Ha az első világháború kapcsán szóba kerülnek az erődök, akkor a nyugati fronton Verdun, illetve talán még a belgiumi erődítések kapnak figyelmet. Ha a keleti front akkor meg Przemyśl, és annak ostromai, amik említésre kerülnek. Magyar szempontból is ez utóbbi a legjelentősebb. Nagyon kevés szó esik azonban az Osztrák-Magyar Monarchia egyéb erődítéseiről, pedig ezek közül akadtak olyanok is, amelyek sikeresen betöltötték a szerepüket, és a háború egész ideje alatt védték a dualista állam határait.
2018-ban sikerült megnéznem Kobaridból hazafelé a Hermann-Kluze erődöt, ami egy völgyzáró erődítés. Akkor még nem tudatosult bennem, hogy mennyi azonos stílusban és szabvány szerint készült hasonló építmény létezik még a régi határok mentén. Részemről egy Facebook csoportban csodálkoztam rá először a Balkánon épült erődítésekre, az Erődtúrák, kalandtúrák a Monarchia nyomában BiH és CG területén csoportban. 2021-ben aztán adódott egy nagyon kedvező baráti ajánlat Olaszországban, Rovereto mellett egy kis faluban Branconilo-ban, egy négy napos szállásra. Természetesen kihasználtuk és pár napra odautaztunk. Amikor elkezdtem csillagtúrákat tervezni a környéken, akkor szembesültem azzal a ténnyel, hogy 1914-ig Trento város védelmében kiépítettek egy 30 km hosszú hegyi erődvonalat, hét nagyobb és számtalan kisebb erőddel és támponttal. Ezek közül szinte mind látogatható is, a leginkább épen maradt Forte Gschwent-Belvedere-t már akkor megnéztem, írtam is róla itt egy posztott. Most 2023-ban viszont újra lehetőségem nyílt a környék további felfedezésére és így megnéztük a Forte Dosso delle Somme (Werk Serrada volt az osztrák neve) romjait.
Autónkat egy hegyi parkolóban hagytuk 1200m magasban, a túránk egy kedves vendégfogadótól indult, a békésen legelésző kecskék mellett kapaszkodtunk felfelé, viszonylag hamar beértünk a monarchia korabeli védőállásaiba, a kőbe véset és kövekből épült árokrendszerből fenséges a kilátás, hiszen pont azért épült, hogy szemmel és főleg, hogy tűz alatt lehessen tartani az ellenséget a völgyekben és a szomszédos hegyeken. A túra felét felfelé kapaszkodva, lassan mintegy tízezer lépés megtételével tettük meg. Hol a sziklafalak között kanyargott az utunk, hol vadregényes erdei csapásokon. Az erőd romjai 1670m-en vannak, jól járható kitaposott ösvények kötik össze a lövészárkokat, egy helyen még egy hegybe fúrt alagúton is átmentünk.
Az épület körüli fennsíkon mindmáig látszanak a fűvel benőtt kráterek, amit az olaszok pergőtüze okozott. A kilátás innen gyönyörű, a környező völgyek napsütötte időben teljesen átláthatóak. Könnyű megérteni a hely stratégiai fontosságát, ( a közelben egyébként a NATO is kiépített egy légvédelmi rakétabázist a hatvanas években ) az egykori erőd a korabeli viszonyok között egy modern építménynek számított. Négy, egyesével forgó kupolákban elhelyezett 10,5cm-es Skoda tarackkal volt felszerelve, ezekkel innen 1670m magasból hatékonyan lehetett akadályozni a völgyekben bármiféle mozgást. A lövegekkel védték a Monarchia csapatai az olaszok ellen Rovereto városát. Az erőd közvetlen védelmére két 6 cm-es löveg és 22 db géppuska szolgált, a korabeli viszonyokra vetítve érdemes ezt nézni, egy gyalogezrednek volt 1914-ben nyolc ilyen fegyvere, ami több mint háromezer katonát jelentett. Az erőd védelme tehát megfelelő lőszerkészletekkel ellátva, rendkívül ellenálló volt egy gyalogsági rohammal szemben. A leküzdésére akkor volt a támadóknak esélye, ha az erőd lövegeinek hatótávolságán kívülről, nehézlövegekkel lerombolták. Amennyiben az olaszoknak nem tudtak igazán nehéz tüzérséget bevetni az erőd ellen (márpedig 1915-ben nem sok volt nekik sem), akkor egy gyalogos rohamnak esélye se volt a géppuskák kereszttüzében. Bár az erőd ma már romos, a háború alatt nem sikerült, se elfoglalni, se lerombolni, 1936-ban robbantották fel az olaszok, hogy a beépített acélt kinyerjék. A kalandvágyók fejlámpával megpróbálhatnak bemenni az alagutakba de ez nem ajánlott, a Forte Gschwent-Belvedere múzeummá alakítva néhány kilométerrel odébb egy teljes intakt erőd bejárását kínálja néhány eurós költségért.
Az erőd megközelítése nekünk nagy élmény volt, két gyerekkel (8, 11) és egy kutyával is teljesíthető remek gyalogtúra, nekem mint a történelem iránt rajongó embernek a védvonal megmaradt részei nagyon érdekesek, főleg mivel korabeli fényképeket helyzetek el az útvonalon. Ezek segítségével kapunk egyfajta időutazásos élményt, látjuk, hogy akkor hogyan nézett ki és mostanra mi maradt meg a védőállásokból. Ha valakit nem vonz a múlt, de szeret túrázni, és tudja élvezni a gyönyörű kilátást, akkor ő se fog csalódni, ha felkapaszkodik az öreg erőd romjaihoz.
