Ismét teszek egy kitérőt a történelmi érdekességek, és hangulatfokozó információk felé. Sorra vesszem azokat a fegyvereket, amik kis számuk miatt nem gyakoroltak jelentős befolyást a harcokra, de mint wargamerek ínyencfogásai, színesíthetik a játékainkat.
A polgárháború során bevetésre kerültek mindkét fél hadseregében a rakéták, vagy korabeli magyar megnevezéssel röppentyűk. A déliek a Congreve rakétákat használták, ezek nem sokban különböztek a Brit hadsereg által a Napóleoni háborúkban (Lipcse, Waterloo) használt fegyverektől. Sokszor nem jutottak szerephez, J.E.B. Stuart lovassági tábornok alkalmazta őket néhányszor, mert sokkal mobilabb fegyver volt, mint az ágyuk. Az északiak Hale rakétákat használtak, 6 fontos és 16 fontos méretben a hatótávjuk 2200 yard volt, létezett robbanó és gyújtó fejes verziója is. Ezeket a rakétákat nagyon nem kedveltek, és ritkán használták. A wargame játékokhoz azonban nagyszerű színfolt lehet, egy nagy szórású véletlen becsapódású a lovakat megriasztó fegyver. 
Blackford konföderációs ezredes szerint, aki szemtanúja volt a deli rakéták bevetésének egy uniós tábor ellen, a kilövést követően a rakéták bármerre repülhettek, akár visszafelé is! A Johnny Reb szabály készítői, ezt rendkívül humorosan oldották meg, a játékos hátat fordít a táblának és a válla felett hátradob egy dobókockát, ahová esik az lesz az irány a kilövőhelytől, a szám a kockán mutatja meg, hogy hányszor harminc centire esik a rakéta a kilövő helytől. Minden egység, aki a becsapódás helyétől három inch-re tartózkodik, morálpróbát tesz, ha sikertelen az alakzat felbomlott, a lovasságnak automatikusan felbomlik az alakzata.
Ugyancsak megjelentek a kézigránátok, különösen a háború utolsó szakaszában, amikor a déli hadsereg már erődítések mögé húzódva védekezett. Az uniós kormány mintegy 90.000 darab Ketcham féle gránátot rendelt, de léteztek még Adams és Excelsior megnevezésű gránátok is. Az Excelsior-t utálták a katonák, mert hajlamos volt még hajítás előtt felrobbanni. Használtak még gömbölyű hatfontos ágyúgránátokat is, ezeknek begyújtották a kanócát és legurították őket a töltések oldaláról. A kézigránátok vagy „robbanó dárdák” nagyon esetlen eszközök voltak, a gránátos katonák vagy puskával és egy darab gránáttal szerelkeztek fel, de akkor csak egy dobása volt mindenkinek, vagy puska nélkül vihettek két nehéz vagy három könnyű gránátot. Ez azt jelenti, hogy skirmish wargame játékokban, lehetnek gránátos figuráink, és játszhatunk első világháborús stílusban, éjszakai rajtaütéseket. A puskák, hatlövetűek, kések és dinamit mind benne vannak például a Legend of The Old West szabálykönyvben. A Johnny Reb is tartalmaz szabályokat a gránátok használatára, a nagyobb léptékű csatákhoz.
A hollywood-i rendezők újabban, előszeretettel használják a Gatling ágyút a Western filmekben. Ami történelmileg hiteles, csak ez a fegyver nem volt olyan szinten elterjedve, hogy azt a hadseregen kívül bárki más is használja. A polgárháborúban több gépfegyver is kipróbálásra került, és külön szabályokat találunk a különböző típusokra, mert mindegyik másban volt gyenge. A legjobb konstrukció a Gatling volt, de ennek az üzembiztos verziója csak 1865-ben a háború után került rendszeresítésre, addig csak az 1862-es verziót használták. A Gatling ágyúk karrierje Ben Buttler északi tábornokhoz kötődik, mert ő a saját pénzéből szerelt fel két üteget Pettersburgnál tizenkét darab fegyverrel. A kormányzat nem támogatta ezt a fegyvert, mert túl gyakran meghibásodott. Az ágyú hat csövével kétszázötven lövést tudott leadni percenként, ha nem akadt be..jpg)
A következő típus az un. Agar gun, amit „Uniónista ismétlő ágyúnak” is hívtak, de ismert volt „Kávédaráló” néven is. A legfontosabb tulajdonsága a nagy füstképzés volt, a Johnny Reb szabály szerint, ha két körig tud tüzelni, folyamatosan, akkor a harmadik körben a kezelők már nem látnak gyakorlatilag semmit, így csak területtüzet adhatnak le. Az egycsövű ágyú percenként százhúsz lövést tudott leadni, ellátták a kezelőket védő pajzzsal. Szintén népszerűtlen fegyver volt, pedig a két Agar ágyúval felszerelt 28. Pennsylvaniai Önkéntesek, 1862.03.29.-én Middleburgnál (Virginia állam), lekaszáltak velük két svadron déli lovasságot, nagyjából hétszáz méterről. Ennek dacára is megbízhatatlan és nem biztonságos minősítést kapott, és csak erődvédelemre használták.
A harmadik gépfegyvert a Konföderáció titkos fegyverének is nevezték, a feltalálója után R.S.Williams kapitány után nevezték Williams ágyúnak. Szintén egy egycsövű fegyver tizennyolc-húsz lövést tudott leadni percenként, 1 inch azaz 2.5cm űrmérettel, egyfajta elsőgenerációs gépágyú volt. A kis hegyi ágyúk talpára szerelték, és papírba csomagolt töltényekkel tüzelt. A Seven Pines-nél zajlott csatában használták először, 1862.05.31.-én. Összesen hét üteget állítottak fel belőle. A Johnny Reb szabályai szerint, mindenféle fedezékben eggyel rosszabb a mentődobásunk a Williams ágyú ellen, reprezentálva a relatíve nagy űrméretét. A különleges töltési mód miatt, ha a fegyver egyszer beakad (a mechanizmus elkapja a töltő kezét) utána már csak fele a tűzereje a fegyvernek.
Használtak még olyan sorozatlövőket is, ahol 25-85 puskacső volt orgonasípok módjára összeépítve, és egyszeri elsütéssel, egy muskétagolyó sortüzet adott le. A szabálykönyvekben már a tűzerejüket is az elsütés előtt véletlenszerűen kapjuk meg, mert szinte soha sem sült el az összes cső rendeltetésszerűen.
