Egy újabb polgárháborús könyv, magyarul, de nem magyarokról. 1863 kora tavaszán az Únió Grant tábornok vezette Tenessei hadserege arra készült, hogy északról a Mississipi folyam mentén lefelé haladva ketté vágja a Konföderációt. Délen a tenger felől 1862 őszén sikerült az északiaknak partra szállni, és páncélozott gőzhajóikkal már bombázták Vicksburgot délről, de a város és az erőd nem adta meg magát. Grantnak tehát észak felől szárazföldi és folyami hadműveletekkel kellet bevennie a várost, Vicksburgot a sajtó elkeresztelte a Dél Gibraltárjának, mert uralta a folyamot és összekötötte a Konföderáció két felét, legalább akkora jelentősége volt tehát, mint az európai névadójának.
Grant a hadjárat sikeréhez szükségesnek látta, egy nagyobb, csak a lovasság által végre hajtott elterelő hadművelet megvalósítását, ez kapta később a Grierson portyája nevet. A tábornok jól megtanulta a lovasportyák értékét, 1862 decemberében a déli Van Dorn vezetésével végrehajtott lovas akció Holly Springsnél, felégette az utánpótlási raktárait és egész seregével visszavonulásra kényszerítette. Grant tudta már, hogy a modern háborúban csak a kezdők beszélnek taktikáról, a profik logisztikával vannak elfoglalva.
A nagy lovaskaland, egy rendkívül jó, olvasmányos stílusban megírt dokumentum könyv. Grierson ezredes és az ő ezerhétszáz lovasa, egy rendkívül hosszú portyát vittek véghez, messze a hátországban. A hadművelet értékét nagyban emeli, hogy bár az anyagi értékekben jelentős károkat okozott, és stratégiai célját elérte a támadás, mégsem került túl sok ember életébe. Egy igazi manőverező hadművelet volt, ahol lovaglással verték meg az ellent, nem lövöldözéssel, bár abból is akadt azért jócskán.
A portya La Range-ból indult és tizenhat nap alatt Mississippi államot átszelve Baton Rougeba jutottak el, ami már Úniós kézen volt 1862 óta. Ezzel a manőverrel, az összes a környéken riadóztatott déli gyalogos egységet nagy menetelésekre kényszerítették, és elvonták Vicksburg védelmétől a déli lovasságot. A lovasság nélkül a hadvezérek megvakultak, a seregek reakció ideje megnőtt, így az ellenfél lovasságának elvonása nagyban segítette Grant csapatainak a dolgát. Grierson emberei síneket szaggattak fel, raktárakat égettek porig, és teljes zűrzavart hagytak maguk után. A korabeli viszonyokról tudni kell, hogy a vasutak voltak mindkét ország verő erei, amíg a hadseregek a vasúton mozogtak, és a vasútak táplálták őket, gyorsak voltak. Amint azonban eltávolodtak a vasút vonaltól, lomha lépésben haladó nehézkes kígyókká váltak, hosszú szekér karavánokkal a végükön. Ezért minden portya az ellenség vonalai mögött elsősorban a vasúti létesítményeket és a raktárakat célozta, mert a logisztikai háttér nélkül a seregek megbénultak. Grierson akciója egy mesterien végrehajtott rajtaütés volt, sikeresen akadályozta a hátországból Vicksburgba tartó utánpótlást is.
A Kossuth Kiadó 1979-es könyve erről a hadműveletről szól. Dee Brown-nak a kötet írójának van még egy könyve ugyancsak a sorozat részeként jelent meg magyarul a Vasút a Vadnyugaton címmel. Őszintén bevallom fogalmam sincs mikor és mennyiért vettem a saját példányomat, az biztos, hogy a könyvtárból vettem ki anno először. Az Amazonon körbenéztem az eredeti angol nyelvű könyv után, az első kiadása ugyanis 1959-ben jelent meg. Találtam belőle használt kemény fedeles, 1989-es kiadást 190 fontért! Ezt erős túlzásnak érzem, minden esetre a magyar kiadás pár száz forintért beszerezhető az antikváriumokban, ha valaki kitartóan vadászik rá.