A Pen and Sword kiadó simán kiforgatna a vagyonomból, ha hagynám. Az első világháborús kínálatuk megtölti az Amazonos kívánságlistámat. A kiadványaik egységes design alatt futnak, egyforma méretűek, ugyanazon elvek alapján készülnek a borítók, általában eredeti fekete-fehér fotókat digitalizálnak és ezeket retusálják-színezik a borítóhoz. A könyvmoly énem, mindig elgyönyörködik a szépen sorakozó egységes kemény fedeles könyvekben. Az egyik legújabb kincsem a Michael Craster szerkesztésében megjelent: The Grenadiers at War 1914 című kötete.
A könyv első kiadása 1976-ban jelent meg, a Királyi Gránátos Gárdisták naplóit-leveleit felhasználva követhetjük végig az alakulat útját a háború kitörésétől az első év végéig. A mozgóháború nagy klasszikus csatáit láthatjuk a gárdisták szemével, Mons, Marne, Ypern ahogyan ők élték meg ezeket a sorsfordító időket. A gárdisták alkották az 1914-es brit hadsereg krémjét, az elit elitjét. Ez ma sincs másként, azok az „élő ólomkatonák” akik a piros egyenruhában és a kucsmában ma őrt állanak a királyi palotákban, mind megjárták Afganisztánt és Irakot. Profi katonák, automata fegyverekkel vannak felszerelve, és mind voltak már éles bevetésen, a díszegyenruha és az antik kucsma ne tévesszen meg senkit.
Akkor se volt ez másképpen, a gyarmati háborúk veteránjainak kemény magja adta a gárda legénységét. A kötethez tartozó jegyzetekben olyan tiszti karrierek vannak pár sorban összefoglalva mint pl. Harold Alexander aki a második világháborúban a közel-keleti csapatok főparancsnoka, marsall, majd a háború után védelmi miniszter, 1914-ben viszont még mint kapitány szolgál az ír gárdaezredben. George D. Jeffreys a kötet egyik főszereplője harcolt a Nílusnál 1898-ban, utána a Búr háborúban, majd 1916-ig az első világháborúban, súlyos sebesüléséből felépülve visszatér és 1917-ben már a „Gárda Brigadérosa”, a háború végén hadosztályparancsnok, később bárói rangot kap és parlamenti képviselő lesz, 82 éves korában halt meg.
A szerkesztő a rendelkezésre álló forrásokat remekül és precízen használta fel, ahol az egyik napló szűkszavú, ott egy másikból idéz. Gondosan összeköti a szálakat, a jegyzetekben például külön minden fontos tiszt neve mellett szerepel, hogy hányadik oldalon tűnik fel a kötetben. A képanyag is jól van megválogatva, a térképeket pedig egyedi stílusban rajzolták meg, hogy a szövegesen leírt eseményeket könnyű legyen térben is elhelyezni. Hadijátékosként remek csata és küldetés ötleteket találtam benne, szakasz-század szintű játékokhoz. A bevezetőben egy korrekt történelmi áttekintést kapunk, ezzel lehet a naplórészeket térben és időben jól elhelyezni. Ez nagyon fontos, mert maguk a katonák, akik a naplókat írták semmiféle információval sem rendelkeztek az általános helyzetről, így nem is írnak róla semmit. Ezt már csak azért is érdemes kiemelni, mert a korabeli kommunikáció főleg a mozgó háborús viszonyok között semmivel sem volt fejlettebb mint a Napóleoni időkben, legalábbis a zászlóaljak szintjén nem. Az egész mozgó hadviselést belepte az un. „háborús köd”, a brit résztvevők számára a semmiből mindig hirtelen felbukkant az ellenség, vívtak egy csatát, majd visszavonultak. Az ellenfelet szinte minden alkalommal visszavetették és megállították, mégis mindig vissza kellett vonulni, számukra teljesen érthetetlen módon.
Ez a zűrzavaros szituáció egyáltalán nem volt hatással a gárdisták és a brit hadsereg hivatásosainak moráljára, ők továbbra is feltétel nélkül követték a parancsokat és tették a dolgukat. A fegyelem tette lehetővé a nagy visszavonulást, majd a Marnei csodaként elhíresült ellentámadást és végül az Ypern körüli csatát, amelyet az „öreg haszontalanok” temetőjének is neveznek. A német császári adományként kapott gúnynevet, az 1914-es hivatásos brit hadsereg mindmáig viseli, de teljesítményük alapján ez egyfajta szarkasztikus angol humor. Az Ypern körüli lövészárok-hadviselésben morzsolódott fel a hivatásos sereg állománya, az első anyagcsatában 1914 őszén, és ennél a pontnál ér véget a könyv.
Az egyetlen negatívum számomra a kötet terjedelme, maga a naplókból összeválogatott szövegtörzs, csak 170 oldal. Részemről boldogan olvastam volna még vagy dupla ekkora terjedelemben, a témáról. A kötet a maga tizennégy fontos Amazonos árával nem volt egy olcsó beszerzés, de összességében nem bántam meg a beruházást, a könyv a minőségre teszi a hangsúlyt a mennyiség ellenében.
