Ha valaki angolul is tud olvasni akkor egész egyszerűen könyvek tengerén hajózva csaponghat a témák között, hihetetlen micsoda kínálat van hadtörténelmi könyvekből. Nekem az a taktikám, hogy kordában tartsam magam, hogy bőszen begyűjtöm a címeket az Amazonos "kívánság listámra", aztán a józanabb pillanatokban, szépen racionalizálom és kiszórom a nagyját. Ettől függetlenül is van nagyjából tizenöt-húsz könyv a listámon, ami hónapok óta fixen tartja a helyét. Ezek egy része a Pen&Sword kiadó gondozásában jelent meg, vagy még csak előjegyzési listán van, de én már rajta tartom a szemem. Havonta egyszer tételenként rájuk nézek, mert az elektronikus Kindle verziók ára örvendetes módón szokott csökkenni. Rendkívül akkurátus vagyok, megnézem az Amazon árat, meg a kiadó honlapján is az árat, hátha van valami nagyon olcsó tétel.
A taktikám fényesen bevált, történt ugyanis, hogy a Pen&Sword digitális könyv vásárt hirdetett, egyet fizet kettőt kap jelszóval, és valamennyi könyvük árát levitték négy font kilencvenkilenc pence-re, igazi "bargain" ahogyan az angolok mondják. Négy könyvet vettem kevesebb mint háromezer ötszáz forintért! A mai világban ezer forint alatti áron szereztem, friss pár hónapja kiadott szakirodalmat, és két kattintás után már olvashattam is! A bennem élő könyvmoly dagadtra hízott, alig bírom visszatartani magam, attól, hogy ne vegyek még négyet, vagy inkább nyolcat.
A legjobb könyvnek eddig a Digging the Trenches: The Archaeology of the Western Front, avagy ásatások a nyugati fronton, című kötet bizonyult. Igazi csemege, a téma két szakértőjétől. Beleolvastam és megszédültem a benne rejlő mélységektől. Korábban már volt szerencsém látni egy ilyen nyugati fronti ásatás teljes leletanyagát az Imperial War Museum-ban, lenyűgöző szelete volt a történelemnek.
Egy pár mondatban felvázolnám, hogy ez a könyv gyakorlatilag csak a jéghegy csúcsa. Azért, hogy a témát egy magyar olvasó is megértse kell egy kis háttér információ. 1914 előtt a brit hadseregről a legtöbb brit polgár csak az újságokból értesült, a birodalom rendészeti szerve volt, eltűnt a gigantikus hadiflotta árnyékában. Nem sokan mondhatták el magukról, hogy egyáltalán ismernek olyat aki a seregbe szolgált. Magyarként mi majd most kezdünk eljutni erre a szintre, mert nálunk sincs már sorozott hadsereg. Tehát azok a katona sztorik amiket még nekem mesélt az apám, vagy amit még az én korosztályom tud mesélni a gyermekeinek azok el fognak tűnni.
A britek is így voltak ezzel, a háború és a sereg érdekes téma az újságokból, de nem volt benne a társadalom tudatában a hadsereg, nem voltak a részesei a mindennapoknak. Az első meg a második világháború ezt drasztikusan megváltoztatta, átkerültek a ló túlsó oldalára. Többek között a női segédszolgálatosok, meg a bombázások révén, szinte nem volt senki akit a háborúk valamilyen szinten személyesen ne érintettek volna. Ahogyan azt az egyik korábbi írásomba említettem is, a hatvanas években felnőtt brit gyerekeknek az egész család mást se mesélt mind háborús sztorikat, innen indult a wargame, meg a plasztik modellek mint hobbi.
Mivel a briteknek minden háborús archívumuk sértetlenül átvészelte a két világégést, kifogyhatatlan adathalmazuk van minden háborús tevékenységükről a huszadik századból. Mivel szinte mindenkit érintett a dolog, a jelenlegi britek ha elkezdenek utána nézni a felmenőiknek, az első állomás a haderő (légi, vízi, szárazföldi) nyilvántartás, mert hetvenöt százalék eséllyel a családfakutatók össze tudnak állítani pár oldalt a felmenőkről az archívumok alapján.
Ez a két dolog a családok háborús részvétele, illetve a családfakutatás mint hobbi egy olyan fizetőképes keresletet produkál, aminek a bázisán a kapcsolódó hobbik és kutatások virágoznak évtizedek óta. Mivel a történelemkutatás a nagy dolgokra fókuszál, vezérek, királyok nagy csaták, a kis személyes sorsok külön kutatást igényelnek. Itt lép be a képbe a családfakutatás az archívumokban, illetve a hadszíntérkutatók munkája. A bőséges háttér információk alapján történő ásatások, a kis emberek mindennapjairól szólnak, segítenek azonosítani olyan elesett katonákat akiknek a leszármazottai eddig csak annyit tudtak róluk, hogy eltűntek.
Folyt köv.
