HTML

Hadijátékos

Wargame vagy magyarul Hadijáték. Öt évig volt szerencsém Londonban az egyik legrégebbi Wargame Klub tagságát gyarapítani, rengeteget tanultam és tapasztaltam a hobbiról. Úgy gondoltam érdemes lenne egy magyar nyelvű blog keretében népszerűsíteni és bemutatni a hadijátékokat.

Címkék

#feherhegy400 (1) 1.pun háború (3) 1848 49 (22) 1859 (1) 1862 (2) 1914 korai csaták (22) 1918 (2) 20mm (40) 28mm (11) ACW (19) afrika (10) alternativ (1) Alternativ Toys W. (3) amerikaipolgh. (35) amfügháb (1) angol polgárháború (4) Anjou (3) árpádházi (1) AWI (2) BAcsatajelentés (32) Bagration1944 (2) BEFNapló (6) Belgium (2) Black Powder (4) blk mozaik (10) Bolt Action (106) brandford (4) Bullrun1 (1) Burma4245 (11) C&C (1) Cambrai 1917 (6) ChosenMen (1) ColdWarGoneHot (9) colours (3) CommandsC (9) Crusaders (2) Csubissimus (2) DarkAge (3) DVDajanló (11) első világháború (174) FlyingL (4) Frankok (1) Heroes of the great war (2) Historikum (20) Honvédség (20) HueCity68 (4) Hungary1944-45 (4) images of war (2) JackLark (1) japán-orosz 1904 (2) Jentz (17) JohnnyReb2 (2) Juego (1) Kaiserschlat (5) keleti front (1) kezdőknek (2) könyvajánló (169) Korea (1) KuKNapló (9) második világháború (177) memoir44 (14) Moson (1) mud and blood (5) műhely (50) Napoleoni háborúk (14) NeuveChapelle1915 (2) Noendinsight (4) Normandia44 (9) ókor (14) olasznapló (1) orosz polgárháború (14) overthetop (2) Pacific (4) PeKo (2) PikeandShoot (1) Podcast (1) PoilouNapló (3) Projekt (15) rapid fire (19) Referencia (1) referencia (1) riport (60) SAGA (4) sds (4) SharpeP2 (1) Simon Scarrow (3) Singapore (2) Somme16 (10) south london warlords (18) SwordandSpear (1) SzalonikiFront (2) szamuráj (1) Székesfehérvár (1) Tanks! (1) társasjáték (27) Tengeri csata (4) terepépítés (6) TGW (13) Trento (3) Verdun (1) Vietnam (26) WAB (1) Waterloo (1) WI (1) XIX.sz (1) XV.sz (1) XVII.sz (2) XVIII.sz (5) youtube (1) Zirran (1) Zsigmond (1) Címkefelhő

Friss topikok

Death Traps

2012.12.28. 18:14 janos900

Ez a könyv egy memoár, Benton Y. Cooper egy a második világháborút megjárt veterán, emlékiratainak publikálása. A kötet egy olyan részét eleveníti fel a háborúnak, amiről magyarul nem sok információ találunk, de szerintem angolul is meglehetősen egyedi a napló. Benton a modern háború legfontosabb és a történetírás által leginkább elhanyagolt területén dolgozott, a műszaki karbantartáson és az utánpótlás logisztikáján.

deathtraps.jpg

Valószínűleg elsőre ez nem hangzik valami izgalmasan, de ha hozzátesszük azt, hogy a szerző a 3. USA páncéloshadosztálynál volt műszaki és utánpótlási tiszt, már kezd érdekesebb lenni. Ha elárulom azt is, hogy fő feladata a Sherman tankok, javítása, karbantartása és az ütközetekben elveszített járművek pótlása volt, akkor már egy izgalmas történet körvonalai bontakoznak ki. Benton munkája során rengetegszer került a tűzvonalba, éjjelente a mellé rendelt gépkocsivezetővel együtt egy jeep-el, kellett a jelentéseit eljuttatnia a támadó ék páncélosalakulatától a senkiföldjén át a hadosztály főhadiszállására. Visszafelé pedig az utánpótlásnak érkezett harckocsioszlopot vezette, keret legénységgel (2 fő járművenként). Ez egy nagyon speciális feladatkör volt, mert Bentonnnak, nem csak a tankok javításával, és a cserealkatrészekkel mennyiségével kellett képben lennie, hanem a kilőtt tankok helyével, a hadosztály részeinek napi harc cselekményeivel, valamint a parancsnokságok helyzetével is. Az a tudás amivel rendelkezett és a napi jelentések amikkel éjjelente visszaindult, felbecsülhetetlen hírszerzési információkat jelentett a németeknek. A jelentések és az utánpótlás igénylési dokumentumok olyan titkosak voltak, hogy még rejtjelezve sem továbbították őket rádión,  kizárólag csak futár útján.

A memoár végig kíséri a hadosztály útját Normandiából Németország szívéig, ezalatt az idő alatt a hadrend szerint előírt tankmennyiség 580% százalékát veszítették el a harcokban. Ez közel hat hadosztály felszerelésre elegendő harckocsit jelent ennyibe került az előre nyomulás. A harmadik páncéloshadosztály semmisítette meg a legtöbb ellenséges harcjárművet az amerikai hadsereg hadosztályai közül, és ők is veszítették el a legtöbbet. A cím „halálos csapdák”, egy az egyben tükrözi a szerző véleményét a Sherman tankok harci képességeiről a német harckocsikkal összehasonlítva. A könyv lapjain nagyon érzékletesen bemutatásra kerül az a döbbenet amit az amerikai páncéloshadosztály katonái éreztek, amikor az első pár nap harcai alapján rájöttek, hogy a nekik adott tájékoztatással ellentétben, a Sherman tankok egyáltalán nem egyenlő ellenfelei a német tankoknak, sőt a páncélzatuk gyakorlatilag fabatkát sem ér a német páncélelhárítással szemben.

A kötet rendkívül olvasmányos, remek sztorik és anekdoták vannak benne, döbbenetes a kép amit a „nagyüzemi húsdaráló” kulisszatitkairól fest. A kilőtt harckocsikat először, „kipucolják” megtisztítva a hősi halottak maradványaitól, fertőtlenítik, megjavítják és újra festik, majd átadják az új legénységnek, mint „új” tankot. Mert a legénység babonából nem akart olyan páncélost amit egyszer már kilőttek, de ez egy olyan nagy luxus, amit még az amerikai hadsereg sem engedhetett meg magának. Az Ardeneki ellentámadás idejére az amerikaiak teljesen kifogytak a képzett tank személyzetből, a gyalogsági újoncokat helyezték át a tankokra, akiket a 3 év „tankos” tapasztalattal bíró szerelő személyzet próbált meg kiképezni amilyen jól csak lehet, a lehető legrövidebb idő alatt. Az egészről az első világháborús nyugati front pilótái jutottak az eszembe.

Benton négyszázad magával végzett a tisztképzőn, a négyszázból egyedüliként karcolás nélkül szerelt le a háború végén. Amikor kiderült, hogy a tengerentúlra indul, a családjának egy közeli nőismerőse megajándékozta egy 1825-ös 25 centes érmével, az érme egy ritka darab volt, 1943-ban már 38 dollárt ért. Benton számára azonban ennél sokkal nagyobb értéket hordozott magában, a hölgy családjában ez az érme generációkon keresztül megóvta a viselőjét minden háborúban. Az 1849-es Mexikói háborúban végig egy katona családtagnál volt, akin egy karcolás sem esett, majd egy másik családtaghoz került aki a polgárháborút harcolta végig sebesülés nélkül, majd a következő családtag kapta meg a Spanyol-Amerikai háborúban, majd egy következő az első világháborúban, a pénzérme végig szerencsét hozott a tulajdonosok mind karcolás nélkül élték túl a háborúkat és Benton is ugyanígy a második világháborút. A történetet szerintem kis módosítással felhasználták a Ponyvaregény című filmben is (aranyóra), mert az emlékiratokat publikálásuk előtt sokan használták forrásként. Köztük az S.E. Ambrose is, az elitalakulat című könyv szerzője, aki cserébe előszót írt ehhez a kiadványhoz.

Összességében ez egy alapmű annak, aki a második világháborús páncélos hadviselés után érdeklődik, mert rendkívül érzékletes képet fest arról, hogyan is lehetett egy páncéloshadosztályt harcképes formában tartani. A tizenhétezer fős amerikai páncéloshadosztályból, több mint tízezer ember semmi mást nem csinált, csak szállított, szerelt, raktározott, főzött és egészében ellátta a másik hétezret, hogy azok harcolni tudjanak a gépesített háború követelményei szerint. Neki állít emléket ez a könyv, a nem harcoló háttereseknek, akik nélkül nem vívhatták volna meg a nagy tankcsatákat.

5 komment

Címkék: könyvajánló második világháború

A bejegyzés trackback címe:

https://hadijatekos.blog.hu/api/trackback/id/tr884985281

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

ambasa 2012.12.28. 22:09:37

Ez érdekes, végre egy adat, az amerikai páncélos veszteségekről. Az eddigi hadosztálytörténetek a személyi veszteségeket meg szokták említeni, mármint azt, hogy hány harcnap alatt a hadosztály létszámának hány szorosát vesztette el, halottban, sebesültben, eltűntben és fogolyban, de a technikai veszteségek eddig valahogy tabunak számítottak. Miközben a 90-es évek után már a szovjet oldalon is egyre többször jelentek meg immár valós adatok a személyi és a technikai veszteségről, az amerikaiak ez idáig szemérmesen hallgattak ez utóbbiról. Lehet, hogy repedezik a jég?

TG

HPetyo 2012.12.28. 22:20:24

Nagyon érdekesnek tűnik. Mennyire nehéz a nyelvezete? Tényleg egy olyan része a háborúnak, amely legalább olyan fontos a harcokra nézve, mint a harcoló állomány. Lsd. 2. magyar páncéloshadosztályt.
Igazán felkeltette a leírásod az érdeklődésem.

janos900 2012.12.28. 22:59:40

A repulon olvastam hazafele, es nem hoztam vissza magammal, de szamszeruleg benne van, hogy hany veglegesen elveszitett, es hany ujra harcra pofozott tankot veszitett a hadosztaly.
Jol van megirva, izgalmas, es egy csomo sztorit leir pl: Rajtautest amiben egy komplett szazadot veszitettek, az elso Pershing tankok beveteset, egy akciot amikor az utanpotlas tankoszloppal kellett vedekezoallasba menni, a szerzo latott V2 kilovest, V2 gyarat belulrol, Me-262 legicsapast, koncentracios tabort stb.
A konyv ha jol emlekszem 2003-as kiadas, szoval a jeg repedezik mar vagy 10 eve. :) Hasznaltan kevesebb mint 2£ az Amazonon+posta.

ambasa 2012.12.29. 08:52:49

@janos900:
Jó rendben, a jég repedezik, de egy fecske nem csinál nyarat :) Ezek az adatok ma is inkább a német jelentésekből köszön vissza, mint az amerikaiakból. Ez sem hadosztálytörténet, na nem egy műszaki visszaemlékezése, akinek elfelejtettek szólni, hogy ez nem fontos :).

TG

janos900 2012.12.29. 10:50:41

@ambasa: :) Ha Te mondod elhiszem, amennyi WW2 amerikai szakirodalmat en az elmult 7 evben olvastam... Kb. ez az egy. :)
süti beállítások módosítása