Peter Portway hadnagy hirtelen megtorpant, a szomszédos völgyben felugatott egy Lewis golyószóró ! Lord Barnes ellenállásba ütközött! A romok között tehát németek rejtőznek. Gyorsan visszaküldte a tiszti szolgáját, hogy a tartalék öt ember menjen segíteni a Lord rajának. Barnes híres volt az éjszakai rajtaütéseiről, a háború előtt Indiában nagy tigrisvadász volt. Éjszakai vállalkozásait a németek mindig megemelgették, az ezredkantinjukban a falra szögezve tartotta a váll-lap gyűjteményét, minden német ezredből egyet, csak azokat amiken éjszaka rajta ütött. Ezrede állítólag több zsákmányolt géppuskát küldött már ajándékba haza, mint bárki más a seregben.
Ottó Neiss a pocakos középkorú hadnagy lassan lopakodott előre az embereivel, a bajor tisztet a kényelmes varsói szolgálatból helyezték ide a nyugati frontra. Amikor meghallotta a tüzelést, és meglátta a piros rakétát, rögtön elküldte a hármas rajt a dombon át, hogy nézzék meg ki harcol ott. A másik két rajjal, tovább nyomult előre a felrobbantott raktár romjai között. Az utászok alapos munkát végeztek a négy tartó oszlop közül az egyik szinte teljesen megsemmisült, a lőpor utánozhatatlan szaga még egy nappal később is facsarta az orrukat. A romok között dombok emelkedtek, azon gondolkodott, hogy a két szomszédos dombra felküld egy-egy őrszemet. Most már biztos hogy van itt még pár brit, bár elképzelni se tudta minek védik ezeket a romokat. A völgyben keresztben, egy hevenyészett barikádot építtet valaki, viszont nem védte senki. Neiss már nyitotta volna a száját, hogy parancsot adjon, amikor a völgy hirtelen megtelt barna ruhás alakokkal, és eldördült az első lövés.
Portway hadnagy a kardjával mutatott a fedezékek felé. Tudta, hogy teljesen hülyének nézték amiért még mindig kardot hordott magával, de megígérte az apjának, aki szintén tiszt volt, hogy becsülettel fogja forgatni az ajándékba kapott régi fegyvert. Ezen kívül szerencsét is hozott az öregnek Afrikában, sértetlenül jött haza minden hadjáratból. Emberei szétszóródtak és fedezéket keresve lapultak a romokhoz. Mindkét Lewis-t a jobb oldalra öszpontosította. A hadmozdulat viszont sajnos nem vált be, mert az egyik túlságosan közel nyomult a németekhez, azok pedig rögtön leszedték mindkét kezelőjét. Azt tervezte, hogy két-két emberrel a dombokon is előrenyomul, Hallgren tizedes is felkapaszkodott a jobb oldali dombra, a Pullman-féle testpáncéljában ágy nézett ki mint egy pocakos karikatúra. Harcsa bajusza csak úgy lobogott a szélben, de közben jól célzott lövéseket adott le a hunokra fentről.
Neiss emberei okosan fedezékről fedezékre nyomultak előre, hogy minél előbb gránátokat dobhassanak a britekre. A csarnok felénél heves tűzben próbált mindkét fél előrenyomulni, a golyószórók viszont a nagyobb lőtávolságukat jól kihasználva hátulról adtak csak tűztámogatást. A jobb oldalon az egyik Englander egy rövidre vágott vadászpuskával próbálkozott, de a szűk lövészárkokban remekül működő seprő, itt nem sokat ért. Mindkét oldalról elkezdtek záporozni a kézigránátok, a britek hirtelen két katonát is veszítettek, az egyik nyeles krumplinyomó, pont közöttük robbant. A rést kihasználva a németek előretörtek.
Portway elkeseredetten próbálta átcsoportosítani az embereit a heves golyózáporban. A kézigránátok elintézték az előretörő embereit, Hallgren a domb oldalában egy szikla mögött kuporgott, Pullman mellény vagy se, egy golyószóró szögezte a helyéhez, a rá vadászó két puskás németről már nem is beszélve. Közben visszaért a futár, a másik völgyben teljes sikert arattak, egy ember veszteséggel két fogoly és tizenöt németet öltek meg, a készletek mind megsemmisítve, viszont a Lord megsebesült. Portway körbenézett, tizenkét embert veszítettek a huszonhatból, a sípjával elkezdte a visszavonulás jelét fújni.
