Mark Garisson, egy nagyon olvasmányos kellően szellős, rövid fejezetekre bontott könyvben meséli el katonai szolgálatának emlékeit, nem nagyon takargat semmit, a részeg bulikat ugyanúgy leírja mint az éles bevetéseket. 1967-ben mint harmadéves egyetemista kifogy a pénzből ezért egy évre munkát vállal, ez viszont azt jelenti, hogy a behívhatják a seregbe. Pechjére meg is kapja a behívót. Hogy a gyalogos szolgálatot elkerülje, jelentkezik helikopter pilótának. Élete legmeghatározóbb szakasza lett ez, rengeteg kitüntetéssel és egy maradandó betegséggel tért haza (rengetegszer kísértek ugyanis permetező akciókat a háború során. A vegyszer hivatalosan csak a növényzet irtására volt kifejlesztve, emberre és állatra teljesen ártalmatlannak mondták, később azonban kiderült, hogy ez nem így van) . Garisson az emlékiratai alapján, számolatlan alkalommal volt életveszélyben de mindig megúszta. Hitvallása szerint nekik az volt a dolguk, hogy minél több amerikai srác kerüljön haza épségben a szolgálata végén, függetlenül attól, hogy mi a háború célja.
Garissont egy magyar, Bela Toth tanította a repülős iskolában, a kötet végén kiderül, hogy Ő is oktatópilótává válik, és igyekszik olyan szigorú és alapos lenni mint Toth, mert neki is azok a leckék adták a biztos alapot a túléléshez amit akkor kapott.
Garrison a felvidék középső részére kerül Camp Holloway, Pleiku. A bázis a vadonban több hegytetőre épült, akkora, hogy helikoptereket is tudnak itt állomásoztatni. Állandóak a zaklató tüzérségi támadások, van hogy nappal repülnek, éjjel meg puskával a kezükben lapulnak a lövészárkokban. A beszivárgó szabotőrök kedvenc trükkje, hogy a kézigránátot ragasztóanyaggal körbetekerik, a biztosító szöget kihúzzák, majd az egész ajándékcsomagot bedobják az éjszakára leparkolt helikopterek üzemanyagtankjába. A benzin szép lassan feloldja a ragasztószalagot a gránát meg véletlenszerűen tűzgolyót csinál a gépből. Ezért este a tanksapkákat különféle jelölésekkel látták el, hogy reggel azonnal látni lehessen, ha éjszaka valaki hozzányúlt.
A szerző szépen végigjárta a szamárlétrát, először a csapatszállító gépeken másodpilóta, majd a támogató szerepre felfegyverzett gépeken szolgált ezen a poszton, amíg végül pilóta lett teljes jogkörrel. Annyi találatot gyűjt be, hogy a társai ráragasztják a "mágnes segg" becenevet, egyszer az egyik fedélzeti lövészének véletlenül elsül a géppuskája és hátba lövi Garissont a pilótaülésben, szerencséjükre az ülés felfogja a golyót és megússza pár zúzódással, de hosszú percekre elveszíti a kontrollt a gép felett, szerencsére a másodpilótája gyorsan kapcsolt.
Rengeteg bevetést repültek, sokszor úgy kellett tűztámogatást adni a dzsungelben, hogy a földi segélykérést suttogva tudták csak bediktálni a rádióba, és a helyzetjelző füstgránát begyújtására a gerillák már sortűzzel feleltek, mert ezzel elárulták magukat az addig rejtőzködő járőrök. Azonnal és pontosan kellett lőni a rakétákat, mondhatni sebészi pontossággal, ellenséges tűzben. Leírt egy olyan esetet, amikor a rakétát kilövéskor eltalálta egy golyó, így rossz pályán csapódott be hét amerikai katona halálát okozva.
Persze nem csak kőkemény akcióból állt Garisson-ék élete. Ha néha kijutottak a táborból igyekeztek nagy kanállal habzsolni az életet, a helyi kínai szabónál méretre készült öltönyt lehetett rendelni, amely egy hónapon belül megérkezett Hong Kong-ból, kiváló minőségben. A nyilvános házban is felejthetetlen élményekkel gazdagodott, mert az egész éjszakai szolgálat után reggel mentek le a táborból a műintézetbe, érkezés után vett egy fürdőt és a lány megmasszírozta ez annyira jól sikerült, hogy elaludt és csak este ötkor ébredt fel. A kimenője lejárt, az összes amerikai visszament a táborban, ott állt egy automata pisztollyal harminc golyóval egy vietnami kisvárosban és sötétedett. Gyalog visszaindulni öngyilkosság lett volna, ezért megkereste a lányt és megkérte, hogy rejtse el éjszakára. Alig értek a szállásra, máris két vietnami férfi érkezett és az amerikait keresték. Szerencséjére el tudott rejtőzni és a lány sem dobta fel, reggel lestoppolt egy konvojt a tábor felé így jutott vissza. Emlékezetes éjszakát virrasztott végig.
A kötet jó stílusban, rengeteg bakatörténetet elevenít fel, a szerzővel vannak interjúk a Youtube-on , sőt még eredeti rádiófelvételek is, amikor egy másik pilótatársával beszélnek rádión és eltalálják a gépét. Kódneve Pigpen a másik pilóta a társa Waldo, a harmadik pilóta vezeti a szállító helikoptert. Csak ajánlani tudom a könyvet, a youtube anyagokkal együtt egészen különleges élményt ad.
