Ez a ráadás-cikk hirtelen felindulásból született, ugyanis állítottam össze a céges bulihoz szükséges, Bolt Action-t bemutató terepasztalt, és rájöttem, hogy bár van bőven, de még mindig nem elég a kis alapterületű szivacsdomb mennyisége! Kisebb fenyőerdő-akadályokkal szerettem volna tarkítani a nyári füves terepet, de csak nagy hegyeim vannak, és ici-pici dombocskáim. Mivel nekem most a kettő közötti méretre lenne szükségem, ezért még van egy pár napom rá, hogy legyártsam. Kihasználom hát az alkalmat, és kép illusztrációval leírom a készítés fázisait, a kezdetektől a végéig.

A mindenre (is) jó ping-pong asztal most munka asztallá avanzsálódott, mindenekelőtt a sok hurkapálca-darabolás miatt megviselődött pengét lecseréltem a szikében, és felterítettem a régóta használt munka abroszomat. Elővettem egy darab 10cm vastag szivacsot, (mindig van itthon tartalék, szinte minden nyersanyagból, hátha hirtelen eszembe jut valami, ami nem tűr halasztást!) és három felé daraboltam. Már rögtön későbbiekre gondolva kissé ferdén végeztem az elnagyolást, mivel úgyis lejtősek lesznek az oldalak, így jobban kihasználom a szivacs méreteit.

Ezt követően kisebb darabonként távolítottam el a felesleges részeket, hogy a végeredmény végül valami domborzatformát öltsön. Nincsenek előre megtervezve a vonulatok, ahogy a vágások kiadják, olyan lesz a végeredmény. A meredek hegyomlásoknál, szakadékoknál nem vágtam, egyszerűen kitépkedtem a szivacsdarabokat, ez majd sziklafestést kap a végén. Már majdnem kész voltam az első dombommal, mikor a végén sikerült egy picit belevágnom a szikével a kisujjamba. Nem nagyon, de ahhoz épp eléggé, hogy vérezni kezdjen. A munka ilyenkor megáll, így van időm írni! ...úgyhogy csak óvatosan! A dombok kialakításánál csak arra kell vigyázni, hogy a lejtők- ahol csapatmozgásokat szeretnénk majd látni - maximum 20-30°-osak legyenek, hogy a talpalt figurák és a (nem guruló kerekes) járművek megálljanak saját talpukon, felfelé kapaszkodás közben!

Ha ez meg volt, jöhet a drótkefézés. Óvatosan kell horzsolni a felületet, főként az alsó részeknél, mivel erőteljesebb húzáskor nem csak a felület alakul, hanem leszakítva egy jókora darabot, az egész domb! Tehát csak finoman bánjunk a drótkefével, inkább, csak ahogy a kefe saját súlya engedi! Én sűrűn leporszívózom munka közben a szivacs felületét, ugyanis a szobámban dolgozom, ha nem szeretnék később minden bútoron 2-3mm-es, elektromos részecskével feltöltött szivacsdarabot, ajánlatos ezt tenni! Később sokkal nehezebb levakarni mindenhonnan. (Saját kezdeti tapasztalat!)

Ha az összes dombunkkal készen vagyunk, ajánlatos még az udvaron szőnyegporolóval is kiütni a porszemcséket festés előtt! Majd, jöhet a festés! Főként európai terepre szánom az új dombjaimat. ezért zöldesebb árnyalatú olíva-barna keveréket használok. A híg festéket vékonyan felkenem, majd az ecsettel szétdörzsölöm, hogy megszűnjenek az ecsetvonás kontúrjai, illetve, hogy rendesen takarjon mindenütt a feldrótkefézett felületen.

A szakadékoknál, hegyomlásoknál először befestem az egészet sötétszürkére, majd a kiálló felületeket átkenem világosszürkével is.

Utána, ha egy kicsit száradt, száraz ecsetelek hígítatlan sötétzölddel, hogy mohahatásúak legyenek a sziklák.

Tapasztalataim alapján két nap száradás szükséges szobahőmérsékleten, de ilyenkor télen, a fűtött szobában, pláne közel a fűtőtesthez szerintem kevesebb idő is elég lesz.

A teljes és végleges színeiket a szivacsterepek pár év múlva érik csak el, ugyanis ekkorra szépen besárgulnak a világosabb részek, melyeket a legjobb akaratunk mellett sem takart be a festék, így viszont még szebb lesz az összhatás. ...addig meg csak játszani kell vele!   

Jó szórakozást, eredményes munkát, és sok-sok örömteli játékot kívánok minden Olvasónak, aki megpróbálkozik a fent leírt domborzatkészítéssel! 

Jentz