A Nagy háború első nyugati szakasza még úgy indult, mint az utolsó ismert konfliktus a Porosz-Francia háború folytatása. A résztvevők gondolatait és stratégiáját ez a konfliktus határozta meg. A kontinentális seregek egyenruhája is ezt tükrözte, a rövid háború víziója nemkülönben. A legnagyobb különbségnek a németek barbár lépése tünt, amivel lerohanták Belgiumot. Belgium semleges állam volt 1839-óta, az összes nagy európai hatalom garantálta ezt, a Porosz-Francia háborúban mozgósítottak a belgák is, de a háború szerencsére elkerülte őket. Ez utólag nagy dolognak számított a kis ország életében, lévén ma már mindenki csak úgy hívja Flandriát, mint Európa csataterét (Waterloo, Ypres, Ardennek).
Ami kimaradt az előző konfliktusban, azt az első világégés kamatostul bepótolta. A belgák szorgalmassan erődítettek az első világháborút megelőzően. Évtizedekig épültek az erődövek, amelyek a technika rohamos fejlődése miatt már az elkészültük előtt elavultak. Történtek modernizációk, de összeségében az egész rendszer maximum a 21cm-es nehéztüzérség ellen volt harcképes. A németek viszont többek közt a Monarchia segítségének köszönhetően 42cm és 30.5 cm-es akkori viszonyok között szuper nehéz ágyúkat vettetek be ellenük. Ugyanakkor nem szabad lebecsülni a belga erődöket, mert a leküzdésük komoly erőfeszítést igényelt a támadóktól. A nehéz ágyúk gyorsan lerombolták az erődőket, ugyanakkor kevés volt belőlük, erődökből viszont annál több. A lövegek közúti szállítása és üzembe helyezése pedig napokig is eltartott, ez nagyban lassította a német terveket. Az idő pedig rendkívül fontos tényező volt, a németeknek a megindulástól számított 40. napon Párizsban kellett lenniük. Különben jönnek az oroszok, és a kétfrontos háborúval elveszítik az esélyt a nyerésre. A belgáktól a németek nem számítottak ellenállásra, ez nem is szerepelt a terveikben. Bár minden eshetőségre készen a 42cm-es mozsarakat rohamléptekben készítették fel a közúti használatra, és az osztrák-magyar 30.5 cm-esek is készenlétben várakoztak, a bevetésük már időveszteséget jelentett. Minden óra amit a belgák nem várt ellenállása miatt veszítettek, egy újabb szeg volt a német győzelem koporsójában.
A belga hadsereg minden volt csak felkészült nem, alig 20% volt a hivatásosok aránya, a mozgosítási parancsnak közel negyvenezren nem tettek eleget. Az erődök helyőrségét a túlkoros tartalékosok adták, az egész haderő nem volt több, mint kétszázezer fő. Hat gyalogos és egy lovas hadosztály volt szétszóródva, a határok mentén. A semlegesség jegyében mindkét fél támadásának fogadására megpróbáltak felkészülni. A tüzérség német gyártmányú 75mm-es ágyúkból állt, nehéztüzérség nem volt, csak az erődökben beépítve. Az ország maga viszont Európa egyik legfejlettebb vidékének számított, nagyszerű úthálózattal, és ehhez mérten a motorizáció és páncélautók használatában messze vezettek az összes többi hadsereggel szemben. A hadsereg amatörizmusa még talán előnyös is volt, mert a katonák menet közben tanulták a harcot, nem elavult doktrinákat követtek, mint például a francia társaik. A védekezés sikerei, a haza védelmének tudatával párosulva elégnek bizonyultak, hogy a sereg morálja túlélje a visszavonulásokat, és az ország területének majdnem teljes elveszítését. A belgák harcképes haderővel rendelkeztek egészen a háború legvégéig, sőt Afrikában még támadő hadműveleteket is folytattak, ezért a békekötéskor az ország gyarmatai gyarapodtak.
A belgiumi harcok hadijátékosként remek téma, többnyire sík terepen lehet játszani, a nehéztüzérséget az off-board táblán kívüli erődők vagy a németek esetében a nehéztüzérség adja. A végső szakaszban (október 18. után) a britek folyami ágyúnaszádokat küldtek a tengerparti harcok támogatására. (Ezeket a hajókat a Brazil tengerészet megrendelésére építették a brit hajógyárak, a háború kitörésekor gyorsan megvásárolták ezeket a mindössze 1.72m merülésű monitorokat, az egyenként három 6 incses löveggel és két 4.7 incses tarackkal felszerelt hajókat romboló és cirkáló fedezettel küldték a belgák támogatására.) A síkság és a tengerparti terep mellett, a gátak és a csatornák is jellemzőek, valamint a jól kiépített úthálózat. A lövészárkok használata nem volt túl elterjedt, viszont mindenfelé barikádokat emeltek. Mindkét fél aktívan használta a lovasságát, az un. ezüstsisakok csatájában a lóról szállt belga lovasság a biciklis Carabinier gyalogsággal közösen harcolva, vérbe fürösztötték a német lovasság tömegrohamait. Olyannyira, hogy a csata végén a németek visszavonultak és a belgák uralták a csatamezőt. Így eshetett meg az a furcsa tény, hogy az Antwerpenből visszavonuló belgáknak többek közt, német gulyáságyúkban is főzték az ebédet.
A belga sereg modellező szempontból is egy nagyszerű téma, a gyalogság a géppuskáit kutyák vontatta kordékon szállította, a Minerva és egyébb páncélautókat pedig széles körben használták. Az ügyes kezű modellezőknek adva a lehetőség a saját gyártású páncélautó készítésére, mert sok személyautót alakították át a belgák a háború első hónapjaiban. Ezek a modellek mind nagyszerű színfoltjai lehetnek a seregünknek. A páncélautók a lovassághoz beosztva naponta végeztek felderítést, összecsapva a német lovassággal, sikerükön felbuzdulva kezdték meg a nagyobb hadseregek is a páncélautók rendszeresítését. A belga lovasság egyenruhái három különféle alakulatot reprezentálnak, viszont harcászati különbség nem volt közöttük, így mindneki a neki legjobban tetsző lovasságot építheti meg. A belga ulánusok sisakja rendkívül megtévesztően hasonlított a német kollégákra, ezért ennek használatát megtiltották és a lándzsások a bonet de police elnevezésű sapkákat hordták inkább. Az autózás és az autós kultúra magas foka miatt, egy csomó civil járművet lehet besorozni a seregbe, fehérre festett luxus autók szállították a sebesülteket és az orvosokat a frontra és vissza, golyószórós luxusautók járöröztek.
A belga gyalogság télen-nyáron nagykabátban szolgált, a Carabinier katonák például fekete nagykabátban harcoltak, a németek el is nevezték ezt az elit könnyűgyalogos egységet fekete ördögöknek. Az alakulat tagjait messziről meg lehetett ismerni a jellegzetes korzikai kalapjukról. A mozgosítás és az anyaghiány rendkívül tarkabarka sereget eredményzett, voltak akik civil ruhában harcoltak és voltak akik régebbi vagy éppen dísz egyenruhában. A civil ruhások és a rejtett állásból való tüzelés nagyban hozzájárultak a németek félelmeihez, akik az un. népi lövészektől tartva illetve őket megállítani akarva ragadtatták magukat atrocitásokra a polgári lakossággal szemben
A gyalogság tagjai nem voltak elavult doktrinákra, szabályokra kényszerítve, rugalmasan alkalmazkodtak a helyzethez, a józan eszüket használva. A nagy menetelések és a védekező harcoknak köszönhetően, igyekezetek minél célszerűbben öltözni, sokszor harcoltak rejtve rajtaütésekkel és csapdákkal lassítva a németeket. A harc jellegéből adódóan sok utánpótlást nem kaptak, ezért a viszonylag strapabíró nagykabáton kívül minden mást civil forrásból kellett pótolni. Ezért a nadrágok színe egészen változatos lehetett, mikor mivel tudták pótolni az elnyűtt uniformist. A fejfedők terén is meglehetősen tarka volt a kép, a viaszolt fényes csákókat kifordítva hordták, a sapkarózsa már az első napokban elmaradt, és sokan a németek tábori sapkáihoz hasonló ellenző nélküli kerek fejfedőt hordták. A fegyverzet terén is nagy hiányosságok voltak, volt akinek régi típusú egylövetű puska jutott csak, és volt akinek még az sem. A lovasságnál rendszeresítve volt a Madsen golyószoró, illetve használtak Lewis golyószórókat is főleg túrakocsikra illetve páncélautókra szerelve.
A belgák többször támadtak is, az Antwerpen körüli ostromgyűrűt állandó nyomás alatt tartották a Marne-i csata alatt, hogy ezzel is minél több németet vonjanak el a fő frontról. A végső visszavonulás és az antwerpeni ostrom idején már kaptak némi támogatást a szövetséges seregektől, ráadásul hadijátékos szempontből a legjobb-legszínesebb egységekből. Antwerpennél a Royal Navy tengerészgyalogosai erősítették a védelmet, a flotta pedig nehézágyúkat szerelt vagonokra és a vasúthálózatott kihasználva mobil nehéztüzérségi tartalékkal segítette a harcokat. A BEF két hadosztálya is megérkezett végül, de már csak a város kiürítését fedezhették, itt a belga és brit csapatok ismét együtt harcoltak. Diksmuide-nél a francia tengerészgyalogsággal vállvetve harcoltak a belga csapatok, megtartva az országuk utolsó szegletét.
28mm-es figurák terén nem panaszkodhatunk a kínálatra, a Great War Miniatures, a Brigade Models és az Ebor Miniatures is gyárt figurákat a témához. Az Ebor kínálatában vannak lóról szállt lovasok is, ami nagy szó, mert ezt a gyártók előszeretettel hanyagolják, pedig sokat harcoltak így is. Ami nincs még jelenleg ebben a méretarányban az a 75mm-es löveg és a kezelőszemélyzet, van viszont a Minerva páncélautóhoz modell a 1st Corps-tól, sajnos a kezelőszemélyzet már az acélsisakos késői egyenruhában lett megmintázva, bár ezen némi fejcserével azért lehet segíteni. 15mm-ben a Peter Pig cég gyárt belga sereget és páncélautót is, 20mm-ben pedig a Hat cég előrejelzéseiben láthatunk három különböző dobozt is tervbe véve.