Liddel Hart szerint Sherman volt az első modern generális, a felperzselt föld taktikája természetesen nem az ő találmánya, de hatékonyan alkalmazta 1864-ben amikor elfoglalta Atlantát. Sherman csapatai egy hatvan mérföldes felperzselt sávot égettek a Konföderáció hátországába, ennek során elfoglalták Atlantát amely leégett. A haditett híre nagy mértékben segítette Lincoln elnök újraválasztását, amely a modern történészek szerint sokkal fontosabb esemény volt a Déliek legyőzését tekintve, mint a gettysburgi csata megnyerése. Shermant nagyon nem kedvelték délen, a pusztító hadviselése miatt, mind a mai napig negatív a megítélése.. Grant elnöksége alatt a hadsereg főparancsnoka volt, és ő vívta meg az Indián háborúkat, sokszor rendkívül kegyetlenül. Sherman volt az első aki megírta a visszaemlékezéseit a háborúról, Grant olvasta és egyetlen sorát sem vitatta a könyvnek, pedig tíz évvel a háború után jelent meg. Sherman kétszer is kiegészítette a könyvet, egyszer a korai éveivel, másodszor az első kiadás óta eltelt idő történéseivel.
Sherman mellett a másik nagy anyagháborút vívó északi parancsnok is megírta a visszaemlékezéseit, ez a könyv szintén bárki számára letölthető, a parancsnokot pedig P.H. Sheridan-nek hívják, Grant és Sherman után Sheridan is eljutott a legmagasabb katonai beosztásba, az Egyesült Államok hadseregének főparancsnoka volt. Neve nem olyan ismert, mert főleg mellék hadszíntereken kapott önálló parancsnokságot, de érdemeit mi sem jelzi jobban, hogy róla is elneveztek egy harckocsit a 20. században, márpedig ez nem túl sok amerikai tábornokról mondhatjuk el. Sheridan nagy lovassági parancsnokká nőtte ki magát, szintén kivette a részét az indiánok elleni harcból, de ott volt mint kinevezett parancsnok a Mexikói határnál amikor a franciákat hazakényszerítették, ironikus módon 1871-ben mint katonai megfigyelő a poroszoknál vendégeskedett, itt szintén tanuja volt egy nagy francia vereségnek. Sheridanról még nem sok mindent tudok, így az ő sztorija szintén érdekesnek ígérkezik.
Helyesebben egy valamit mégis megjegyeztem, Sheridanról, mégpedig azt, hogy nagyon meggyűlt a baja a híres Szürke Szellemnek becézett J. S. Mosby konföderációs parancsnokkal, akinek szintén hozzáférhetőek az emlékiratai. A partizán ranger vezér olyan szinten felépítette a hátországát az Unió által megszállt Észak-Közép Virginiai területeken, hogy a vidéket elnevezték Mosby Konföderációjának, Sheridan pedig pont ezt a területet kapta meg célpontnak. Mosby a háború után Grant aktív támogatója volt az elnöki kampányában, ezért az egyébként civilben ügyvédként praktizáló ex-konföderációs az USA konzuljaként is működött Hong Kong-ban. Természetesen a hálás déliek őt is megutálták, főleg mivel végig hű maradt J.E.B. Stuart emlékéhez, akit a háború után kineveztek első számú bűnbaknak a gettysburgi csatavesztés miatt. Mosby polgárháborús tevékenységét Robin Hood is csak elragadtatással vegyes tisztelettel tapsolhatta volna meg. Ha eljutok egyszer a memoárja végére, írnom kell róla egy cikket, briliáns Wild West skirmish wargame téma. Még egy érdekes momentum Mosby-ról, idős korában sokszor újrajátszotta a polgárháborús csatákat egy kisfiúval, ezt a fiút George S. Pattonnak hívták és 1944-re az egyik leghíresebb amerikai tábornok lett belőle.
Folyt. köv.
