HTML

Hadijátékos

Wargame vagy magyarul Hadijáték. Öt évig volt szerencsém Londonban az egyik legrégebbi Wargame Klub tagságát gyarapítani, rengeteget tanultam és tapasztaltam a hobbiról. Úgy gondoltam érdemes lenne egy magyar nyelvű blog keretében népszerűsíteni és bemutatni a hadijátékokat.

Címkék

#feherhegy400 (1) 1.pun háború (3) 1848 49 (22) 1859 (1) 1862 (2) 1914 korai csaták (22) 1918 (2) 20mm (40) 28mm (11) ACW (19) afrika (10) alternativ (1) Alternativ Toys W. (3) amerikaipolgh. (35) amfügháb (1) angol polgárháború (4) Anjou (3) árpádházi (1) AWI (2) BAcsatajelentés (32) Bagration1944 (2) BEFNapló (6) Belgium (2) Black Powder (4) blk mozaik (10) Bolt Action (106) brandford (4) Bullrun1 (1) Burma4245 (11) C&C (1) Cambrai 1917 (6) ChosenMen (1) ColdWarGoneHot (9) colours (3) CommandsC (9) Crusaders (2) Csubissimus (2) DarkAge (3) DVDajanló (11) első világháború (174) FlyingL (4) Frankok (1) Heroes of the great war (2) Historikum (20) Honvédség (20) HueCity68 (4) Hungary1944-45 (4) images of war (2) JackLark (1) japán-orosz 1904 (2) Jentz (17) JohnnyReb2 (2) Juego (1) Kaiserschlat (5) keleti front (1) kezdőknek (2) könyvajánló (169) Korea (1) KuKNapló (9) második világháború (177) memoir44 (14) Moson (1) mud and blood (5) műhely (50) Napoleoni háborúk (14) NeuveChapelle1915 (2) Noendinsight (4) Normandia44 (9) ókor (14) olasznapló (1) orosz polgárháború (14) overthetop (2) Pacific (4) PeKo (2) PikeandShoot (1) Podcast (1) PoilouNapló (3) Projekt (15) rapid fire (19) Referencia (1) referencia (1) riport (60) SAGA (4) sds (4) SharpeP2 (1) Simon Scarrow (3) Singapore (2) Somme16 (10) south london warlords (18) SwordandSpear (1) SzalonikiFront (2) szamuráj (1) Székesfehérvár (1) Tanks! (1) társasjáték (27) Tengeri csata (4) terepépítés (6) TGW (13) Trento (3) Verdun (1) Vietnam (26) WAB (1) Waterloo (1) WI (1) XIX.sz (1) XV.sz (1) XVII.sz (2) XVIII.sz (5) youtube (1) Zirran (1) Zsigmond (1) Címkefelhő

Friss topikok

Egy csapattiszt naplója 1914-18, könyvismertető 1. rész

2014.07.18. 19:23 janos900

A centenáriumi érdekelődés, egyre nagyobb hullámokat vet, tele a net digitális anyagokkal. Az Indexen keresztül korabeli digitalizált újságokat lehet olvasni, a Magyar Társadalomtudományok Archívuma, digitális ingyenes anyagaiban is számos érdekes könyv került a látómezőmbe. A pdf könyvek tűrhető minőségben olvashatóak a Kindle kijelzőjén. Elkezdtem hát böngészni a források között, az egyik legígéretesebb könyv Kozma Miklós huszártiszt naplója volt, így ezzel kezdtem a sort.

Semmit sem tudtam a szerzőről, az első száz oldal hatására döntöttem úgy, hogy utána nézek Vitéz Kozma Miklósnak, aki Horthy közeli barátja és a Magyar Távirati Iroda atyja volt. Ellentmondásos élet az övé, egy ellentmondásos korban. Az antiszemita nézetei mai szemmel elfogadhatatlanok, ugyanakkor a magyar külpolitikával kapcsolatos véleménye és álláspontja több ponton is rokonszenves nekem. Sokoldalú ember volt, és tetszik az írói stílusa. Mivel a könyv az első világháborús huszártiszti emlékeiről szól, a két háború közötti szerepvállalását itt inkább nem taglalnám, akit érdekel annak Ormos Mária cikke jó alapot jelenthet.

hus1.jpg

A másik dolog aminek elkezdtem utána olvasni maga az alakulat volt, mivel erről egy szó sincs az első száz oldalon, a tisztek nevei és beosztása le van írva, de hogy melyik huszár ezredről van szó az nem. A nagyhaboru.blog-on aztán ráakadtam Fólis Jenő kapitány nevére (sokszoros nemzetközi lovagló bajnok, kb akkora sport klasszis lehetett a maga korában, mint mondjuk Puskás Ferenc), akiről Kozma Miklós közel egy oldalon keresztül, írt dicshimnuszt. Így derült ki számomra, hogy a 10. III. Frigyes Vilmos porosz királyról elnevezett huszárezredben szolgált a szerző. Az ezred 1914-ben Budapestről indult a Szerb hadszíntérre, majd onnan az oroszok ellen lett átcsoportosítva. Az író sokat emlegeti a másik ezred a 13. Jászkun tagjait is, akikkel közös dandárt alkottak.

hus3.jpg

Az emlékiratait a szerző 1935-ben rendezte sajtó alá, a háború alatt harminckét füzetet írt tele az élményeivel, ebből lett egy ötszázhetvenöt oldalas könyv a nyomtatásban. Részemről szeretem a szemléletet, amivel a naplót szerkesztette. Meghagyta az eredeti szöveget, viszont készített lábjegyzeteket olyan dolgokról amik csak később jutottak a tudomására. Főleg emberi sorsokról írt lábjegyzeteket, egy kiállhatatlan törzstiszt későbbi életéről, vagy éppen a testvére haláláról. Nem hallgatja el a szörnyűségeket, és a brutalitást, viszont végig igyekszik férfias vitéz magyar életnek beállítani a háborút. Ezzel egy kicsit arra is kényszeríti az olvasót, hogy olvasson a sorok között. Valahogy úgy éreztem, azt sugallja, hogy egy kemény katonatiszt, egy magyar huszár, nem panaszkodik, kutya kötelessége a virtus, meg a vitézség. Másrészről meg leírja, hogy lázálmaiban egyre az öccse szerepel, és nem bírja feldolgozni a halálát, bármilyen hősies célért halt is meg. Egyszer azt írja, a hazagondolás nem olyan fájdalmas, de minduntalan a gyermekeit emlegeti.

Az életrajza alapján, akaratlanul is figyeltem az antiszemita megjegyzésekre, de egyáltalán nem elvakult vagy fröcsögő, ha az izraelita emberekről ír, akikkel találkozott. Külön kiemel két derék huszárt az alakulatából, akik zsidók, és remek katonák. Kiemeli azt is, hogy az oroszok elleni harcban a frissen elfoglalt falvak zsidó és lengyel lakossága mindig baráti a K.u.K. csapatokkal.

„Az elmenekült zsidóság egy része már visszajött és amilyen élelmes, a falukban, sőt a faluk közt az útvonalon is mindenütt árul, kereskedik. Lakásuk, üzleteik feldúlva. Messze járóföldön nem lehet találni egy ép boltot, de nekik már újra van mindenük és árulnak, hatszoros áron snapszot, csokoládét, kekszet, gyufát és a jó ég tudja, még mi mindent.” 

„Az öreg Chaim hamarabb tudta, mint mi, hogy visszavonulás lesz. Tett-vett, pakolt már tegnapelőtt — tegnap aztán félszemű gebéjét befogta egy fakó szekérbe és rakodni kezdett. Sável meg szólította:

— Öreg Chaim, mit csinál, csak nem hagy itt? Hiszen nincs baj, nem jön a muszka!

 Chaim ránézett, aztán megszólalt:

— Mein lieber Herr Militäroffizier, — minden galiciáner így titulál minden tisztet — azért, mert maga nem tudja, hogy vissza- vonulás lesz — azért még lehet visszavonulás.

Sável tovább tréfált vele, az öreg szótlanul pakolt s végül a következővel tett pontot a beszélgetés végére:

— Könnyen tréfál a tiszt úr — ha jön az orosz, a katonaság elmegy — de a szegény zsidó itt marad.”

hus2.jpg

Nagyon kritikus a hadvezetéssel és az alkalmatlan tisztekkel szemben, nagyra becsüli a közhuszárjai bátorságát és magas morálját. Szintén korrekt a hangvétele az oroszok vagy a németek kapcsán is. A naplók savát-borsát azonban a huszárcsínyek és csetepaték adják legalábbis az 1914-es év, mozgó háborújában:

„Ma igen nagy örömünk volt, mert előkerült Marschall hadnagy három emberével, egy hallatlanul merész vállalkozásból. — A VI. hadtest felszólítására önként vállalkozott arra, hogy a Sanról való visszavonulásnál visszamarad s az ellenség háta mögött felrobbantja a tarnagorai hidat. Mikor mi visszamentünk, három emberével: Görgey Arisztid tizenhármas önkéntessel, Peitler káplárral a tízes pionírszakasztól és egy huszárral saját szakaszától — elbujt egy erdőben és maga elé engedte az oroszt. Lovait beállította egy üres vadászház pajtájába s a nyakukba vett ekrazittal a jéghideg vízben, felmentek a hídig, azt a legnagyobb csendben montírozták, miközben a muszka őrök a fejük felett sétáltak a hídon. Aztán időre gyújtottak s igyekeztek vissza a vízben a lovakhoz. A híd, az orosz parancsnokság kellős közepén, a rajta lévő őrséggel együtt a levegőbe ment.

A felriasztott oroszok hiába keresték Marschallékat. Káplár Ρeitler önként futott a parton, hogy a figyelmet magára vonja a vízben visszamenő háromról. A faluban lévő orosz a robbanás után egészen megkeveredett, azt hitte, hogy támadunk. Egymást lőtték össze a felriadt csapatok. Marschalkat baj nélkül érték el lovaikat, de kimozdulni a pajtából nem mertek, mert akkorra már kozák patrultól hemzsegett az erdő. Megtévesztésül tárva-nyitva hagyták az istállóajtót és bent karabéllyal a kézben várták a rájukakadókat. — Egy kozák járőr néhány lépésre lovagol a pajtához, de a nyitott ajtók megnyugtatják és továbbmegy. Néhány óra mulva Marschallék is lóra ülnek és az erdőn át kilovagolnak a letowniai útra. Itt szemben egymással egy orosz és egy saját rajvonal fekszik. —Nem volt más mód, át kellett lovagolni a rajvonalakon. Mindkét fél meglepődött, midőn az elsőnek nekivágtató Ρeitler káplárt meglátták és senki sem lőtt rá, annál inkább a többi háromra, midőn azok, ahogy csak a ló bírta, egyenként átvágtattak.

A történethez tartozik, hogy éppen akkor, amikor Görgey Arisztid visszakerült ezredéhez, érkezett oda a kádertől az ellene beadott szökési beadvány. Görgey ugyanis mint kiképzetlen rekruta, megszökött a kádertől a harctérre. Hogy hova ment, azt otthon nem tudták és mint dezertőrt keresték. Most arany vitézségi érmet kap a kiképzetlen huszárönkéntes.”

hus4.jpg

„November 15. A hadseregkémszolgálat egy kapitánya járt tegnap nálunk azzal a feladattal, hogy áthozasson valahogy a vizén túlról egy parasztnak öltözött, ott váró megbízottat. Nem tudta, hogyan fogjon hozzá, mert nagyon kételkedett abban, amit támogatására az ezredtől kiküldött Marschall hadnagy mondott, hogy csak jelölje meg, hova kell menni az emberért, a többit majd elintézi egy altiszti járőr. Az majd átmegy a vizén és áthozza az embert.

— Jöjjön be káplár Béres!

Az altiszt belép, szalutál, — a kapitány rábámul. Az arc sebhelyekkel fedett csatatér, néhány foga kiütve, fején régi és újabb forradasok, részben kocsmai, részben háborús emlékek. Kiálló pofacsont, tatár áll, hatalmas vállak és karok mellett karcsú derék, az egész ember vékony, mint a párduc. A kapitány nézi egy darabig és azután ennyit mond:

— Erről elhiszem, hogy megcsinálja!

Persze Izméndi és Bénák huszárok azonnal jelentkeztek, hogy szívesen átmennek Béressel a vizén túlra látogatóba. Még este nekiindultak, át is jutottak s míg ők hárman a faluban jártak, másik három huszár vigyázott a lovaikra. Szerencsésen át is hozták hajnalra a hírhozó embert. A kapitány nem győzött bámulni. Miután pedig Béresek a túlsó parton már úgyis ismerősök voltak, másnap megismételték a kirándulást saját szakállukra s ha mást nem, egy csomó zsákmányolt libát hoztak magukkal.”

Folyt köv.

Szólj hozzá!

Címkék: könyvajánló első világháború KuKNapló

A bejegyzés trackback címe:

https://hadijatekos.blog.hu/api/trackback/id/tr536522263

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása