Nagyjából három éve raktam fel a virtuális könyvespolcomra, ezt a könyvet. A 2014 januári könyvlistámon már legalábbis rajta volt. Idén februárban amikor eldőlt, hogy megyek Londonba, megnéztem hátha találok belőle egy megfizethető példányt. A digitális változata ugyanis csaknem tizenhat fontba került, ennyit pedig nem adok egy e-könyvért. Rákerestem és először nem is nagyon hittem a szememnek, amikor megláttam az 1 pence árat. Rögtön meg is rendeltem a kötetet az egyik barátom londoni címére, ha csak egy köteg széteső lapot kapok akkor is el tudom majd olvasni gondoltam. Malacom volt, ahogyan mondani szokták. Egy 1930-as kiadású példányt kaparintottam meg, tűrhető állapotban, egy leselejtezett könyvtári könyvet a Petre Library-ból Downside-ból. A beleragasztott nyilvántartási jegyzék alapján 1975.10.27-én kölcsönözték ki a könyvet utoljára, még nem is éltem akkor.
A kötet maga is legalább annyira speciális mint a birtokomba került példány. Walter Bloem tartalékos kapitány volt a Kaiser hadseregében 1914-ben. A jó nevű író, sikeres történelmi regényeket írt a Francia-Porosz háborúról, éppen egy nagy interkontinentális utazásra készült a családjával amikor kitört a háború. A 12-ik Brandenburgi Gránátosok egyik tartalékos századparancsnokaként a brit csapatokkal került szembe. Könyvét egy brit kapitány fordította angolra, aki ezred szintű beosztásokban szolgált a BEF-ben és alakulata többször is összecsapott Bloem ezredével. A memoárt Sir. James E. Edmonds dandártábornok lektorálta, a hivatalos 28 kötetes brit vonatkozó hadtörténeti közlemények (History of the Great War) szerkesztője. Sir James nem csak a szerkesztője, hanem a szerzője is 14 kötetnek. A dandártábornok szintén ott szolgált 1914-ben Franciaországban, a kezdeti harcokban. A kötetben leírt harci cselekményekhez a fordító és a szerkesztő lábjegyzetben csatolta a hivatalos brit verzióját az adott eseménynek, így jól megfeleltethető minden brit szemszögből megírt szakkönyvvel illetve visszaemlékezéssel. Ez egyébként szerintem a legjobb dolog ami egy memoárral történhet, hogy a személyes élményeket lábjegyzetekkel mintegy bele ágyazzák a hivatalos történetírásba.
