Szám szerint ez volt a negyedik Games Day Budapest amin részt vettem, most volt viszont az első alkalom, amikor saját projekttel tartottam bemutatót. Másfél hónap alatt kifestettem az összes 15mm-es katonát a csatához. Persze még messze nincs kész minden figurám a dupla TGW játékhoz, de kb. a fele már megvan. Ötkor indultam reggel és hétre már csak parkolnom kellett, vasárnap reggel jó ütemben lehetett átvezetni Budapesten. A saját bemutatóm felrakása, levezénylése és végül elpakolása kiegészülve az ebédszünettel, el is vitte minden időm és energiám, szóval a többi asztalról nem tudok érdemben nyilatkozni, a festőversenyről meg pláne nem. Sok munka volt a napban, de megérte. Ezúton is köszönöm Ambasa barátomnak a segítséget amit a próbajátékhoz nyújtott, nélküle nem ment volna a dolog.
A bemutatóval nagy szerencsém volt, mert az előzetes blogolás, meg a Facebook fórumokon való hirdetés hatására végül hét emberrel sikerült megismertetnem a játékot. Megkértem mindenkit, hogy pár sorban írja meg a véleményét, ezeket most név nélkül sorra veszem, szerintem ennél reálisabb képet már nem tudok adni a társasról, ha valaki gondolkodik a beszerzésén, ezen a blogon pont egy tucatnyi cikk alapján hozhat döntést.
"A TGW-ben egy abszolút szórakoztató társast sikerült kipróbálnom. Az élményt János által készített figurák tették teljessé. Kivágott papír-tokenekkel nem hiszem, hogy ugyan olyan lett volna. Csupán egy lejátszott küldetésben a tankok kissé egyoldalú játékot eredményeztek, de lehet csak az ördög beszél belőlem, meg a tapasztalatlanság. :) A kártyás parancsrendszer elsőre kicsit szokatlannak tűnt, őszintén nem is nagyon kedvelem az e-fajta rendszereket, de a variációk és a lehetőségek amiket mutatott pozitív irányba billentették a mérleg nyelvét. Első benyomás.. kell még vele játszani!"
"Szerintem a TGW alapvetően egy nagyon jó játék. Kicsit hiányoltam belőle a klasszikus wargame-k ''egyszerűségét'' (pl.:Warhammer 40k, Kings of War) cserébe viszont meglepően fordulatossá teszi a parancskártyák használata a játékot. Elsőre kicsit furcsa a támadókockák használata, viszont nagyon izgalmas és fordulatos maga a játék."
"Miután az utóbbi időben, legalább nyolcszor játszottam az elődnek is tekinthető Memoir 44 játékkal leginkább azzal hasonlítanám össze. Nos az előbbivel ellentétben az első világháború nem egy hálás téma, erősen meg kell küzdenie a sztereotípiákkal. Maga az alapok hasonlóak, ám annál összetettebb, bonyolultabb a játék. Így, akinek a Memoir 44 túl egyszerű annak jó választás lehet, viszont aki megelégszik az egy parti egy óra, annak nem biztos, hogy bejön. Amennyire sikerült megismernem, a Great War jelenlegi formájában a klasszikus lövészárok hadviselést próbálja modellezni, kiegészítve a harckocsik megjelenésével, pedig az első világháború ennél színesebb volt. Szerintem megvan a továbbfejleszthetőség lehetősége, pl a lovasság bevonásával, amellyel a keleti-front mozgó hadviselése, a közel-keleti hadjáratok, vagy akár később az orosz polgárháború, vagy a lengyel-szovjet háború összecsapásai is megjeleníthetőek lennének. Szintén bejöhetnének a monitorok, páncélgépkocsik, vagy a páncélvonatok színesítve az összképet, vagy akár a vegyi hadviselés. Persze, kérdés, hogy a fejlesztő mennyire kíván majd vele élni ezekkel a lehetőségekkel.
"Maga a játék szerintem elég érdekes, egy alap Memoir 44-es játékosnak hamar átlátható. Ez a játék is forgató könyveken alapul, és mivel érzésem szerint ezek nem minden esetben kiegyensúlyozottak, ezért érdemes ezt is oda-vissza játszani és az eredményt összehasonlítani, akárcsak a második világháborús játék esetén. Ami a leglényegesebb újítás, a plusz esemény kártyák. De ezek használatához - saját példámon okulva - jobban kell azok következményeit ismerni, és azt, hogy mikor lehet, vagy épen kell kijátszani őket. Amíg nem játszottam olyan jellegű játékkal, ahol ilyen kártyákkal lehet befolyásolni az eseményeket, erős fenntartásaim voltak, de a pl. a Longstreet esetében kellemesen csalódtam benne, bár az inkább egy könnyebb levezető játék a szememben. Így itt már nem ért meglepetéskén azok használata, és azt kifejezetten jónak találom, hogy kijátszásuk nem automatikus. Vannak benne jópofák, mint pl. a hozzám került „tetvek”, de vannak fölöttébb veszélyesek is, mint pl. az amellyel az ellenfelem 13 egységét tudta mozgásra kényszeríteni, vagy az amelyikkel minden egymáshoz kapcsolódó gyalogos egyszerre támadhat, kiválóan szimulálva a tömegrohamot. A tüzérséggel kapcsolatban az egyik szemem sír a másik, meg nevet, az tetszik, ahogy aktiválhatom, de a sablonos megoldás nem igazán nyerte el a tetszésemet, a korábbi megoldás nekem jobban tetszett. Ugyanez a helyzet a harckocsikkal, túl erősnek érzem őket, persze ez lehetett az adott forgatókönyv hibája is. Minden esetre itt, a két életükkel szinte leküzdhetetlennek bizonyultak. Viszont kifejezetten tetszett a játékot megelőző bombázási fázis, amellyel véletlenszerűen lehet szétrombolni a szögesdrót rendszert.
A játék végül kitűnő átmenet lehet a táblás és a figurás játékok között. Ugyan sokan nem szeretik a hatszög alapú játékokat, de én személy szerint kedvelem ezt a megoldás, mivel gyors játékot tesz lehetővé, az által, hogy itt nem lehetnek vitás helyzetek, félre mérések. Azoknak a Memoir 44-es játékosok, akik nem ragadnak le csak a második világégésnél, és érdeklődésük túlterjed más korokra is érdemes kipróbálniuk, hiszen egy hasonló, de mégis más játékélménnyel lehetnek gazdagabbak. Ez a játék is egy viszonylag kis dobozban elfér, könnyen szállítható, és saját példámmal igazolva, az adott forgatókönyv szerinti játéktábla felállítása sem túl időt rabló. Akik még nem próbálták a fent említett játékot azok számára, pedig azt tudom mondani, hogy ha nincs fél napjuk, egy nagy asztali wargame-hez, akkor is tudnak egy jót játszani egy klubban, egy konyhaasztalnyi területen, munka után, 1-2 óra alatt, anélkül, hogy órákig építenének terepeket. Ugyanakkor, ismerve a nyugati mentalitás a saját-, illetve a világtörténelemhez, sajnos nem sok jövőt látok a számunkra is érdekes, minket is érintő kiegészítők megjelenéséhez, így ezek megalkotása valószínűleg majd a fanatikus játékosokra vár, én minden esetre sok sikert kívánok hozzá, és szívesen kipróbálom majd azt is, legyen szó akár Gorlicéről, Limanováról. Premyslről, Isonzóról, Piavéről, Gallipoliról, Al-Kutról, vagy éppen a Visztula menti csodáról…"