"Voltam egészségügyi intézetben az oszlopnál, láttam a tábori kórházak munkáját és életét. Voltam legelső vonalban Urivnál. Vettem részt hatalmas előrenyomulásban, voltam bekerítve, voltam tűzharcban, tanktámadásban, futottam Urivnál, bombáztak mindenütt, jó volt a megszálló csapatok gyöngy élete Szkorodnojéban, most hatalmas méretű téli visszavonulásban veszek részt süvöltő hóviharban! Volt jó, volt rossz! Volt szép, és volt borzalmas! Volt tele has és koplalás. Volt ... nő is, és voltak hosszú böjtös hónapok! Volt élet, és volt halál, pihenés és robot, egészség és betegség."
Dr. Somorjai Lajos könyvét a városi könyvtárból vettem ki, a Rubicon adta ki még 2002-ben. Rögtön fel is írtam a beszerzési listámra. Színvonala nekem a Last Man Standing szintjén van, egy fotográfus-orvos személyes naplója, teljes őszintén, meglepően világos realista világnézettel. Egy picit talán túl érzelmes és tépelődő a Doktor úr, de hát nem egy hivatásos katona, hanem egy polgár és családapa, akit a felesége, a gyerekei, meg a praxisa érdekel, nem a KV tankok, meg a Raták.
Attól függetlenül azért, akkurátusan fényképezi a tankokat, meg az orosz nőket, és egy fél pillanatig sem ül fel semmiféle propagandának. Nagyon tetszik, hogy minden szörnyűség ellenére sem vetkőzött ki magából, egyszer két orosz adta meg magát neki, de mivel fegyvertelenek voltak, futni hagyta őket. A frontvonalban nem rest és géppisztolyt ragad, de ideje nagy részében gyomorbántalmakkal küzd, operál, sokszor huszonnégy órán keresztül is. Somorjai egyáltalán nem elfogult az oroszokkal szemben, magasztalja a szovjet hadsereg technikai színvonalát, elborzad a higiénia teljes hiányán egyes falvakban, ugyanakkor lenyűgözi sok orosz klasszikus műveltsége. Éles szemmel tud különbséget tenni az ukrán, kozák vagy orosz falvak között, elkezd oroszul tanulni, és nagy szorgalommal gyűjti az ikonokat, magyarul zabrál. Éles látására íme egy példa, részlet a naplóból:
Újságszemelvények: "Újabb területnyereséget értünk el" (nemde hátrafelé?) - "A hadvezetés zseniális hadmozdulattal kivonta magát a kelet felől támadó ellenség nyomása alól, s az nem tudja velünk az érintkezést felvenni" (futunk pocsékká verve úgy, hogy utol se tudnak érni!). - " A magyar csapatok sziklaszilárdan tartják kezükben a védelmi vonalat" (ehhez kommentárnak elég az előző hét története a naplómban). - "Mértékadó magyar és szövetséges körökben teljes elismeréssel adóznak a harcban részt vett kötelékek hősiességének" (lásd a hadseregparancs kezdetét). - "Az ellenséges roham ereje lankadóban van, és csak helyi sikereket ért el" (Kurszk-Bjelgorod-Tyim-Orel-Harkov-Sztálingrád-Kaukázus!).
A naplót alapvetően a feleségének írta, és brutálisan őszinte még az egy szem félrelépését is bevallja férfiasan. Elsőre egy kicsit unalmas, de érthető, hogy szinte mindig a hazajövetel a téma, minden oldalon, legalább egyszer felmerül a következő lehetséges időpont. Egy újabb bizonyíték arra, hogy milyen cinikus volt az akkori kormányzat, és hiába magyarázzák a tényeket manapság, hogy a hadsereg a lehető legjobban volt felszerelve a magyar viszonyok szerint. Somorjai naplójából is az derül ki, hogy úgy gondolták felül, szépen beáldoznak egy hadsereget a véradóba, hogy megtarthassuk a visszacsatolt részeket, és a dolog le van tudva. Se váltás, se szabadság, se eszköz pótlás, nem csoda, hogy mire a téli csaták kezdődtek már mindenki úgy gondolta őket oda meghalni küldték. Még az élelmiszer utánpótlás is német volt, csoda amit ezek az emberek ott kibírtak, ebben a tudatban, ilyen támogatottsággal. A munkaszolgálatosokkal szembeni bánásmódról szóló részek, nekem gyomorforgatóak. Somorjai felismerte Petschauer Attila kétszeres olimpiai kardvívó bajnokot aki zsidóként munkaszolgálatos volt a fronton és ott is halt meg 1943-ban. Az ő sorsa ihlette meg egyébként a Napfény íze című filmben Ralph Fiennes által alakított szereplőt.
A napló értékét sokan felismerték már, a Rubicon oldalán teljes terjedelemben online elolvasható, naptári bontásban, kritikákkal, véleményekkel együtt. Második kiadása nagyjából háromezer forintért hozzáférhető a netes könyvesboltokban. Csak ajánlani tudom, a szerző sorozott civilként a fronton, jobban tisztábban látta a helyzetet, mint Budapesten az avatott szakértők.
