A játék elején jó szokásunkhoz híven tartottunk egy haditanácsot a Phil barátommal, úgy döntöttünk, hogy mivel ő ismeri a küldetés részleteit, ő lesz a másodiknak beérkező harccsoport parancsnoka, én meg majd jól belegyalogolok mindenbe amit csak a britek fel tudnak vonultatni. Elsőre ez nem tűnik valami nagy élvezetnek, de egyrészt így volt fair a harmadik játékossal, másrészt nekem így teljesebb volt a játékélmény, mert nem tudtam előre „kimatekozni” a történéseket. Persze azért megpróbáltam, józan ésszel egy használható stratégiát kidolgozni.
A képen látható a pálya, a tíz körömbe kerül elérni a két dombot, ha a kisebbik bal oldali dombot tartjuk csak, az döntetlen, mindkét dombot el kell foglalnunk a győzelemhez. A sivatagi terep miatt, rendhagyó módon nem kombinált harccsoportokban gondolkodtam, hanem külön nyomultam előre a páncélosokkal a bal oldalon, és külön a gyalogsági erőkkel a jobb oldalon. Egész egyszerűen azért, mert a jobb oldalon középen lévő tereptárgy egy horpadást hivatott jelképezni, mély homokkal a belsejében. Ahhoz, hogy a teljes horpadást belássam, 6 inch-re meg kellett közelítenem a széleit. Ez nekem egy jól beásott gyalogsági állásnak tünt elsőre, ami ellen be tudtam vetni egy gépesített egységet, két géppuskával, két aknavetővel és összesen negyvenégy figurával. Mivel a második hadosztály öt körrel utánam jött, úgy egyeztünk, hogy annak a páncélos ezrede középen fog haladni, hogy szükség esetén megtámogassa az én gyalogságomat. Az egész horpadás egy jól kinéző hosszú birkózómérkőzésnek nézett ki, nem akartam itt leragadni a tankokkal. A következő képeken látszik a két célpont domb, majd a teljes hadosztályom.
Az első két körben semmi fontos nem történt robogtam előre, két részre bontva, a brit játékos előre kimérte a tüzérségi megfigyelőinek hatótávolságát, és megjelölte a táviró oszlopot, amint azt elértem, megindult a zárótűz. A valóságban is így történt a britek előre bemérték és megjelölték a tűzérségük hatótávolságát és a távolságokat. A németek a távíró oszlopokat követve haladtak előre a sivatagban így érték el a brit vonalakat.
A harmadik körben az egyik teherautómat telibe találták a britek, négy figurám élte túl a tűzcsapást. Viszont az egyik féllánctalpas megfigyelőm kiszúrta a két nemzetközösségi 25 fontost! A következő két körben a teljes tüzérségem rájuk koncentrált és sikerült mind a hat kezelőt leszednem. Hogy kedvezzünk a brit játékosnak, Phil azt mondta az ágyúkat ettől függetlenül felmozdonyozhatja és ha kijut velük a térképről K6 körön belül a másik Off-board üteghez csatlakozva tovább harcolhatnak. Elég nagy szarvashiba volt szerintem ennyire előretolni a tüzérséget. Így egyet értettem, hogy adjunk még egy esélyt a brit játékosnak. Ugyanakkor eldöntöttem, ha rajtam múlik azok az ágyuk nem jutnak le a pályáról.
Folyt. köv.
