A Memoir 44 egy táblásított asztali wargame, olyan mint egy instant kávé három az egyben, csak víz kell hozzá és már kész is. A seregek festetlen műanyag 1:72-es figurákból állnak, a tankokat és ágyúkat 1:200-as modellek jelképezik. A terepasztalt egy kartonlap, a terepet mi állítjuk össze ugyancsak kartonlapokból. Egyszerű, nagyszerű és gyors, ha van két óránk a játékostársunkkal, és nem akarjuk szétszedni a nappalit, 2-3 ütközetet simán lejátszhatunk a Memoir 44-el, a játék kínálta takarékos módon.
Ez nem egy szimulációs wargame, senki ne keressen benne precíz a valóságot követő szabályokat, az egész egy nagyon jól kitalált sakk, a szabályoknak csak olyan szintű a viszonyuk egy igazi csatával, mint a sakknak az ókori hadviseléssel. És ezektől függetlenül, vagy éppen ezért, ez egy nagyszerű játék. Ez az egyetlen társasjátékom, amit 2007 óta rendszeresen előveszek és sörös-pereces üzemmódban, órákig játszom vele a barátaim ellen. Temérdek kiegészítője van, vagy négy féle verziója, és már online is lehet játszani, mégse tudom megunni. Annyira nem, hogy még az 1848-49-es csatákat is szoktam vele játszani, egy extra nagy műanyag hexás táblán, 28mm-es ólomkatonákkal.
Miért is jó ez a játék? Mert az alapszabályok nagyon egyszerűek, de a kombinációk, amiket kihozhatunk belőle azon percekig is el lehet gondolkodni. A csatatérről minden információt le lehet olvasni, a parancskártyáink meg megadják a lehetőségeinket. A játék motorja egy hatvan lapos kártyapakli, ebből kapunk négy-hat lapot a kezünkbe, ezek a parancsaink. Ha egy parancsot kiadtunk, húzunk helyette egy másikat. A csatatér három részre van osztva, balszárny, közép és jobbszárny, a kártyákon pedig meg van adva, hogy melyik szekcióra szólnak a parancsok. A háború ködét, az elvágott kommunikációs vonalakat, és hasonlókat a pakli véletlenszerűsége szimbolizálja. Bizony előfordulhat, hogy a jobb szárnyamon támad az ellenség, három-négy gyalogságom is van ott, de nincs hozzájuk parancskártya, így tétlenül várják a végzetüket, nem tudom őket elérni!
A kártyajárástól függően egy csatának mindig más a lefolyása, az újrajátszási lehetőség szinte végtelen. A Memoir 44 rendszerét a boradgamegeek.com-on, csak úgy hívják a Command and Colours szisztéma, vagyis a parancsok és színek rendszere. A Battlelore néven ismert verzió a Száz éves háborút és annak fantasy verzióját dolgozza fel, a Battle Cry az Amerikai polgárháborút, a Memoir 44 a Második világháborút, a Command and Colours az ókori illetve a napóleoni csatákat. A Battle Cry volt az első a sorban, a Memoir 44 után kicsit döcögős a játékmenet és a parancskártyák közt nincs egyensúly, így én a két játék pakliját egy kicsit összekeverem, ha az 1848-as játékot játszom.
A napokban felregisztráltam az online oldalra, mert a legtöbb barátom, akivel játszani szoktam, messze él tőlem. Nagyon megtetszett az oldal, és játékos közösség is nagyon kulturált, azok alapján akikkel eddig játszottam. Volt szerencsém játszani egy izlandival, aki Flames of War tesztelő és egy japán játékos ellen is játszottam már Gualdalcanalt. Szétküldtem a meghívókat a barátoknak is, most várom, hogy mindenki kezdje megtanulni az online verziót. Ha minden jól megy öt-hat barátom ellen is tudom játszani a játékot, Budapesten, Sheffieldben, Londonban, Székesfehérváron, vagy éppen Mosonmagyaróváron. Ezzel így a táblás verzió egy kicsit háttérbe szorul, de az így felszabaduló időben amikor együtt vagyunk, kipróbálhatok más játékokat, amiket nem lehet online játszani.
