Több okból kifolyólag is 1918 volt a legrosszabb és legtragikusabb éve a Nagy Háborúnak. A harcok mérete a Nyugati Fronton meghaladta az összes addigi esztendőt, brutális szárazföldi hadviselés zajlott epikus méretekben, gigászi sorozott seregek csaptak össze a végső csatákban amelyek eldöntötték a háború kimenetelét. Az Antant országok ekkor kerültek a legközelebb a vereséghez, sarokba szorítva védekeztek, úgy látszott minden elveszett. Ugyanakkor ez volt az év amikor hatalmas brit győzelem született nagyobb és jelentősebb mint Waterloo vagy Trafalgar. Ez az egyetlen periódus a brit történelemben, amikor a brit hadsereg realisztikusan szemlélve a világ legjelentősebb és legmodernebb hadserege volt. Manapság ez a lenyűgöző teljesítmény csaknem teljesen el van felejtve.
Ez egy olyan történet amit el kell mondani, a Nagy Háború Története című "kötet" furcsamód egy befejezetlen könyv, a Brit történészek nagy lelkesedéssel elemzik az 1914-es dicső védekező csatákat, az 1915-ös az 1916-os és 1917-es véres nagy csatákat, mindent egészen az 1918-as német offenzíváig. Ünnepelik a briliáns új német taktikát, és pontosan leírják a visszavonulás sötét napjait, de semmit az utána indított száz napos offenzíváról ami tulajdonképpen befejezte a háborút. Valahogy mindenki inkább megnyerte ezt a háború, a blokád, az Amerikaiak, a kemény Ausztrálok és Kanadaiak, mindenki kivéve az összehangolt szövetséges erők a Brit és a Francia hadsereg akik végigharcolták a négy évet sárban és vérben. Erről a hiányzó utolsó időszakról szól ez a könyv.
Peter Hart bevezetőjét foglaltam össze zanzásitva magyarul, mert nagyon igaznak érzem és teljes mértékben egyetértek vele. Ahogyan azt már sokszor említettem az első világháborúnak pocsék a megítélése, és állandóan a szőnyeg alá van söpörve. Pedig aki nem tanul a hibáiból az arra van kárhoztatva, hogy újra és újra elkövesse azokat. Az első nagy világégést nem feledni kellene, hanem objektíven vizsgálni, és száz év távlatából felnőtt módjára végre feldolgozni. A győztes oldalon a britek is le vannak ezzel maradva, a németek gyakorlatilag teljesen ignorálják ezt a korszakot, mi magyarok meg még mindig Trianonon rágódunk, pedig jövőre centenárium lesz, nagyon itt lenne az ideje utolérni magunkat és méltóképpen emlékezni a milliónyi áldozatra. Furcsamód a kanadaiak, ausztrálok és új-zélandiak sokkal jobban ápolják a Nagy Háború áldozatainak emlékét, helyesebben semmi furcsa sincs benne, hiszen mindhárom ország az első világháborúban hozott áldozatával vívta ki független nemzet státuszát, nekik Galipoli vagy Vimy Ridge olyan mint nekünk Pákozd vagy a Tavaszi hadjárat.
A bő lére eresztett bevezető után ejtsünk néhány szót magáról a könyvről. Peter Hart nagyon jó stílusban ír, rendkívül jók a meglátásai, és a téma elismert kutatója, többféle szemszögből is rálátunk az eseményekre. Tömkelegével idéz korabeli beszámolókból, naplókból és levelekből. Szinte mi is ott dagasztjuk a sarat a visszavonuló brit gyalogosokkal, tüzérekkel vagy éppen bevetésre repülünk az előrenyomuló német gyalogság oszlopait támadó pilótákkal. Peter Hart már csak azért is kivételes szerző, mert megírta ugyanezen időszak krónikáját a Királyi Légierő szemszögéből is. Ez nagyszerű extra kiegészítés, mert 1918-ban a Nyugati Fronton már összhaderőnemi küzdelem zajlott, páncélozott szárazföldi támogató repülőgépekkel, légi felderítéssel és késhegyig menő légi csatákkal. A német támadások megállításában kulcs szerepe volt a légierőnek, mert az utakon menetelő német gyalogságnak és tüzérségnek érzékeny veszteségeket okozott az Antant légiereje.
Jómagam ezt a könyvet is digitális Kindle verzióban vásároltam meg, nem volt könnyű olvasmány, közel két hónap alatt részletekben sikerült feldolgoznom. Annyira színes és összetett a téma, hogy nem bírtam megemészteni egyszerre, ugyanakkor nagyon ajánlom mert a téma érdekes, jól van megírva és valami olyan friss szemlélettel ír, hogy azt már megéri elolvasni a témától függetlenül is. Peter Hart írt még könyvet Gallipoli-ról, Jutlandról, és az 1916-os Somme feletti légi csatákról is. Az 1918 a Very British Victory kötete több mint ötszáz oldal, és mindössze hat font volt a digitális verzió. Igyekszem mielőbb beszerezni a szerző légi háborús kötetét is, melynek címe: Aces Falling: War Above The Trenches, 1918.
