Az első világháborúról sok téves kép él a köztudatban, főleg mivel a második világháború teljesen elhomályosítja. Wargame szempontból a Franciaországban lezajlott harcok 1917 novemberétől, 1918 novemberéig terjedő időszaka, nagyon izgalmas, és remek játékra ad lehetőséget.
Először is a hadviselés ekkor már taktikailag és stratégiailag közel a második világháborús szinten állt, tehát rengeteg WW2-re íródott szabálykönyvet tudunk használni, némi átalakítással. A frontokat többször is áttörték, volt mozgó hadviselés, ez változatos küldetéseket tesz lehetővé, és nem kell nagy lövészárok rendszereket építenünk, ha játszani akarunk. A nyugati fronton ebben az időszakban két teljesen eltérő harcászati elv csapott össze, az Antant nagy mennyiségű tankot kombinált légi támogatással, a németek viszont az elit rohamosztagokat részesítették előnyben. A második világháború híres Villámháborús taktikája a kettő kombinációjával vált elsöprő erejűvé.
A nyugati fronton a brit, francia, amerikai csapatok mellett harcoltak még belga, portugál és olasz hadosztályok is, a németek oldalán 1918-ban harcolt több osztrák-magyar hadosztály, köztük több honvédalakulat is. Az Antant nagyhatalmak haderőiben rendkívül sok különféle alakulatot találunk, amerikai tengerészgyalogosokat, idegenlégiósokat, francia gyarmati csapatokat, kanadai, ausztrál vagy éppen skót ezredeket. A németek a különlegesen képzett elit rohamzászlóaljaikkal, valamint a vadászosztagaikkal tűntek ki.
A gyalogsági hadviselés a ma is használatos rajharcászaton alapult, ez lehetővé teszi a jól felépített skirmish csatákat, a fegyverzet változatos és különféle specialistákat kombinálni kell, a csaták során. A filmek és a könyvek a nagy tömegben végrehajtott gyalogosrohamokat ábrázolják csak, pedig a valóságban rengeteg éjszakai rajtaütés zajlott a senki földjén keresztül, néhány tíz emberből álló osztagokkal. A lövészárok hadviselés borzalmai, folyamatos útkeresésre ösztönözték a hadviselőket, így sok olyan középkori fegyvert is bevetettek, amikről már mindenki azt hitte a múzeumokban a helyük. Az árkokban zajló kézitusákban, a bokszertől a láncos buzogányig, az acélpajzsoktól a sörétes puskákig sokféle kézifegyvert használtak. A tankok a középkori gyakorlathoz visszatérve rőzsekötegekkel temették be az árkokat, pont úgy, mint a törökök az egri vár ostromában. A lövészárkok közötti senki földjén mesterlövészek rejtőzködtek, óvatlan áldozatokra várva, az őrszemek és a géppuskák kezelői válaszul mellvértet és megerősített sisakokat hordtak. Megjelentek a könnyű golyószórók, a kézi és puskagránátok, az acélsisakok, 1918-tól a németek már géppisztolyokat is használtak, ugyancsak német találmány volt a rettegett lángszóró.
A tankok kezdetben műszakilag rendkívül megbízhatatlanok voltak, de 1917 végére már alkalmasak voltak a lövészárkok áttörésére, ha jól kombinálták őket a gyalogsággal és a tüzérségi előkészítéssel. A tankok új dimenziót adnak a játéknak, mert a velük és ellenük való harc, nagyban befolyásolja a csaták menetét. A németek csak elenyésző számban gyártottak saját tankokat, ellenben használtak zsákmányolt brit tankokat, és voltak tankelhárító ágyúik is. Volt példa tank, tank elleni összecsapásra is. A mozgásképtelenné vált harckocsik legénysége sokszor tovább harcolt, a brit tankok kivehető Lewis golyószórókkal voltak felszerelve, a nyolcfős legénység négy-hat golyószóróval felszerelve, komoly gyalogsági tűzerőt jelent, tank nélkül is. A Cambrai-i csatában az egyik tankparancsnok, a lángoló tankjából kitörve kilenc németet terített le revolverével, ez már csak azért is nagy teljesítmény, mert a tárban csak hat lőszere volt egyszerre. A másik Viktória keresztet kapott, mert az egyik kivett golyószóróval feltartotta a németeket, amíg a gyalogság kimenekítette a tankjából a sebesült legénységét. Ugyanitt feljegyezték, hogy a németek kézigránátokkal teli zsákokkal tették ártalmatlanná a páncélosokat utcai harcokban, és teherautókra szerelt légvédelmi lövegekkel lőttek ki brit tankokat a nyílt terepen.
A lovasság bármennyire is hihetetlen első hallásra, még továbbra is kapott szerepet harcokban, ha sikerült átjutni a lövészárkokon és a csapatok elkezdtek manőverezni. A brit lovasság például már a háború elején is kapott gyalogsági kiképzést is, így lóháton mentek csatába, de gyalogosan harcoltak. Tekintve a tankok rendkívül rövid hatósugarát, még mindig a lovasság volt az egyetlen fegyvernem, ami az ellenség hátába tudott kerülni. Sor került még néhány klasszikus lovasrohamra is, bár elenyésző számban, szintén a Cambrai-i csatában volt olyan kanadai lovaskapitány, aki hat német tüzért vágott le karddal egy roham során.
A tüzérség többnyire hátulról operált, bár a német rohamosztagok előszeretettel használtak, zsákmányolt orosz ágyukat. Ezek csövét a felére vágták és gyalog húzták előre a csatamezőn, mint egy extra méretű kerekes vadászpuskát. A háború alatt jelentek meg az aknavetők, kezdetben itt is a középkori kőhajítók mintájára, katapultokkal lőtték ki a konzervdobozokból és lőszerekből barkácsolt gránátokat. A tüzérség fegyvertárát gazdagították a füst és gáz gránátok is, ezek szintén a wargame érdekes színfoltjai. A füstgránátok remek fedezéket jelentenek, a gáz gránátok miatt a gázálarcot viselő katonák rosszabbul céloznak, a véletlenszerűen kidobott széljárás pedig sok kellemetlenséget okozhat mindkét harcoló félnek. A korszak nagy találmánya volt az adott sebességgel előre mozgó tüzérségi tűzszőnyeg, amit a támadó gyalogsága a lehető legközelebbről követett. A védő pedig igyekezett az utolsó pillanatig fedezékben maradni, majd rohamunkába elfoglalni az állásait és felállítani a géppuskáit, halálos versenyfutás volt ez a két fél között, ami egy jól megtervezett wargame keretében izgalmas csatát eredményezhet.
Az általam eddig olvasott és kipróbált szabályokból szerintem a Mud and Blood a legjobb skirmish rendszer, elegáns és ötletes. Kiforrott zászlóalj szintű játék a Great War, ez teljes egészében a 40K első világháborús verziója. Simán játszható 20mm-es figurákkal, mert a készítők szerint egy figura a játékban, három valós katonát jelképez, tehát 2db 20mm-es figura egy 25mm-es körtalpon, teljesen jó hozzá. A Disposable Heroes szabályok is jól használhatóak, viszont szakítani kell az alap koncepcióval, amikor két szakasz párbajozik, némi támogatással. A támadónak minimum dupla pontszám kell, és kétszer annyi aktiváció. Mi még annyit módosítottunk, hogy a mentődobást húsz százalékról, negyvenre emeltük, így a csapatok, nem ragadtak le annyira a fedezékekben. Jól működött még nálunk a Rapid Fire is kis módosításokkal.
A 20mm-es plasztik figurákból egyre növekvő a kínálat, különösen a Hat cég fejleszti a WW1 termékpalettáját, a vonatkozó figurákat a Plastic Soldiers Review-n lehet megnézni, ezeken kívül a Tumbling Dice cégnek szintén nagyszerű kínálata van 20mm-es fém figurákból a gyalogságon kívül, lövegek mozdonnyal és fogattal együtt, lovassági figurák lovon és gyalogosan. A második világháború korai szakaszából is lehet használni a brit és a francia figurákat, néhány fegyvertípustól eltekintve a ruházat és a felszerelés közel ugyanaz volt.
Remélem sikerült kedvet ébresztenem bennetek, hogy kipróbáljátok a korszak wargame adaptációját, annál is inkább, mert közeleg a háború kitörésének századik évfordulója, amelynek kapcsán remek bemutatójáték téma lehet, különböző rendezvényeken, kiállításokon.
