Hadijátékos

Hétfőn sikerült a barátaimnak meglepniük a klubban, egy ACW csatára készültem, erre egy újabb Bolt Action csatába csöppentem. Ezúttal a híres Chindits csapatok vezetése hárult rám, egy hamisítatlan dzsungel csata. A játék koncepcióját Phil dolgozta ki, mint kalandmester irányította a „láthatatlan” japán császári csapatokat, Dave az amerikai szakaszt vezényelte, én pedig Nemzetközösségi erőket.

A Bolt Action-hoz kiadott pdf japán lista alapján állt fel a császári sereg, az alapkönyv amerikai ill. Brit listája alapján a mi kettőnk serege. Tíz aktiválás volt a szövetséges sereg, ezen testvériesen megosztoztunk, a seregek pont értékét nem tudom, ezt Phil készítette el, a meglévő figuráit csoportosította egységekbe, nem igazán a pontérték számított, inkább az, hogy mi volt neki készleten. Ezek a figurák még egyszer sem voltak használva 2008-óta, nekem ez a két sereg meglepetés volt. A figurák a Battle Honors cég 25mm-es sorozatából valók, a britek nagy része az afrikai hadszintérre készült figura, csendes-óceáni egyenruha színekkel.

Az első két körben kaptunk két extra aktivációt fejenként, aminek szerintem gyakorlati haszna nem volt, mert nem volt kit lehengerelni, hiszen nem láttunk senkit. Az összes japán egység szépen bekészült egy-egy AMBUSH paranccsal, mi meg csörtettünk előre a dzsungelbe. Az első két körben kaptunk extra K6 incs sebességet, amíg harcérintkezésbe nem kerültünk. A második körben kezdődött a tulajdonképpeni csata, az első körben csak nyomultunk előre. Nekem három tíz fős raj jutott, egy aknavetővel és a tüzérségi megfigyelő. Az aknavető megfigyelőjét és a tüzérségi megfigyelőt is az egyik rizsföld szélén helyeztem el, ahonnan be lehetett látni a falut, ami a célpontunk volt. Az egyik rajommal bátran teljes sebességgel előrerohantam az úton, hogy célpontokat találjak a megfigyelőknek. A kereszteződésben a homokzsákok mögött meg is szólalt egy géppuska. Szerencsére a veterán egység tagjai jó reflexszel bevetődtek az útszéli bozótba, így egyetlen találat sem esett a rajomon. Dave mesterlövésze rögtön tüzet nyitott a géppuskára, de sajnos elhibázta. A harmadik körben a japán mesterlövész is tüzet nyitott az egyik kunyhó tetejéről, és a géppuska is célba vette a mesterlövészünket, az öszpontosított tűzben elveszítettük az egységet.

Az aknavetőm a harmadik körben belőtte a japán géppuskafészket, és egy jól sikerült hatos dobásnak köszönhetően, hat kockával dobhattam a kezelőkre, négy találatot értem el rajta, a géppuska megszünt létezni. A tüzérségi tűzcsapást is belezúdítottam az időközben felbukkanó japán rajok sűrűjébe, egy tizenőt fős gyalogos rajt a földhöz szögeztem négy „pinned” jelzővel, a könnyű aknavetős rajt leradíroztam, a mesterlövész is kapott egy „pinned” jelzőt. Ütemesen nyomultunk előre, a japánok egyetlen látható óriásraját (tizenöt figura, szemben a mi tíz fős rajainkkal), kombinált tűzzel szögeztük a földhöz, hét „pinned” jelző volt rajta, a szamurájkardos tiszt teljes sebességgel próbált a közelükbe férkőzni, de a dzsungel lelassította. Minden a tervek szerint zajlott, a jobb szárnyon felzárkóztam a dzsungel szélére a három veterán Chindits rajommal.

Itt ezen a ponton kaptuk meg a gyomorbavágó brutális leckét a japánok képességeiről. Eddig minden úgy zajlott, mint az európai hadszintéren, innentől meg semmi. Az új kör elején az első aktiválás a japánoknak jutott, Phil egy laza mozdulattal leszedte mind a hét „pinned” jelzőt a rajáról, és csak annyit mondott: BANZAJ! Dave, elmorzsolt egy angol, én egy magyar káromkodást. A japánoknak ha tizenkét incsen belül van egy ellenséges egység, jogukban áll megrohamozni, nem kell megdobniuk ehhez a morálpróbát! A közelharc pedig azzal jár, hogy az egység elveszíti az összes „pinned” jelzőjét. A tizenöt japán nekizúdult a legközelebbi hat fősre olvadt amerikai rajnak, és tizenöt kockával dobott öt találatot! A túlélő amerikai is magával vitt egy japánt, utánna pedig levettük őt is, mert a közelharcot az nyeri aki több veszteséget okozott, a vesztes egység megsemmisül. A japánok ezen kívül megkapják a fanatikus tulajdonságot is, így ők ha elveszítenék a közelharcot, akkor is harcolhatnak még egy ráadás kört. Mi történt tehát? A japán egység egy kör alatt, a leharcolt földhöz lapított, utolsókat hörgő egységből feltámadt, és egy figura veszteséggel leszedte egy teljes rajunkat. A következő körben teljes erővel aktívan akciózhat még mindig tizenégy kockás tűzerővel. Na ezt nevezem én Főnixnek. Mondanom se kell a bal szárnyunk ennek hatására összeomlott, az amerikai raj után az aknavető megfigyelője hullott el, a tüzérségi megfigyelő lélekszakadva futott hátra, éppen csak megúszta a harmadik Banzaj-t!

A következő japán aktiválás egy újabb tizenöt fős japán raj felbukkanását jelentette az úton, majd két rajtaütést jött a három Chindits rajom ellen a jobb szárnyon, ezeket újabb két tizenöt fős japán raj hajtotta végre akik a körbekerített rízsföldek kerítései mögül nyitottak tüzet. Egy kör alatt felbukkant négy új japán raj, hatvan darab figurával! Innentől nem volt megállás, a „sárgák” ledaráltak minket. A három veterán rajomból az első rajtaütés során elveszítettem öt figurát, megdobtam a morálpróbát és elkeztem öszpontosítva lőni a közelebbi japán rajt mindhárom egységemmel. Két kör alatt szépen kaptak négy „pinned” jelzőt, ekkor egy újabb Banzaj következett, ennek során veszteség nélkül lemészárolták az öt fősre olvadt rajomat, erre én is nekik ugrottam a legközelebbi teljes rajommal, itt három fő veszteséggel sikerült felszámolnom a teljes rajt. Közben a harmadik rajom leolvadt egy főre, a magányos „Bren puskás”, körönként egy japánt szedett le, de végül őt is elveszítettem.

A játék végére, maradt egy hét fős amerikai rajunk, egy két fős tüzérségi megfigyelőnk (gyakorlatilag két lövész), egy közepes aknavető aminek a megfigyelőjét közben elkapták a japánok, egy tiszt és egy hét fős Chindits raj. A japán oldalon még mindig volt három közel teljes raj (negyvenkét figura), a mesterlövész és a parancsnok. A japán gyalogosrajok a dzsungelben, tizenkét incsen belül halálosak. Pont ötven százalékkal nagyobb a tűzerejük, és a létszámuk, mint egy brit rajnak. Teljesen új taktika kell ellenük, géppisztolyok, és AMBUSH parancsok, messziről kell őket lőni, a közeli egységeknek felkészülten kell várni a rohamot, de lehetőség szerint messziről kell őket elintézni, mert a rohamnál ha ők ütnek először, az brutális. A játék egy újabb piros pontot hozott a Bolt Action rendszernek, a dzsungelharcokat nagyszerűen szimulálta.