2007-ben olvastam Bernard Cornwell Starbuck sorozatát, írtam is róla egy ismertetőt itt a blogon. Mind a négy regény utószavában Cornwell az egekig dicsérte Stephen W. Sears történelmi monográfiáit az Amerikai polgárháborúról. A Richmond kapujáig kötet kapcsán, azt írta, hogy a Szimpatizáns című regényét tulajdonképpen ebből írta meg. A Vérmező című regényét szintén Sears Landscape Turned Red című kötetére alapozta, ezt egyébként úgy jellemezte, mint a legjobb könyv amit valaha csatáról írtak. Én nagyon remélem, hogy a Peko kiadó és az olvasók is felismerik mennyire jó ez a könyvsorozat és így kiadásra kerül majd az összes Sears kötetet. Bernard Cornwell véleménye szerintem igazán értékes, mert ő egy nemzetközi sikerszerző, aki maga is publikált csatáról monográfiát (Waterloo 1815). Olyan valaki, aki tucatjával írt történelmi regényeket és rengeteg angol nyelvű szakirodalmat tanulmányozott hozzájuk. Szóval ha Cornwell így dicsér valamit, akkor az biztos, hogy magas minőséget képvisel. Ezért én hosszú várakozás után, nagy elvárásokkal indultam neki ennek a kötetnek, és nem csalódtam, mert igazán értékes kötettel gyarapodott a gyűjteményem.
Stephen W. Sears 1932-ben született, a 91 éves történész egy élet munkájával kilenc könyvben dolgozta fel a Potomac hadsereg történetét. Ha az életművéből csak a következő három kötet (Landscape Turned Red, Chancellorsville, Gettysburg) napvilágot láthatna magyarul, már az is hatalmas fejlődés lenne a hazai hadtörténeti irodalomnak. Ezzel a négy könyvvel minőségi szinten lenne lefedve az 1862-63-as év fő hadszínterének eseményei magyarul. Az amerikai polgárháború történetéből szerintem, sokat lehet tanulni, ráadásul előre vetítette ez a korszak a Nagy Háború viszonyait és eseményeit.
A blokád jelentőségét, a vasúti szállítás fontosságát, a megnövekedett tűzerőt, amivel kommunikáció és parancsnoki hálózat nem tudott lépést tartani, valamint a háború végére jellemző árokrendszereket, csupa olyan elem, ami visszaköszönt az 1914-ben kezdődött konfliktusban is. A Richmond Kapujáig kötetben megismerjük azt a hatalmas logisztikai erőfeszítést, amit egy korabeli partraszállás sikeres végrehajtása jelentett és a már ekkor is alapvető erődítési gyakorlatot, mindkét fél részéről. De leginkább a parancsnokok emberi oldalával és kihagyott lehetőségeivel szembesülünk, aminek az egyik oka a korabeli kommunikáció színvonala és parancsnoklási gyakorlat hiánya. Illetve az is, hogy egy hatalmas vadonban manővereztek, amatőr hadseregekkel és mindenkinek csak töredékes képe volt arról, hogy mi is zajlik körülötte tulajdonképpen. A hadseregek méretéhez képest elenyésző volt a tapasztalt, képzett tisztek száma, és nekik sem volt gyakorlatuk ekkora tömegek vezetésében. Szemben a korabeli európai konfliktusokkal, ez a háború nem egy évszázadok óta megművelt un. "kultúrtájon" zajlott, itt a vadonból kihasított termőföldek aránya jóval kisebb, az út hálózat és a hidak száma pedig jóval kevesebb volt, mint egy európai országban.
Ezeket azért tartom fontosnak kiemelni, mert a körülmények tudatában szerintem könnyebb megérteni azt a mennyiségű hibát és tévedést amit a könyv lapjain a különböző rangú tisztek elkövetnek. A legtöbb alakulatban a katonák választották a tisztjeiket, kaptak bizalmat az embereiktől, de ez még nem jelentette azt, hogy katonai vezetőknek is alkalmasak voltak (polgári vezetőnek ettől még lehet, hogy remekül beváltak). Legtöbbjük nem kapott szakirányú képzést, és a cselekedeteiket mi utólag a végeredmény ismeretében ítéljük meg, ezért érdemes kicsit engedékenyebben kritizálni a teljesítményüket.
Mindez azonban nem sokban javítja az események egyik legfontosabb főszereplőjének, az Unió parancsnokának megítélését. Mert George B. McClellan tábornok képzett tiszt és gyakorló vasútmérnök volt, harcolt Mexikóban, megjárta a Krími háborút (látta Szevasztopol ostromát), kézikönyvet írt az USA lovasságának harcászatáról, többet tudott és tapasztalt mint a tisztek 95%-a. Mindezek ellenére, mániákus félelme a csaták megvívásától, meg az utánpótlás és a csapatok halmozásának rögeszméje, együtt szerintem évekkel meghosszabbította a háborút, ha időben leváltják egy kompetensebb vezetőre, akkor tízezrek halálát lehetett volna elkerülni. De ez csak az én egyéni véleményem már régóta, amit számomra ez a könyv csak megerősített. Érzésem szerint mint hadsereg szerevező és hadmérnök remek volt, de döntéshozó tábornoknak katasztrofális. Persze ezt mindenki döntse el maga, a könyv elolvasása után.
Ezt a kötet mindenkinek ajánlom akit érdekel ez a korszak, mert remek egyensúlyban vannak benne az emberi sorsok és visszaemlékezések, a csataleírásokkal. Gördülékeny és olvasmányos, megértjük belőle a nagy stratégiai célokat, majd látjuk a taktikai szintű megvalósításukat, azt ahogyan zajlottak ezek a sokszor teljesen külön vívott ütközetek, amelyeket aztán utólag az adott nap csatájának neveztek el.
