Kezdjük talán a szerzővel, John H. Gill, egy nyugalmazott amerikai katonatiszt, aki az USA dél-ázsiai védelmi politikájának szakértője. 2005-ben vonult nyugdíjba, azóta egy meglepő fordulattal Napóleon német nyelvterületen viselt hadjárataival foglalkozik (1809, 1813). Írt egy trilógiát az 1809-es hadjáratról (ezt), amelynek során a Habsburg Birodalom végül vereséget szenvedett a francia császár hadaitól. Ebben a háborúban vívtak csatát Győrnél (az egyetlen magyar földön vívott Napóleon korabeli csata), Wagramnál (Lipcse után a második legnagyobb csata), Aspern-Esslingnél (erről kiadtak egy remek regényt Patrick Rambaud tollából magyarul) és Znaimnál, ez utóbbiról a szerző külön könyvet is írt, amit a Peko kiadott magyarul, bővebben itt. Ezen kívül megszerkesztette, egy bajor hadnagy memoárját, Franz Joseph Hausmann-ét aki végigszolgálta a korszak hadjáratait 1805-1814 között. Volt szerencsém három podcast interjút is meghallgatni az íróval, rendkívül jól és összeszedetten beszél, élmény hallgatni is, nem csak olvasni. John H. Gill továbbra is dolgozik, 2025 májusában adták ki a Broken Eagles könyvének első kötetét, ez Napóleon 1813-as hadjáratát tárgyalja a német szövetségesei szemszögéből. 1812-ben szinte az összes német segédcsapat odaveszett Oroszországban, ezért 1813-ban egy teljesen új haderőt kellett szervezniük Napóleon szövetségeseinek. A második kötet kiadása 2025 októberére van kitűzve. Hadijátékos szemszögből Gill munkássága egy igazi nyúlüreg, amiben Alice-ként beleugrunk és el is veszünk, pont mint a kislány a mesében. A szerző munkái alapján ugyanis elindult a téma feldolgozása, mind az egyenruhák, mind a figurák terén.
Mi a csábító ebben, hadijátékosként? Például az, hogy 1809-ben a brit történészek és hadijátékosok által agyonmisztifikált és piedesztálra emelt spanyol gerillaháborúhoz hasonlóan, Tirolban is kitört egy felkelés a Bajorok ellen, (1805-ben Austerlitz után a Pozsonyi békében Tirol átkerült a birtokukba.) A hegyes terepen a tiroli lázadók rendkívül sikeresek voltak, főleg mivel a reguláris bajor sereg Napóleonnal volt a Dunánál. Remek téma a hadijátékosoknak, bajor-francia csapatok harcoltak a tiroli lázadók és az osztrák hadsereg egységei ellen. Szintén nagyon színes történetek a könyvben a német területen sporadikusan kitört egyéb lázadások eseményei, az egyik ilyen regénybe illő történet, az amikor egy porosz huszártiszt portyára indul az alakulatával, szász területre. Ez hatalmas diplomáciai kavarodást okozott, mert a poroszok nem léptek be a háborúba, de ez a renegát porosz huszár alakulat ezt próbálta elhitetni. Próbáljuk meg elképzelni a Napóleon oldalán álló szász városok rémületét, amikor azt hiszik a jó öreg Blücher jön egy húszezres porosz haddal ellenük, közben csak egy renitens huszárportyával van dolguk. Az osztrák hadvezetés próbált, minden németül beszélő állam területén lázadásokat szítani, ebben nagy segítségükre volt, hogy az 1806-os vereség után rengeteg állástalan porosz tiszt próbált megélni a különböző törpeállamok területén. Ők mind utálták Napóleont és a változásokat, amiket a német területen megvalósított, hiszen határokat rajzolt át, trónokat szüntetett meg, és új államokat hozott létre.
Mint például a Rajnai államok szövetségét, amelyet Napóleon alapított meg 1806-ban, 1811-ben amikor a hatalmának tetőpontján állott, négy királyságból, öt nagyhercegségből, tizenegy hercegségből és tizenhat fejedelemségből állt, és közel 120.000 katona alkotta a haderejét. Az 1806-os porosz vereséget követően az összes kicsi ország igyekezett megoldani a haderejének átszervezését a francia mintára. A sokféle egyenruhába bújtatott, tarka sereg tagjai közül volt, aki Spanyolországban harcolt, volt aki Moszkváig jutott. A könyv kizárólag az 1809-es hadjáratra fókuszál, és sorra veszi a tagállamok seregeit, szervezetüket, egyenruhájukra is kitért, majd bemutatja az összes olyan akciót amiben részt vettek. Nagyon színes és érdekes a fejezetek dolgozzák fel az egyes hadseregek történetét, ott van például a Vesztfáliai királyság amelynek trónjára Napóleon öccse Jérome került, aki igazán nagy uralkodóként határozta meg önmagát, és ragaszkodott egy nehézlovas vértes ezred létrehozásához, amivel ki is vívta a császár rosszallását. Mivel az ő királyságához csatolták a Brunswick hercegséget, ezért érintőlegesen benne van a könyvben a Fekete Brunswick hadtest is, ők Napóleon ellen harcoltak, majd az osztrák vereség után átvágták magukat a Weser folyó torkolatához, ahol a Royal Navy evakuálta őket. Később Spanyolországban Wellington oldalán harcoltak a franciák ellen. Epikus visszavonulásuk során többször megütköztek Jérome csapataival, még a saját fővárosukat is visszafoglalták egy időre. Fekete egyenruhájuk, és a koponyával és lábszárcsontokkal díszített jelvényük, legendássá vált.
Az általam említett történetek csak a jéghegy csúcsát alkotják, a bajor és szász reguláris csapatok például a Duna völgyében harcoltak a nagy csatákban, ezek történetei is mind bemutatásra kerültek a szerző által. Nekem nagyon tetszett, hogy a John H. Gill, ennyire beleásta magát ebbe a témába, jól ír, érdekes a téma és remek ötleteket lehet meríteni a kötetből. A könyv nem csak nekem tetszett, a Perry fivérek is kiadtak jó pár figurát a kötethez kapcsolódóan, végig hivatkoznak is rá a weblapjukon.
