A "Nagy Háború" - ahogy akkoriban az első világháborút nevezték - nem indult jól az Osztrák-Magyar Monarchia számára. Folyamatos vereségek érték a hadsereget és hátrálásra kényszerítették őket. Áttörést csak az 1914. decemberi Limanowai győzelem hozott, amikor újra támadólag lépett fel a Monarchia, bár ezek a támadások jelentős veszteséget nem okoztak a cári Oroszországnak. A limanowai felszabadító csapás után a Monarcia az összeomlás szélén állt, saját hadserege demoralizálódott és legyengült, az oroszok pedig még mindig a birodalom területén állomásoztak. A limanowai offenzíva lett az osztrák–magyar haderő utolsó önálló keleti hadművelete. A dualista birodalom már ekkor sokat köszönhetett a kölcsönkapott német csapatoknak, amelyek a Déli Hadsereg kötelékeibe tartoztak. Innentől kezdve a Monarchia hadserege egyre inkább német szövetségese rangban alacsonyabb és hanyatló partnere lett.
Az ideiglenesen rendbehozott halics-i híd
Nagy érvágást jelentett a monarchia csapatainak a Przemyśl erőd elvesztése. Ez az Osztrák-Magyar Monarchia legfejlettebb erődrendszere volt az első világháborúban, melynek kiemelt szerepe a keletről (Oroszország) érkező fenyegetés és támadás visszatartása volt. Az erőd három csatát ért meg, amikor is a 2. csata során orosz kézre került. Ekkor töménytelen mennyiségű hadianyag és osztrák-magyar katona esett orosz fogságba. Számszerűen: 9 tábornok, 93 törzs- és 2 500 tiszt, valamint 117 000 katona, közel 120 000 fő. Az emberveszteséget nehezen tudta pótolni a Monarchia. Teljes ezredek szűntek meg Przemyśl-nél ,melyeket nem úgy pótoltak, hogy az eredeti hadrendi szám alatt újratöltötték az ezredet, hanem a már meglévő menetezredekből és zászlóaljakból hoztak létre új ezredeket. Ezek az ezredek lettek a 300-as sorszámú ezredek.
Az 1915. május végén a keleti frontra érkező magyar királyi 17. honvéd menetezredből és más alakulatok menetszázadaiból Riffl Sándor őrnagy vezetésével megalakították az úgynevezett magyar királyi "Riffl-féle" kombinált ezredet. Az ezred 1915 október 4-én kapta meg a 310-es hadrendi számot. Azért kombinált, mert állomány nem egyöntetűen magyar királyi, vagy császári és királyi alakulatokból, hanem vegyes csapatokból állt, így az ezredben voltak magyar királyi honvéd, népfelkelő és császári és királyi alakulatok. A Riffl majd 310-es gyalogezred a Német Déli Hadsereghez, azon belül a Hofmann hadtest 130. gyalogdandárjához volt beosztva. Az elején még két zászlóaljjal működő ezred zászlóalparancsnokai Bartha László százados és Bereghy Barna százados volt. Az eső jelentős csatájukat, melyért az ezred dicséretben és emléklapban részesült 1915. június 27. és 30. közötti Halicz-i (Halics) hídfőben vívták. Ekkor még az ezred állományában nagy számban harcoltak a volt székesfehérvári 17. honvéd menetezred katonái is.
A Haliczi Csata:
Galícia tartomány Halicz-ról kapta nevét. Lengyelül Halicz, latinul Galic ma Ukrajnához tartozik. Ukrajnának a történelmi kezdete, az első fejedelmek székvárosa. 1914-ben még a Habsburg birodalom legnagyobb, legnépesebb és legészakibb tartománya volt. Halicz egy fontos közlekedési csomópont a Dnyeszter partján, egy acélhídja és számos fahídja volt. Az oroszok 1914-ben elfoglaltak. E település visszafoglalása a Monarchia csapatainak stratégiai fontossággal bírt. Az orosz haderő 1915 júniusában sejtette, hogy támadás készül Halicz ellen, ezért a hídfőt megerősítette négy gyalogezreddel és tüzérséggel, hogy felkészüljenek az átkelés megakadályozására és legyen erejük egy ellentámadásra is. Orosz oldalon a 9. hadsereg állt szemben a 12. ezred két zászlóaljával, a 37. ezred egy zászlóaljával, a 74. ezred három zászlóaljával és a komplett 11. ezreddel.
Halicz elfoglalását a Hofmann hadtestre bízták. A Hofmann hadtest parancsnoka Hofmann Péter gyalogsági tábornok volt. A hadtest igen vegyes alakulatokból állt. Voltak benne honvéd és közös ezredek, pótalakulatok, népfelkelők és tiroli vadászok, sí- és kutyás alakulatok, különféle tüzér és lovas alakulatok, valamint egy ukrán női különítmény. Ennek a hadtestnek a részét képezte a magyar királyi "Riffl-féle" kombinált ezred. Az ezred Halicz-nál volt állásban 1915. június 27-ről 28-ra virradóra, ezért ők kapták feladatul a Dnyeszteren való átkelés kierőszakolását. Halicz előtt az ezred járőrei csak üres orosz állásokat találtak, hála az előző napi és a kora reggeli tüzérségi előkészületeknek.
Riffl Sándor őrnagy
A járőrök a város előtti orosz állásokat reggel 6 órakor foglalták el harc nélkül, és tovább folytatták járőrtevékenységüket Halicz irányába. Reggel 8 órára már Halicz-ban voltak - a várost az oroszok ekkorra már kiürítették. A "Riffl" ezred az elsőként ért a városba! A fa hadihidat az oroszok felégették, az acélhidat felrobbantották. A Bereghy zászlóalj délután fél 2-re érte el a halicz-i hidat, ahol megszállta az acélhídtól balra és jobbra eső részeket. Délután többször is megpróbálták a felrobbantott hidat rendbe hozni, de ezek a kísérletek sorra meghiúsultak, mert az oroszok folyamatos tűz alatt tartották a környéket. Úgy ropogtak a puskák meg az ágyúk, mint mikor a kukoricát pattogtatják. Este heves csatározások folytak, melyek 4 halálos áldozatot követeltek és további 17 fő megsebesült meg.
A híd
1915. június 28-án éjfél körül halvány pára jelent meg a folyó fölött, ami tovább sűrűsödött, és a felrobbantott acélhidat teljesen betakarta. Aznap éjjel 3 órakor a „szapőrök” tetőlécből és deszkából átjárót eszkábáltak a két hídpillér közé, amin viszont csak egy ember fért el. Elsőként a honvéd Bereghy zászlóalj emberei haladnak át a hídon, aztán Bartha százados zászlóalja is csatlakozott Bereghy százados zászlóaljához. Úgyszólván egy deszkán masírozott keresztül egy ezred a folyó felett irtózatos srapnel és tüzérségi tűzben! Reggel 6 órára az ezred majdnem elérte a vasútvonalat, az idő csak arra volt elég, hogy hevenyészett védőállásokat alakítsanak ki a parttól nem messze. Egész nap folyamatosan hullottak a tüzérségi gránátok. Az oroszok ekkor megpróbálták a Dnyeszter partján bekeríteni az ezredet, de ezt ezt heves harcokban a két zászlóalj meghiúsította. Aznap 7 tiszt és 50 ember sebesült meg.
Az "Riffl" ezred a 29.-én a 55. hadosztálytól ezt az utasítást kapta:
"Az ellenség Chorotków és Tustán község és a Gnila-Lipa patakot kísérő magaslatokat tartja megszállva. Saját hadosztályunk egyes részeivel a Dnyeszteren átkelt, további átkelések folyamatban vannak. Vett hírek szerint az ellenség tegnap este kb. 4 gy.e. és sok tüzérségből álló erősítést kapott, mely erősítésekkel a legközelebb ellentámadásra készül. Ezt megelőzendő a hadosztály átkelt csapatai 29.-ről 30.-ra virradó éjjel az ellenséget megtámadják, s birtokba veszik Chorosztków és Tustánt kísérő magaslatokat s azokat tartják a hadosztály többi csapatainak átkeléséig. Az átkelt részek Riffl őrnagy parancsnoksága alá lépnek. A támadáshoz Riffl őrnagy úgy intézkedjen, hogy a sötétség beállta után a kiindulási helyzetet éjjel 2 órakor érje el. Kiindulási helyzet a haliczi vasúti állomás és a Gnila-Lipa hídja közötti rész a vasúti töltés mentén. Támadás tűz előkészítés nélkül, Riffl őrnagy által megállapított időben tisztán rohammal hajtandó végre. A roham sikerülte után távbeszélendőn jelentendő, hogy tüzérségi tűz hova kívánatos."
A Bartha zászlóalj a következő parancsot kapta az ezredtől:
"A Bartha zászlóalj és a géppuskás osztag az első vonalban csatlakozzon a Bereghy zászlóaljhoz és a vasúti töltés mentén az őrházig foglal készenléti állást. 4. százada, mint tartalék a jobbszárny mögött közvetlen követi a zászlóaljat. A kiindulási helyzet felvételére a zászlóalj a Bereghy zászlóalj mögött indul 23 órakor. A kiindulási helyzet felvétele jelentendő. Én a Bereghy zászlóalj jobb szárnyán tartózkodom. Támadás megindulását álláspontomról kilőtt fehér rakéta jelzi. 23 órától kezdve teljes csend! Dohányozni, beszélgetni, vezényelni, sípot, vagy lámpát használni tilos! Ellenséges tűz nem viszonozható! Meglepetés esetén teljes fedezés! A támadást a géppuskás osztagok támogatják, kik azonban a rohamban is az első vonalban tartózkodnak."
Egész éjszaka felhőtlen csillagos ég volt erős holdfénnyel. A világos éjszakában minden alakot ki lehetett venni. Ilyen körülmények között öngyilkosságnak tűnt a támadás. A roham megindítását fehér jelzőrakéta jelezte volna. Ilyen feltételek mellett maga a támadás - tüzérségi támogatás nélkül -, mind a legénységben, mind a tisztikarban mély aggodalmat és félelmet ébresztett. Itt csak győzni, vagy meghalni lehetett!
K.u.K. géppuskások.
Sajnos 2 óra 10 perckor az ellenség a készülődést észrevette és folyamatos géppuska tűzzel árasztotta el a vasúti töltés felső szegélyét. A tűzbe a vasúti őrház melletti hídnál elhelyezett két ágyú kartácstüze is beleszólt. Nehezítette a helyzetet, hogy az ellenséges tűz egy része oldalazó tűz volt, ami elől nem volt hova menekülni. A pánik kitörése csak pillanatok műve lett volna, ha 2. század parancsnoka - Schupiter népfelkelő főhadnagy - a helyzetet felismerve, a támadás jelét jelző rakétát nem megvárva, a vasúti töltéshez szegezett századát hírtelen, rajta-rajta kiáltással rohamra vezényelte. Ez a határozott magatartás magával ragadta az ezred többi századát is. A géppuskás osztag az ellenség ágyúinak irányába leadott vízszintes szóró tüzével a két ágyút elhallgatatta. Majd ők is a rohammal tartottak, géppuskájukat hónalj alatt tartva harcoltak - menet közben tüzeltek - ezzel kiiktatva a töltés közelében elhelyezett további tüzérséget. Az ezred futásban tört az ellenségre. Először még át kellett kelni a Ghila-Lipa folyón ami 5 méter széles és 2 méter mély volt. Nehéz volt az átkelés, sok sebesült a folyóba zuhant és megfulladt. 3 óra 15-re a Bereghy zászlóalj mégis átkelt a folyón. Bartha László százados zászlóalja elérte Tustán és Siemkowce falucska szélét. Az oroszok védelemre rendezkedtek be, így a házakért egyenként kellett megküzdeni. Ekkorra már a mi tüzérségünk is beleavatkozott a harcokba. De bBár ne tette volna! Mert sok gránát a saját rohamozók közé csapódott be. 4 óra 45-re a Bereghy zászlóalj elfoglalta Chorosztków falut és menetből tovább támadtak, de a saját tüzérségi tüzünk miatt 300 lépést vissza kellett rendelni és megálljt kellett parancsolni nekik. 10 órára a Bartha zászlóalj nagy harcok árán elfoglalta a két falut. A harcokban eltévedt honvédeket a Bartha zászlóalj gyűjtötte össze, ami nem is ártott, mert így meg tudták erősíteni a zászlóalj rajvonalát, ezzel sikerült végül ellenállniuk egy orosz támadásnak, ami a zászlóaljat érte nem sokkal 11 óra előtt.
A sérült híd
Délután fél 3-ra a csata eldőlt. A megerősítésre érkezett orosz ezredek nagy része futásnak eredt, majd befészkelte magát az északra és keletre található magaslatok mögé, a maradékuk pedig fogságba esett. Az oroszok vesztesége 2500 fő volt, amiből 600 hadifogoly. Este a honvédek meleg vacsorát és bort kaptak. A nap hátralévő részében Halicz térségében már nem folytak harcok. Az ezred e szép haditettért a hadosztály parancsnokságától emléklapot kapott.
Érdekes, hogy a harcok alatt Halicz-i várhegyet az orosz tüzérség nem lőtte, nem hullottak gránátok Galícia legszentebb történelmi emlékére. Pedig Hofmann altábornagy egész törzskarával onnan vezette a harcot. Azt mondják kegyeletből kímélték a helyet. Halicz Ukrajnának a történelmi kezdete, az első fejedelmek székvárosa.
szerző: Rangel István
